KULT

Kifütyülték, tiltólistára tették, és véletlenül elvette Winona Rydert – 10 dolog, amit nem tudtál Keanu Reevesről

Szörnyű tragédiákat élt át, mégsem adta fel soha, s ma is az egyik legnépszerűbb sztár. Ezt a 10 dolgot azonban lehet, hogy még a legnagyobb rajongói sem tudták róla.


1. Soha nem lett amerikai állampolgár

Keanu Reeves 1964. szeptember 2-án született a libanoni Bejrútban. Miután az édesanyja, Patricia hozzáment a második férjéhez, az ausztráliai Sydney-be költöztek, majd New Yorkba, onnan pedig Torontóba. A kínai, angol, ír, hawaii őslakos és portugál származású színész mindig is ehhez a kanadai városhoz kötődött, ahol gyermekként a legtöbb időt töltötte. Annyira, hogy bár a karrierje már évtizedek óta az Egyesült Államokhoz köti, sosem folyamodott amerikai állampolgárságért, megmaradt kanadainak.

2. Gyerekkorában Alice Cooper gyakori vendég volt náluk

Patricia jelmeztervezőként dolgozott, ez pedig minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a fia elkezdjen érdeklődni az előadóművészet iránt. 1995-ben Reeves a US Magazine-nak elmondta, hogy az anyja készített neki néhány bonyolult halloweeni jelmezt (pl. Drakula, Batman, Hogyishívják kuzin az Addams Familyből stb.), és gyakran meghívta néhány ügyfelét a házukba. Köztük volt többek között a rocksztár Alice Cooper is. „Emlékszem, műhányást és műkutyakakit hozott hozzánk, hogy azokkal terrorizálja a házvezetőnőt” – emlékezett vissza a színész. „Ott lógott nálunk folyton, mint egy teljesen átlagos fickó.”

3. Az egyik első szerepét egy Coca-Cola reklámban kapta

1983-ban Keanu egy Coca-Cola reklámban tűnt fel (akkor már voltak kisebb színpadi és tévés munkái Kanadában), amelyben egy kerékpárost kellett eljátszania. 2018-ban a The Late Late Show című talkshow műsorvezetője, James Corden többek között erről is faggatta Reevest, aki elmondta, hogy három napig tartott a forgatás, amely során töméntelen mennyiségű Coca-Colát ivott. Sőt, a szerep iránti teljes elkötelezettségében még a lábait is leborotválta, hogy még hihetőbb kerékpáros lehessen.

4. Majdnem átnevezte magát Chuck Spadinának

Amikor Reeves az 1980-as években Los Angelesbe költözött, azt tapasztalta, hogy néhány castingügynök vonakodott őt meghallgatásokra hívni, mert a keresztnevét (ami egyébként hawaii eredetű, és azt jelenti, hogy "hűvös szellő a hegyek felett") nehéz volt kiejteni, és túl egzotikusnak tűnt. Ezt az akadályt próbálta leküzdeni azzal, hogy rövid ideig a K.C. Reeves, a Chuck Spadina és a Page Templeton III neveket kezdte el használni. Aztán végül felhagyott a művésznevekkel, mert azt vette észre, hogy a meghallgatásokon úgyis mindig az igazi nevén mutatkozott be.

5. Rengeteg sérülést szedett össze a filmforgatások alatt

Reeves köztudottan nagy csapatjátékos. Ha úgy adódik, hogy fájdalmak, sérülések és betegségek ellenére kell forgatnia, ő akkor sem riad vissza, a kollégái iránti elkötelezettsége legendás. A Mátrixban annak idején több társszereplője is megsérült a drótköteles akciójelenetek során, Keanu pedig gerincsérüléssel küzdött a forgatás alatt, mivel a hátában két porckorong kezdett összeolvadni. Ráadásul nyaksérülést is szenvedett, ami miatt Yuen Woo-Ping harci koordinátornak olyan koreográfiákat kellett készítenie, amelyekben nem volt annyi rúgás. Később, még a Mátrix: Újratöltve forgatásának megkezdése előtt átvészelt egy súlyos bokasérülést is, az első John Wick-film egyik hosszabb jelenete során pedig (amelyben Reeves karaktere több tucat ellenféllel küzd egy éjszakai klubban) a 39,4 fokos láza ellenére is rendben befejezte a munkát.

