Megkóstoltuk Széll Tamás piacos gulyáslevesét, és dobtunk egy hátast
Nem szoktuk az elsők között lerohanni a legtrendibb helyeket, mert egymilliárdan vannak, mindenki kapkod, nem érnek rá odafigyelni az emberre, és a kaja minősége sem olyan, ha úszik a konyha, vagy jobb esetben rohadt sokat kell várni.
Széll Tamásék Stand 25 elnevezésű piaci étkezdéje esetében nem tartottunk attól, hogy elvesztik a fonalat egy körülbelül 25 férőhelyes vendégtér felett, úgyhogy az első fecskékkel együtt rohantuk meg a helyet.
Ez a piac talán legnagyobb székszámmal operáló helye, a méretét mégis az aranyos szóval illetném. Sikerült úgy lefotóznom, mintha nagy lenne, de nyilván nem az, és ettől még izgalmasabb a dolog. A plexi mögött, ami elválasztja a konyeszt a dühöngőtől, ott sertepertél egy vízi hulla nyugalmával maga a mester.
A legendás rakott krumplija már annyira szét lett hájpolva, hogy inkább rábíztuk magunkat Tamásra, majd ő tudja, mi a jó.
Elsőként egy rehab nevű gyógynövényszörp érkezett, úgyhogy tényleg tudta.
A gulyás
Valami olyasmit vártam ettől a gulyástól, hogy egy jó gulyás lesz, és direkt semmi több. Nem lesz benne koriander vagy görögszéna, hogy megcsavarja a kontentet, nem a maradék pörkölt és a húsleves édes násza lesz, mint a jó öreg menzákon, és marhából készül, nem polipból, vagy üstökös makákóból. Bejött. Szép, sűrű gulyás, ahogy kell, amennyi kell, egy háromfogásos menü elejére.
Egy kis csavar azért jutott bele, egy kis rászórt szárzellerrel + egy meglepi, de ne lőjünk le minden poént, nem lesz idegen a megszokott íztől, viszont ettől fog emlékeidben is tovább élni. Bocuse ide vagy oda, mind tudtuk, hogy jó lesz, és jó lett.
A mangalica pástétom savanyított hagymával
Ez is egy egyszerű klasszikus, egy kis rafkóval megáldva. A zöldségek érdekes kiegészítői az alapvetően "kenyérre kened és eszed" fogásnak.
A gulyásból sem sikerült még felocsúdni, és már jött is a következő kulináris bal horog. Ha minden fokhagyma ilyen finom lenne, én is lennék fokhagyma.
A vaddisznó-pofapörkölt
Itt jöhetnének a gasztrollok azzal, hogy: három darab hús meg 4 darab galuska? Jepp, de izmos darabok, bő szaftban, és majd akkor legyen nagy a szád ha megetted szépen haver. A pofának van egy jellegzetes zsírossága, ezt jobb ha tudod, ha még nem kóstoltad, sokan nem kedvelik ezért. A pörköltszaftnál is a gulyás gondolatmenete játszik, nem tudom kacifántosabban elmagyarázni. Itt is van egy leheletnyi meglepi az étel tetején, és férfiasan bevallom, nem jöttem rá mi az, elmondták, elfelejtettem, nem kérdeztem meg, mert nem érdekelt, csak átadtam magam a vaddisznópofának.
Csak mi voltunk ott abban az egy percben, én és a pörkölt.
A zajok eltompultak, az ízek kikristályosodtak, a világ beleült a tányérba. A hatalmas, puha galuskákkal úgy töröltem fel az utolsó szafttócsákat, mint ha az utolsó vacsorám előtt ülnék. Széll Tamás pörköltje egy gasztronómiai bekábszizás.
A pisztráng, a káposzta és a dió
Na itt vannak a csavarok kérem. Ez az az étel a menüsoron, amit a nagymamád talán nem dobált az asztalra. Itt három összetevő találkozik, és sosem gondoltad volna mennyire imádják egymást.
Ezt a hármat össze kell komponálnunk minden villára - nincs mese - új világokat fog előttünk nyitni.
A somló és a gesztenyepüré
Áh... Az első kanál után elejtettem egy "baszki"-t, Adrival hümmögtünk pár percig, majd szomorúan konstatáltuk, hogy mégsem lehet mindent megoldani otthon. Az elemzőreceptoraim megfulladtak a krémekben, annyira maradt erőm a nagy meghatottságban, hogy megállapítsam: eddig még nem ettem jó gesztenyepürét, és eddig még nem ettem jó somlóit.
Talán sokan sznobnak tekinthetik a helyet, mert nem olcsó, meg Széll Tomi és még Belvárosi piac is, de az az öt rugó ilyen kaliberű három fogásért egy befektetés egy földöntúli élménybe. Ezért is volt nehéz megírni ezt a cikket úgy, hogy ne ömöljön belőle a nyál, de kiemeljem, hogy mindenkinek egyszer meg kell kóstolnia, amit itt Tomiék csinálnak. A legszebb kifejezés talán a tökéletes koszt.Imádtuk minden percét az itt töltött időnek, az első italtól az utolsó kávéig.
Asztalfoglalás nélkül számítsunk arra, hogy várakoznunk kell, de azalatt is sasolhatjuk Európa legjobb séfjét, ahogy ugyanolyan haláli nyugalommal nyomja le a déli tömeget, mint ahogy letörli maga után az asztalt.
