KULT

X-Faktor: Puskás Peti a mentortársait is megdöbbentette, Gáspár Lacinak egy versenyző párja szólt be

A tábor második adásában kétségtelenül Puskás Peti okozta a legtöbb meglepetést és feszültséget. Az is kiderült, hogy a mentorházban új szabály lép életbe. Kritika.


Majdnem 4 órás, giga hosszúságú adással tudta le az RTL a tábor második adását, ami ByeAlex, Gáspár Laci és Puskás Peti székes körével telt.

ByeAlex csapata kezdett. A mentor rakta össze csapattá Azúrt és Dávidot, akik már az elején jelezték, hogy egy napjuk volt csak felkészülni, és azzal szembesültek, más rap stílust szeretnek, más a „flow”, ahogy rapperül mondani kell.

Épp ezért azt kérték Alextől, hogy ha elnyerik a tetszését, akkor csak egyiküket ültesse le, amelyikük jobban meggyőzte.

Ám amikor kiderült, hogy még csak nem is saját szöveget hoztak, hanem T. Dannyt, Alex meghallgatás nélkül hazaküldte őket. Szerinte ugyanis egy rappernek a kreativitása a legfontosabb.

Rossz kezdet után még rosszabb folytatás következett, Alex sorba állította le a produkciókat.

Aztán jött a Long Story Short nevű zenekar, akik a Leléptél című nótájukat hozták. Nem lehetett kérdés a szék, főleg, mivel még tök üresek volt mindegyik. Gáspár Laci állva tapsolt, Puskás Peti egyenesen az élő showba vitte volna őket.

Alex csapatában persze szép számmal akadtak rapperek. Például Knozah B, aki Alex szerint vagányan megmutatta, hogy kell ezt csinálni. Széket kapott.

Sophia Kahn betegen lépett színpadra. Sajnos ez a hangján is érződött. Megosztotta a mentorokat. Herceg Erikának tetszett, de Laci és Peti szerint rosszul teljesített. Alexnek viszont az a fontos, hogy aki a színpadon van, arra figyelni akarjon, és Sophia ilyen.

Solyom Bernadett, a verseny egyik favoritja Bruno Marstól és Travie McCoytól hozta a Billionaire-t. Még a széken ülő versenyzők is felállva tapsoltak a produkciója után. Nagyon le lett ültetve. Erika és Laci konkrétan sírva fakadt – jó, mondjuk Lacinál az lenne fura, ha nem sírna.

Isky & Szkym következett. Szkym-ről kiderült, hogy Aradszky Laci unokája, ami eddig valahogy nem került előtérbe. Sajnos a vér néha vízzé válik, eléggé hamisan énekeltek. Puskás Peti kicsit bénának tartotta az előadást. Laci így is szerethetőnek vélte, és leültette volna. Erika is lobbizott mellettük. Alex vívódott, mint Mózes a Sínai-hegyen, de végül beadta a derekát, bár érezhető volt, hogy erről a székről könnyen le lehet még esni, mintha csak Dr. Genya kezelné a gombokat..

Az utolsó széket Lévai Dávid foglalta el. Váradi Ábel produkciója nem volt jó, a mentorok mind lehúzták. A logikus döntés az lett volna, hogy Ábel haza megy, tényleg nem olyan produkció volt, amiért bárkit felállítana az ember.

Talán épp ezért Alex széket adott neki.

Alex egyedülálló figura, például az egész országban egyedül ő értette, miért küldte haza Knozah B-t Ábel kedvéért.

Dankó Tünde szerintem sokkal meggyőzőbb produkciót nyújtott, mint Ábel, de Alex unalmasnak tartotta. Peti hiányolta a katarzist. Laci ellenkezett, és leültette volna. Alex viszont csalódott, úgy érezte, Tündének utolsó versenyzőként nagyon nagyot kellett volna énekelnie. De persze az egész csak lélektani csűrés-csavarás volt, mert a vége csak az lett, hogy Tünde leült Dávid helyére.

Alexnek tehát megvolt a csapata, felkészült Gáspár Laci, aki úgy érezte, a mostani helyzet sokkal nehezebb a korábbi székes feladatoknál, mert minden versenyzőjét ő maga választotta ki.

Beri Klaudia nem túl meggyőzően lépett színpadra, mint aki elengedte, és nem is énekelt jó, Laci leállította. Simon Örs kiérdemelte az énekes sólyom nevet, és szárnyalt is, meg sem állt hazáig. Laci sem maradt rapper nélkül: Habzda Tamás ülhetett el elsőként Lacinál. Őket követte László Tamás és Májer Norbert duója. Gazdag Máté gyakorlatilag ott helyeben találta ki a száma szövegét, Szalai Liza a Sorryt énekelte. A mentor egyikükkel sem volt maradéktalanul megelégedve, de leültette őket.

Az olasz Vito Iacoviello következett. Valahol gáz, hogy az RTL sajnálja a pénzt egy tisztességes tolmácsra. Öt éve még bevettem volna, hogy azt hitték, Laci tud angolul, de hát azóta többször is kiderült, mennyire nem. Puskás Peti megmentette a helyzetet. Az olasz az akarat erejével végül csak megnyerte a széket.

