KULT

10 film Valentin napra, amelyeken a férfiak se alszanak el

Az alábbi tíz film az alkalomhoz híven megmozgatja a szívet és a lelket.


Az esti közös filmnézés az egyik legkiválóbb módja a pénztárcakímélő Valentin napi programozásnak. A megfelelő film kiválasztása azonban korántsem egyszerű feladat. Egyfelől a romantikus vígjátékok tucatjával készülnek, másfelől a minőségibb darabok közül is nehéz kiszűrni azokat a filmeket, amelyek mindkét fél igényeit ki tudják elégíteni. Összeállításunkkal ezt a választást szeretnénk megkönnyíteni. Az alábbi tíz film az alkalomhoz híven megmozgatja a szívet és a lelket, és a férfiak sem fognak elaludni alattuk.

1. Ez történt egy éjszaka (Frank Capra, 1934)

Az Ez történt egy éjszaka a klasszikusok klasszikusa, a mai napig viszonyítási alap a romantikus vígjáték műfajában. Az otthonról elszökött gazdag fruska és a dörzsölt újságíró románcának története számtalan filmet inspirált, így mára a fordulatok kissé kiszámíthatóvá váltak, a két főszereplő közötti kémiának és az örökzöld poénoknak köszönhetően az Ez történt egy éjszaka mégis egyike azon ritka filmeknek, amelyeken nem fog az idő: Capra romkomja nyolcvan év távlatából is ugyanolyan imádnivaló. Nem véletlenül szerepel a Netflix kínálatában is.

2. Római vakáció (William Wyler, 1953)

A Római vakáció szintén az örökzöldek egyike, és mivel Audrey Hepburn népszerűsége több, mint húsz évvel a halála után is töretlen, a Valentin nap kiváló alkalom lehet arra, hogy sokadszor is újranézzük a filmet… De arra is, hogy ha még nem láttuk, sürgősen pótoljuk. Pláne, hogy a Római vakáció is egyike azoknak a klasszikusoknak, amelyek elérhetőek a magyar Netflixen. A történet szerint Hepburn egy fiatal hercegnőt alakít, aki teendői elől a római éjszakába menekül egy európai körút alkalmával. Itt találkozik egy amerikai újságíróval (Gregory Peck), aki először csak a sztorit látja benne, de később már a szerelmet is. Az Ez történt egy éjszakához hasonlóan a történet maga ismerős lehet, a főszereplők sármja azonban semmit sem kopott – a befejezésen pedig a férfiak is nyugodtan elsírhatják magukat.

3. Annie Hall (Woody Allen, 1977)

Pályájának kezdetén Woody Allen a férfiaknak szóló romantikus komédiák mestere volt, az Annie Hall pedig ennek a mesternek a főműve. Allen annak idején nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy naprakésszé tegye a romantikus komédia műfaját cinikus humorával, önreflexív poénjaival, intellektuális megközelítésével. Ugyan a Woody Allen-humor az évtizedek alatt nem sokat változott, az Annie Hall ezeknek a jellemzőknek köszönhetően mégis a mai napig frissnek hat. Ráadásul kevés ennyire vicces film képes arra, hogy ilyen szívszorító is legyen egyben.

4. Harry és Sally (Rob Reiner, 1989)

A modern romantikus vígjátékok alapműve, a nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb szerelmes filmje, megannyi romkomos toplista első helyezettje a Harry és Sally, így nem nagyon lehet mellényúlni vele, ha Valentin napra keresünk filmet. Rob Reiner mozija azt a klasszikus sémát dolgozza fel, miszerint ha egy férfi és egy nő közeli barátságba kerül, ott előbb vagy utóbb szerelem szövődik. A Harry és Sally azonban nemcsak egy színlelt orgazmus miatt felejthetetlen. Ki ne emlékezne például Billy Crystal monológjára a film végéről? A Harry és Sally őszinte és humoros film, de viszonyítási alap és egy műfaj sarokköve is egyben.

5. Idétlen időkig (Harold Ramis, 1993)

Bill Murray-t mindenki szereti, ez pedig az egyik legnépszerűbb filmje. A fantasztikus alapsztori miatt azonban – amelyben Phil (Bill Murray) újra és újra ugyanarra a napra ébred – sokszor eszünkbe sem jut, hogy ez is egy romantikus komédia. Pedig a történet lényege éppen az, hogy az örök cinikus Phil végre önmagán kívül is megtanul valakit szeretni. Az Idétlen időkig jóval mélyebb és megindítóbb film, mint azt a koncepció alapján elvárnánk – éppen ezért lehet nagyszerű választás Valentin napra.

