Éjféli mise: a csodák és a tréfák pillanata
Amikor a titokzatos dolgok történnek
Mivel az éjfél mindig is a nap legtitokzatosabb pillanatának számított, amikor a holt lelkek hazatérnek és kísértetek lepik el a földet, a néphiedelem számos egyéb jelentéssel és hagyománnyal is felruházta ezt a különleges karácsonyi pillanatot.
A legismertebb talán a Luca-széke legendája, miszerint az advent alatt kifaragott fa sámliról pontban éjfélkor, a templomban megláthatóak a boszorkányok. A múlt századokban az emberek egyöntetűen úgy tartották, hogy az éjféli harangszóra a titkok megnyílnak, a jövő föltárul, a folyókban tej és méz folyik, az úrvacsora fölmutatáskor pedig a vizek borrá változnak és az állatok megszólalnak.
Luca széke. Pajtás Újság 1972. december 13./Arcanum
Ehhez kapcsolódva a misét – különösen faluhelyen – számos vidám program kísérte:
a csalfa legények diót és morzsát szórtak a karzatról a lentebb békésen imádkozók fejére, tintát töltöttek a szenteltvíz-tartóba, összekötötték az egymás mellett ülő lányok fonott haját.
A lányok pedig friss vesszőt döntöttek a templom falához a megérkezéskor, s akinek egy ifjú elvitte a vesszőjét, az számíthatott arra, hogy a következő évben férjhez megy. Ezen kívül a hajadonok bekenték a nekik tetsző legények ruháját mézzel, mert úgy vélték, hogy akkor az a fiú epekedni fog utánuk.
Az éjféli mise egyébként igen népszerű volt, ahonnan még azok sem hiányoztak, akik egyébként nem jártak templomba. A karácsony nem múlhatott el a mise nélkül, mint ahogy az ünnepi lakomáknak is megvolt a maga szertartása. A jeles esemény előtt a szent estén különleges – ünnepi, de mégis böjtbe illő – vacsorát szolgáltak fel az asztalra hallal, zöldséglevessel és mákos tésztával, húst nem fogyasztottak.
Mivel az éjféli mise lezárta a böjti időszakot is, onnan hazatérve a hívők nekiláthattak a jó előre elkészített, húsos töltött káposztának is.