Young Trabajo is az őrültek közé tartozik. Amikor Laci leállította, azt lehetett gondolni, hogy probléma van, de nem. Egyszerűen ilyen kevéssel is meggyőzte Lacit arról, hogy széket érdemel.

De még csak most jöttek az igazán jók.

Helfy Alexa rosszul énekelt, kiderült, hogy megfázott. Alex így is leültette volna, és némi hezitálás után Laci fel is állította Vitót, amire megkaptuk a napi betevő botrányunkat is. Kicsit elszabadultak az indulatok.

Fülöp Denisának és Csuka Mónikának szurkoltam, és nem akarok nagyképű lenni, de nem hiába. Lionel Richie-t nem sokat hallhatunk a tehetségkutatókban, ami mondjuk nem olyan nagy baj. Rubay László annak ellenére a Hellót hozta, hogy Laci korábban azt javasolta nwki, inkább modern dalokat énekeljen. Serbán Szebasztián a Love Storyt énekelte magyarul. Mind széket kaptak.

Nem meglepő módon Laci a rappereket szórta ki egymás után. És még nem volt vége a műsornak. Jött például Luca, aki úgy ment ki a színpadra, hogy széket szerez, mert belőle csak egy van. És hát tényleg. Szegény versenyzőtársak mosolya nem volt őszinte.

Puskás Peti csapata maradt utolsónak. Oproiu Johannát hamar leállította, mert nem volt jó az éneklés. Egymás után szórta a versenyzőket.

A mentortársak nem értettek egyet vele, de Peti hajthatatlan volt, mint Drakula a vérbankban.

Az idei széria egyik legmeglepőbb fordulata Peti székes körében következett. Az idén szigorú arcát mutató mentor haza küldte Péter Kittit, de Herceg Erika megmentette: felajánlotta neki, hogy ha beszáll a lánycsapatába, akkor elviszi magával a mentorházba.

Peti az első mentor, akinek még a kieső versenyzője is bejutott a mentorházba. Bakti György Ádám rapper volt az első versenyző, akit Peti nem állított le. Alex nem értette, miért nem, Erika sem, sőt, hogy a legdöntőbb érvet mondjam, én sem. Leült. Szép lassan azért beteltek a székek. Csukovics Kevin annyira tetszett Alexnek, hogy nem is értette, hogy engedhette el.

Ha azt mondom, dráma, sok minden eszükbe juthat. Hamlet, Rómeó és Júlia, családi tragédiák. De mindez eltörpül amellett, hogy Ghost és Bro… leírni is nehéz… összevesztek. De most jön a nem várt csavar: Peti kibékítette őket! Világbéke.

Bevallom, már egyáltalán nem emlékszem a válogatóról Star Dj Emperorra, pedig nem egy könnyen felejthető figura. Ráadásul jó is, széket kapott. Akár csak Klajbán Arlett Zsaklin, aki paradox módon azzal győzte meg Petit, hogy elrontotta. Peti kicsit kiakasztotta a kollégáit a cseréivel.

Beri Zsolt „Berry” sem volt túl meggyőző, Petinek viszont ő a kedvence. Minden dacára leültette, és ezzel mentori munkásságának talán legnehezebb döntése elé került.

Az mondjuk valahol vicces, hogy

magyarul elmondta hosszasan, mennyire sajnálja, hogy valakit fel kell állítania, és jogosan érezheti az illető igazságtalannak, majd felállította azt, aki ebből egy szót nem érthetett, Dj Emperort.

Ezután beindult a buszmegálló, Peti nemcsak a mentortársait akasztotta ki, de még a közönséget is kihozta a sodrából.

Különösen Kevin kiejtése keltett nagy felháborodást. Annyira, hogy Alex rögtön utánarohant és közös munkát ajánlott neki.

És még mindig nem volt vége a hirignek. Marci következett, aki az egyik legszimpatikusabb története az idei X-Faktornak. Megvette a mentorokat, Ádám bánta.

És még csak most jött Kiss Kevin, aki az egyik legegyedibb, legtehetségesebb figura a mezőnyben. A közönség egy emberként követelt széket neki, és Peti is velük tartott.

„Ezt úgy hívják, hogy előadóművészet” - összegezte Alex.

Ráadásul nem ez volt Peti utolsó nehéz döntése. Hiszen jött Kornis Anna Michael Jacksonnal és a Man in the Mirrorral. Jacksont énekelni tehetségkutatón olyan, mint húszra lapot húzni. Ha jól előadják, akkor tuti a továbbjutás – viszont nagyon nehéz jól előadni. Annának sem sikerült. Peti azonban kihasználta az utolsó lehetőséget, hogy megdöbbentse mentortársait: leültette a lányt. De egy utolsó csavarral kivételesen megfogadta a többiek javaslatát: Ghost és Bro távozott.

Jövő héten mentorház egy fontos és izgalmasnak ígérkező szabálymódosítással. A mentor a csapatából ezúttal is kettő versenyzőt vihet magával, kettőt pedig a mentortársakra bíz. Csakhogy az a játékos kikerül az ő csapatából, és valamelyik másik mentor csapatában folytatja. Hogy ebből mi sül ki, kiderül a jövő héten.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk