Végre el kellene felejteniük a szülőknek, hogy csak tárgyat adhatunk ajándékba
Nem feltétlenül a Barbie baba a legnagyobb öröm a gyerek számára
A szülőknek tisztában kell lennie azzal, hogy miért adnak ajándékot a gyermekeiknek. A szakértő szerint ajándék esetén két dolgot érdemes tisztázni: egyrészt, hogy ne a motiválás legyen az ajándék célja, másrészt az ajándéknak nem feltétlenül tárgynak kell lennie.
Emlékezzünk csak vissza arra, hogy mi volt az, amire tízévesen vágyakoztunk - írja Hüther. - Ha egy kicsit jobban belegondolunk, akkor az nem feltétlenül a Barbie baba volt, hanem az olyan nagyszerű pillanatok, családi élmények, amit a szüleinkkel közösen élhettünk meg.
A szerző visszaemlékszik a gyerekkorára: "Alig voltam négyéves, amikor a nagybátyám megmutatta, hogy hogyan kell tűzet gyújtani. Ez a pillanat egy ajándék volt számomra, amit magammal vittem a további életemre, és amire mindig szívesen emlékezni fogok. Semmibe nem került, de nekem sokat adott".
A kíváncsiság, a felfedezés vágya minden gyermekben ott rejtőzik. Ahogy egy baba a világra jön, minden új számára, amit azonnal szeretne megismerni. Ez az a lelkesedés, az önállósodáshoz vezető út az, amiben a szülőknek a gyerekeiket támogatniuk kellene. Hagyjuk a gyerekeinket alkotni!
Hiába minden pedagógiai precizitással megtervezett okosjáték, egy gyerek számára soha nem lesz annyira élvezetes, mint ha két gesztenyét adunk a kezébe, amikből gesztenyebábokat alkothat.
Tételezzük fel, hogy a szülők eldöntik, hogy egy csillogó-villogó villanyvasút kerül a karácsonyfa alá. Mielőtt ezt megvesszük, kérdezzük csak meg magunktól:
azért veszünk villanyvasutat, mert mi is mindig erre vágytunk?
Mert ha igen, akkor fennáll a veszélye annak, hogy mi jobban örülünk az ajándéknak, mint maga a gyerek, akinek időnként megengedjük, hogy ő is játsszon vele.
Inkább szerezzünk be egy nagy falapot, egy kisvonatot, és pár hozzávalót, és építsünk mi magunk kisvasutat - közösen a gyerekkel.
A lényeg a közösen kifejezésben rejlik.
A gyereknek ezzel sokkal többet adunk, mintha kész vasutat vennénk, például eldöntheti maga, hogy hova tegyen a fenyőfát, hogy kell-e vasútállomás, és ha igen, akkor milyen - mondja.
Mi a jó ajándék az agykutató szerint?
Minden jó, ami a gyereket erősíti. Megerősítés alatt azt értem, hogy a gyerek elmondhatja:
"Megcsináltam egyedül, de nem sikerült volna, ha anya vagy apa nem segít". Ez az, amire a gyereknek igazán szüksége van. Ezzel ellentétben azok az ajándékok, amelyekhez nem kell eléggé a fantáziáját használnia, a gyerekeket "gyengíti".
A gyerekeknek ugyanis nem csupán arra van szükségük, hogy a játék fogyasztóivá váljanak, mert ha így van, akkor - a felfedezés öröme híján - egy idő után fogják a játékot, és a sarokba hajítják. Csodálkozunk ezek után, ha a gyerekek egy következő alkalommal már csak nagyobb ajándékkal érik be, mintegy kiengesztelésképpen?
A szülőknek végre el kellene felejteniük, hogy csak különleges alkalomra adunk ajándékot. Mert az alkalom, hogy a gyerekeink számára valami különlegeset nyújtsunk, minden nap, minden héten megvan, a szülőknek ezt csak fel kell ismerniük. Tehát "ajándékozni" bármikor, a hét folyamán is lehet.
A biciklis példánál maradva: megkérdezhetjük a gyereket: "Van kedved elmenni együtt a biciklisboltba, hogy kiválasszunk neked egy biciklit?" A gyerek beleszólhat abba is, hogy milyen biciklije legyen, mikor vegyék meg, és majd mikor tanuljanak vele meg biciklizni.
Hüther, aki maga is édesapa, mindössze arra akarja rávenni olvasóit, hogy utánagondoljanak az ajándékozás mikéntjének, és könyvéből ötletet merítsenek arra, hogy
nem csak tárgyiasult ajándékokkal lehet a gyerekeket boldoggá tenni.
