Művészi tányérok és nagy adagok olcsón? – Megnyílt az Antré!
Uh, bocsesz, ez már megint egy erős kattintásvadász cím, mi? .......... <--- Látod? Innen töröltem ki azt, hogy "nem érdekel", hogy ne vegyem ilyen bunkóra a stílust. Mivel a cím valójában teljesen helytálló, mert ez a város origójában eldugott étterem megtalálta az egyensúlyt a fine dine és a bisztro dine között, úgy, hogy nem kell egy lepkehálónyi deákkal érkeznünk egy süppedős étkezéshez.
Pataki Márk a séf, akiről akkor hallottam, amikor mindketten a világ különböző eldugott csücskeiben főztünk. Ő nyithatta meg az Antrét, ami egy nem kicsi beruházás, a maga több mint száz férőhelyes, ultramodern belterével és konyhájával a "Kisgozsduként" is aposztrofált, Király utcáról nyíló Passage-ban.
Az étlapot úgy alakította ki, hogy el tudjunk veszni a felfedezés örömében,
de azért, végtére is a bevált kombók szerepeljenek újragondolva rajta. Egyszerű, de vagányul hangzó ételek, amik kiérkezéskor kicsit bonyolultabban, részletgazdagabban hatnak, majd elfogyasztva mégis ismerősek és megmosolyogtatnak. Szóval érdekes dolgokat ettünk.
Kacsamáj és birsalma válogatás
Hihetetlen, hogy nem a variációk szót használta, imádom! Már majdnem a klasszikus alma-máj párosra gondoltam a rendeléskor, de a birsalma és a tányér felosztása elhessegetett minden ilyesfajta elképzelést, azt a tényt kivéve, hogy a birsalma meg a kacsamáj tényleg kéz a kézben járnak.
A máj kenegetős opciója a torchon, friss kenyérrel olyan, mint egy veretős nyári fesztivál: nem akarod abbahagyni, de azért csak abba kéne egyszer, mégiscsak egy előételről beszélünk.
A birsalmák felelnek az eltérő textúrákért és az édes kompenzációért, ami a máj jinjének a jangja lesz. Az egész tányér egy kincsesláda, tele felfedezni való kis izékkel.
Marinált lazac téli zöldségekkel
Ez a tányér is követi a kincsesláda effektust, sok szín, majd' egy tucat alapanyag és az előételek Freddie Mercury-ja: a céklás marinált lazac. A zöldségerdő mellett még visszaköszön a halas téma a lazackaviárban és a tintahal tintás textúrákon. Előételnek ez is szép méret, bár az is igaz, hogy annyiba kerülnek, mint átlag a főételek.
A kenyér hozzá viszont annyira zseniális,
hogy az ember simán eléri az "oké" szintet jóllakásban, míg megérkezik a főétel, még ha nyilván nem is ez volt a cél. (Csak hát ez érzékeny téma mostanság, na!)
Rosé kacsamell céklás rizottóval és friss kecskesajttal
Bámm! Szín és sárm. Ezt az ételt már láttam egy helyen, el is mondtam Márknak, aki már hallotta, hogy hallottak erről az ételről, ugyanígy, sárga céklával. Azon a helyen azonban valahogy nem jött be a tálalás, és a rizottó sem volt ennyire fasza. A kacsamell az vagy tökéletes vagy sz@r, nincs nagy meglepi, ennek esetében bejött az előbbi.
A rizottó már érdekesebb téma.
Brutál alaplevet használhatnak hozzá, de azért a cékla is ott van, pedig alattomos kis rohadék szokott lenni, és szeret elbújni a többi íz mögé. Mindez a kecskesajttal megküldve - ami ugye a céklának a gyerekkori haverja - parádés együtthatást eredményez. Van ez a kecskesajtos, fanyar-sós-krémes állag, ami a cékla minerális jegyeivel eszméletlenül jó együtt, ha jól komponálják az ételbe.
Budapest bélszín bükki vargányával, parázsburgonyával
A jó öreg Budapest-bélszín az Antré felfogásában egy szép darab bélszínből, egy akkurátusan elkészített vargányából, a borsó 3 árnyalatából és egy kockázott lecsóhalomból áll. Az eredeti veneszi értelemben vett húsra öntött fosszínű raguhalom ilyen gyönyörű reinkarnációjával még nem találkoztunk. Talán egy kicsit a parázsburgonyát sajnálom, hogy csak kettőt sikerült belőle rátenni a tányérra, de szénhidrátból nem lesz hiányunk amúgy sem.
Amarénás feketeerdő tányérdesszert
A végére a nagyvad:
a feketeerdő sztájl minden nyálfakasztó elemével, kicsavarva és visszagyúrva. A legszebb benne az amaréna meggy, amit ha nem kóstoltál még, addig nem halhatsz meg, míg meg nem kóstolod. Valamint a házi pacós fagyi, aminek kifejezetten jól áll, ha kicsit beleolvad az ágyába, és ott egyesíti savanyúját az összegyűlt édes matériákkal.
Szóval menj csak el ebbe az Antréba bátran. Itt nem a spanyolviaszt akarják az arcodba tolni, se nem megmagyarázni, hogy hova tartson a magyar gasztronómia, csak egyszerűen igényesen etetni, kiváló alapanyagokkal. Két-háromezres kategória (nyilván, ha nem arcoskodsz a bélszínnel), és elég exkluzív a környezet, úgyhogy Tinder-pozitív a hely. Nagyrészt ismerős ételkínálat, gondos kezekben, és gyönyörűen kitálalva. Ez az a megbízható étterem, tudod, ahova szeretnél visszajárni.