6. Tiszta románc (Tony Scott, 1993)

Szerelem, Tarantino-módra: nincs is annál romantikusabb, mint megölni a csajod régi stricijét! A sztárrendező egyik korai forgatókönyvéből készült Tiszta románc csuromvéres, de végtelenül szentimentális romantikus komédia egy filmőrült és egy szexi call girl szerelméről. Útjuk során drogkereskedő stricikkel és olasz maffiózókkal hozza őket össze a sors, a végeredmény a rengeteg erőszak ellenére mégis egy könnyed és szívmelengető alkotás. Ha Quentin Tarantino rendezte volna, a film befejezése jóval sötétebb színezetű lenne, ám a kész filmet látva még ő is elégedett volt.

7. Két tűz között (James Cameron, 1994)

Nemcsak Valentin napra kiváló, hanem minden olyan alkalomra, amikor egyik fél sem kompromisszumkész. A Két tűz között ugyanis valódi „kettő az egyben” film: fele részben romantikus komédia, fele részben pedig schwarzeneggeres akciófilm. Nem mellesleg mindkettőnek kiváló. Harry Tasker (Arnold Schwarzenegger) kettős életet él: a felszínen mintaférj és családapa, ugyanakkor titkosügynökként a kormánynak dolgozik. Mikor azt sejti, hogy felesége (Jamie Lee Curtis) megcsalja, minden ügynöki tapasztalatát latba veti, hogy kiderítse az igazságot.

8. Haláli hullák hajnala (Edgar Wright, 2004)

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mit keres egy zombifilm egy Valentin napi listán. A Haláli hullák hajnala azonban amellett, hogy kiváló műfajparódia (elsősorban a klasszikus George A. Romero-féle zombifilmeket veszi célkeresztbe), az elmúlt évtized legemlékezetesebb romkomjai között is előkelő helyen szerepelhet. Maga a konfliktus egyszerű (Shaun megpróbálja visszaszerezni barátnőjét, Lizt), a helyzetet azonban jelentősen bonyolítja, hogy közben beüt a zombiapokalipszis. Az Edgar Wright, Simon Pegg és Nick Frost közreműködésében készült Cornetto-trilógia első és legkiválóbb darabja érzelmes és izgalmas élmény, s ráadásként a legkiválóbb angol humor hagyományait követi.

9. A híres Ron Burgundy legendája (Adam McKay, 2004)

Első blikkre talán ez a film is kakukktojásnak tűnhet egy Valentin napi listán, már csak azért is, mert Will Ferrel nem éppen az a romantikus hős, akiről a tinilányok álmodni szoktak. Mégis adjunk a filmnek egy esélyt, és meg fogjuk látni, hogy egy Will Ferrel és Christina Applegate között szövődő románc is lehet működőképes. Ferrel egy a férfi felsőbbrendűségbe vetett hitében megingathatatlan műsorvezetőt alakít, akinek az élete fenekestül felfordul, amikor egy bemondónővel kell együtt dolgoznia. Sokat elárul a filmről, hogy eredetileg egy terroristacsoport leleplezése állt a történet középpontjában, az utómunkálatok során azonban az összes ide kapcsolódó jelenetet kivágták, mivel egyértelművé vált, hogy az eredetileg másodlagosnak szánt szerelmi szál sokkal szórakoztatóbbra sikeredett. Lehet, hogy Adam McKay Oscar-díjat kap A nagy dobásért, de akkor is ez marad a legélvezetesebb filmje.

10. A (sz)ex az oka mindennek (Leslye Headland, 2015)

Végezetül álljon itt egy friss darab. A (sz)ex az oka mindennek a visszataszító magyar cím ellenére az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb romantikus komédiája. Természetesen ezt a filmet sem a komplex cselekményvezetésért fogjuk szeretni, sokkal inkább azért, ahogyan megtalálja a hidat vaskos szexkomédia és érzékeny románc között. Az eredmény egy meglepően életszagú és szerethető, kiváló színészgárdával (Alison Brea, Jason Sudeikis) megtámogatott romkom lett, amely mindkét fél elvárásainak megfelelhet.

Ha tetszett az összeállítás, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk