Méregdrága étterem, ahol az életed is veszélyben van – A menü-kritika
Babette lakomája, Szeress Mexikóban, A nagy zabálás, Csokoládé, Derült égből fasírt, Az élet ízei, Julie és Julia – Két nő, egy recept, Étel, ital, férfi, nő, A séf, L’ecsó, Szárnyát vagy combját, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője, Ízlések és pofonok, Az ételművész, Sushiálmok, Disznó… Csupán néhány cím a valóban gazdag gasztrofilmek palettájáról. Van, amelyik idealizálja, van, amelyik kigúnyolja, és akad, amelyik a kukába hajítja a főzés tudományát, az étkezés élményét. Abban azért a legtöbb ilyen mű egyetért, hogy az étel az élet. Nos, A menü már itt kilóg egy kicsit a sorból, amely inkább a halállal köti össze a szánkba kerülő falatokat.

A résztvevők mindegyike pedig egy-egy olyan sztereotípiát képvisel, amelyek a fine dining éttermekben gyakorta fellelhetők: egy önelégült ételkritikus (Janet McTeer) és talpnyaló szerkesztője (Paul Adelstein), egy kiégett filmsztár (John Leguizamo) és az asszisztense (Aimee Carrero), három hangoskodó techbizniszes bunkó (Rob Yang, Arturo Castro, Mark St. Cyr) és egy idősebb törzsvendég pár (Reed Birney, Judith Light), akik már sokadszorra érkeznek Slowik séf (Ralph Fiennes) degusztációs csodamenüjére. Aztán itt van még a főszereplő párosunk, a gasztromegszállott Tyler (Nicholas Hoult) és Margot (Anya Taylor-Joy), akit a fiú az utolsó pillanatban hívott el a különleges estére az eredetileg regisztrált partnere helyett.
Tyler azonban megszállottan rajong Slowik séf munkájáért és a lehetőségért, hogy elnyerje a figyelmét és érdeklődését. Ők ketten a kezdetektől egy furcsa párost alkotnak, különös feszültség van közöttük, ami arra utal, hogy itt durva titkok várnak felfedezésre.

A menü egyik legfőbb erénye, hogy nézőként fogalmunk sincs, mi fog történni a következő percben, ez pedig az egész játékidőn át kitart. Nem értjük, miért ilyen barátságtalan és parancsoló a személyzet, amikor pedig egy alkalmazott úgy vezeti be az egyik fogást, hogy fejbelövi önmagát, a vendégek között is elszabadul a pokol.
Ralph Fiennes egyfajta tábornokként és szektavezérként létezik és tevékenykedik az étteremben, akinek parancsait vakon és egy másodpercnyi hezitálás nélkül teljesítik robot- vagy agymosott üzemmódban lévő emberei. Fiennes kellőképp árnyaltan hozza a gasztrodiktátort, jóindulatú, kedves arcot mutat, amikor arra van szükség, máskor pedig rideg pszichopataként kelt félelmet. Anya Taylor-Joyt is öröm nézni (mint mindig), hiszen egyszerre vad, lázadó és törékeny, s olyan energiákkal dolgozik, amelyek meggyőző főszereplővé teszik. Nicholas Hoult is hasonlóan erős alakítást nyújt a férfiként, aki különösen fájdalmas módon kénytelen megbékélni saját nagyképűségével. De kap némi játékidőt Slowik séf elhivatott, szigorú asszisztense, Elsa (Hong Chau) is.
Seth Reiss és Will Tracy forgatókönyve óvatos tempóval adagolja a leleplezéseket, és egyensúlyban tartja a nézői szimpátiát az áldozatok és az agytröszt között.
A menü azonban nem minden pillanatban egységes. Például nincs hihető kapcsolat Slowik séf vendégei iránti gyűlölete és azok „bűneinek” mértéke között, amelyek közül néhány sokkal személyesebb és jelentősebb a többinél (van, akinél csak annyi a probléma, hogy nem vett fel diákhitelt…). A film megvetése az arrogancia és a jogosultságok iránt persze következetes, és ebben a szintén nemrég bemutatott A szomorúság háromszögéhez is hasonlít, ám amikor más motívumok kezdik mozgatni a történetet (például Elsa féltékenysége Margot iránt vagy Slowik séf dühe amiatt, hogy nem emlékeznek minden egyes ételére), a bosszútörténet néha kisiklik kissé.

A humor A menüben csak finoman jelenik meg, például a fogások előtt feltűnő, fergetegesen fanyar ételnevekben, inkább a horror és a thriller műfaja uralja itt a képsorokat. A feszültség szerencsére végig kitart, a fináléban pedig még érzelmi húrok is megpendülnek, amikor Margot olyan dologra kéri Slowik séfet, ami egy kicsit visszarántja őt abba az időbe, amikor még élvezte a szakmáját.
Mark Mylod rendező (Ali G Indahouse, A nagy fehérség, Törtetők, Trónok harca, Utódlás) a hiúságok - nárcizmus, arrogancia, bálványimádás, önteltség, kapzsiság, elitizmus stb. - olyan vádiratát alkotta meg A menüvel, ami az ilyesmire éhes közönség számára egy kellően sötét és vicces élményt nyújthat, és amit a legjobb egy nagy zacskó popcornnal tálalni.