Megnéztük Kelet-Magyarország legnagyobb buliját – benyomások a Campus Fesztiválról
Az egyetemista fesztiválok külön kategóriát képviselnek a hazai mezőnyben, jó néhány olyan sajátossággal, ami máshol nem jellemző. A Campus ebből a szempontból tulajdonképpen az egy héttel korábban zajló EFOTT ikertestvérének számít. Idén itt és ott is eltöltöttem egy napot, ami nem olyan sok, de arra elég, hogy meglássam a közös pontokat (és a különbségeket, mert vannak azért olyanok is).
Mindkét fesztiválon meglepő volt látni – főleg a Fishing on Orfű után, ami mára teljesen szponzormentes lett –, mekkora mértékben jelen vannak a támogatók.
Gyakorlatilag az összes színpadot valamilyen cégről vagy márkáról nevezték el, a Continental technológiai vállalattól (aminek nincs köze a dohányipari céghez) kezdve a National Instrumentsen és a Paksi Atomerőműn át a városban gépgyárat üzemeltető Kronesig.
Ezen túl rengeteg cég képviseltette magát külön standdal is, ami mondjuk érthető, hiszen nyilván minden lehetőséget meg szeretnének ragadni a munkaerő-piacra frissen kilépő generáció bevonzására. Ebből a szempontból a fesztivál tulajdonképpen egy mini karrierexpó is, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a közönség jelentős része valószínűleg a régióból érkezett.



A Campus fő erőssége az, amit a szlogenjükben is kiemelnek: "Dunán innen a legnagyobb", vagyis itt pár napon belül, egy helyen lehet megnézni azokat a zenekarokat, akik egyébként csak évente 1-2 alkalommal, vagy annyiszor sem koncerteznek a keleti országrészben.
A felhozatal elég nagy átfedésben volt az EFOTT-éval, a csütörtöki napon a nagyszínpadon konkrétan megismétlődött az előző szombati velencei program, egymás után játszott a Kowalsky meg a Vega, a Halott Pénz, illetve Majka & Curtis. De valószínűleg mindent összesítve is több olyan zenekar van, akik mindkét fesztiválon játszottak, mint akik nem.
Pozitívum, hogy a nagyszínpadok mellett jó pár kisebb helyszín is volt – és nem csak DJ-pultok –, ahol feltörekvő zenekarok kaphattak lehetőséget. Ebben nagy szerepe volt a Hangfoglaló Programnak, akik öt általuk támogatott csapatot léptettek fel, de a Dehir.hu színpadon például pár kivétellel csupa olyan együttes játszott, akikkel más nagy fesztiválon aligha lehet találkozni.

Manökken Proletarz

Péterfy Bori & Love Band

The Bluebay Foxes
Maga a helyszín egyébként abból a szempontból szokatlan, hogy jórészt közterületen található. A Nagyerdei Stadion környékét kerítik le erre a néhány napra, de úgy, hogy több színpad konkrétan az úttest közepén kapott helyet, a közönség az aszfalton áll és az út menti közlekedési táblákat kell kerülgetnie.
Jó pont az EFOTT-hoz képest, hogy itt használtak betétdíjas repoharakat, emiatt érzékelhetően sokkal kevesebb volt a szemét. Ezt egyébként az idei évre majdnem minden fesztiválon bevezették, szerencsére.
A teljes készpénzmentesség is legalább ennyire elterjedt, itt se volt másként, szóval így 2018-ra azért csak kezdünk megérkezni a 21. századba.
A nyitónapon még csökkentett módban üzemelt a fesztivál, az egyes számú nagyszínpadon például egyáltalán nem voltak programok, de azért így is bőven lehetett miből válogatni. Fellépett például a Junkies, a Péterfy Bori & Love Band, a Jónás Vera Experiment és a 30Y, a legnagyobb húzónév pedig Lovasi András volt, aki idén az egész országban megturnéztatja 50. születésnapi életműkoncertjét.
A felállást tulajdonképpen a Kiscsillag zenészei alkották Kispál Andrással kiegészülve, valamint vendégként színpadra lépett Falusi Mariann is. A repertoár nagyjából fele-fele arányban állt össze Kispál és a Borz, valamint Kiscsillag-dalokból, 4-5 számos blokkokban váltakozva.
Bár ma már a Kiscsillag is vitán felül az ország legnépszerűbb zenekarai között van, itt azért erősen érződött, mennyivel népszerűbb a Kispál még 8 évvel a hivatalos feloszlása után is.
Jól hallható különbség volt a közönség reakcióiban, amikor utóbbitól került sorra bármi, és a skandálók közül is folyamatosan akadtak páran, akik valamelyik régi slágert követelték.



Végül a hivatalos játékidőt erősen meghaladva közel 2 és fél órás bulit hoztak össze, és a ráadás ráadásában még az Emesét is eljátszották, pedig Lovasi korábban lehűtötte a kedélyeket, mondván "bocs, de most a mi kedvenc dalainkat játsszuk, nem a tiéteket."
A Campus attól függetlenül jó buli, hogy maga helyszín és a hangulat nem tud akkora érzelmi köteléket kialakítani, mint amiért például Orfűre vagy a Művészetek Völgyébe évek óta visszajárok. De aki csak simán szórakozni akar 4 napon keresztül a kedvenc zenekaraira, és a környékhez is van valamilyen kötődése, annak ideális választás.
(További képeket IDE KATTINTVA lehet nézegetni.)