6. A Féktelenül 2 miatt 10 évre "filmbörtönbe" került

Az 1994-es Féktelenül című akciófilm óriási sikere után a 20th Century Fox stúdió érthető módon nagyon vágyott a folytatásra. Amikor megmutatták Reevesnek a hajón játszódó Teljes gőzzel forgatókönyvét, ő éppen a Láncreakció (1996) című akciófilmet forgatta, és kezdett elege lenni azokból a szerepekből, amelyekben csak "rohangál és ugrál", nagyjából ok nélkül.

Ezért aztán nemet mondott a Féktelenül 2-re, ami miatt a Fox fejesei annyira megsértődtek, hogy tiltólistára került náluk, egyetlen filmjükben sem szerepelhetett éveken át.

Végül mégis elkészült a folytatás, Reeves helyére pedig Jason Patric került, ám a Féktelenül 2: Teljes gőzzel megbukott a pénztáraknál, ráadásul borzasztó kritikákat kapott, így Reeves nem bánta meg, hogy nem vállalta. Akkoriban, amikor visszautasította, azt mondta Jan de Bont rendezőnek: „Tudod, a hajók nem olyan gyorsak.” Végül kb. 10 évig tartott a foxos „filmbörtön”, mivel a 2008-as Amikor megállt a Földben már ő volt a főszereplő.

7. Lehetséges, hogy véletlenül feleségül vette Winona Rydert

A Francis Ford Coppola-féle 1992-es Drakula forgatásán Reeves és Winona Ryder feltűntek egy jelenetben, amelyben a karaktereik oltár elé álltak. A színésznő később rámutatott, hogy Coppola egy igazi, felszentelt papot használt a jelenetben, így amikor mindketten kimondták a boldogító igent, szerinte hivatalosan is összeházasodtak. A rendező is egyetértett ezzel az elmélettel, bár azt nem tudni, hogy az atya a színészek valódi nevét vagy a karaktereikét használta-e a forgatás során.

8. Előfordult, hogy kifütyülték a színpadról

Keanuról köztudott, hogy imád zenélni is, volt is egy Dogstar nevű bandája, és gyakran léptek fel különféle klubokban az 1990-es években. Állítása szerint folk zenét vagy folk thrash-t játszottak. Egyszer meghívták őket a milwaukee-i Metalfestre, ahol a zenekar eléggé éles kontrasztban állt az ottani tipikus fellépőkkel szemben. Reeves így emlékezett vissza a nem túl jól sikerült koncertre: „A tömeg sörrel dobált minket, illetve azt kiabálták, hogy ba**ódjunk meg, és hogy »Szarok vagytok!«. Csodás volt! Megnevettetett.”

9. Hamisítással vették rá, hogy szerepeljen egy filmben

A leskelődő című 2000-es thrillerben Reeves egy tőle szokatlan karaktert, egy sorozatgyilkost alakított, aki macska-egér játékot játszott egy nyomozóval (James Spader). Keanu elmondása szerint valójában belekényszerítették őt a filmbe, mivel az egyik ismerőse meghamisította az aláírását a szerződésen. S mivel nem akart azzal vacakolni, hogy megpróbálja igazolni, nem ő szignózta a papírt, úgy döntött, megcsinálja a filmet. „Nem tudtam bizonyítani, hogy ő tette, és nem akartam, hogy bepereljenek, így nem volt más választásom” – mondta.

10. Bármit megcsinál: izmosodik, fogy, szörfözik, az életével játszik

A Holtpont (1991) című filmre készülve Reeves heteken át tanult szörfözni, és hobbijává fejlesztette a sportot. Amikor megkapta a Féktelenül főszerepét, több hónapot töltött azzal, hogy megizmosodjon Jack Traven karakteréhez. Abban a jelenetben pedig, amelyben Traven egy mozgó autóból átugrik egy buszra, a rendező Jan de Bont meg volt győződve arról, hogy kaszkadőrre lesz szükség, de Keanu ezt is begyakorolta előzetesen, így bevállalta a kunsztot, amivel lenyűgözte az egész stábot. A Mátrix (1999) azon jelenetéhez, amikor Neo előbújik a kapszulából, Reeves leborotválta az egész testét, és 15 kilót fogyott, pedig mindössze néhány percig volt látható így a filmben. Mindez igazolja a színészek közt is ritkaságszámba menő elhivatottságát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk