KULT

X-Faktor: Erőtlen volt és ízléstelen, természetesen továbbjutott a Mentorházból

Gáspár Laci és ByeAlex csapatából senki nem tudott igazán meggyőző teljesítményt nyújtani, de így is meglepett a mentorok némelyik döntése. Kritika.


A Mentorház az a kör az X-Faktorban, ahol sokszor az addig maximálisan teljesítő versenyzők is nagyot buknak. Ráadásul idén itt is új szabály jött. Eddig az történt, hogy a mentorok 2-2 versenyzőt vihettek az élő showba, majd kettőt a többi mentorra bíztak, akik kiválaszották, ki legyen az adott mentor harmadik versenyzője.

Ez utóbbi ezúttal másképp lesz:

a mentorok által talonba tett két versenyző közül a Mentorház legvégén a többi mentor egyet kiválaszthat a saját csapatába – értelemszerűen azt, akit ő rakott ki, nem választhatja.

Gáspár Laci csapata kezdett a szombati adásban. A mentor megfogadta, hogy elenged mindent, ami eddig történt, és csak azt fogja figyelni, itt hogy teljesítenek a versenyzői. Aztán annyit módosított, hogy 10%-ban számít az eddigi teljesítmény. Annyiban is más az idei évad, mint bármelyik korábbi, hogy most nincsenek kategóriák, hanem teljesen a mentorok választhatták ki a saját versenyzőiket.

Elsőként Csuka Mónika lépett a mentorok elé, akivel kapcsolatban az volt Laci legnagyobb kérdése, hogy vajon az a hangszín, amit hallunk tőle, sajátja, vagy hangutánzás.

Dánielfy Gergely Azt mondta című dalával készült, amivel meglepte a mentorokat. Mónika elárulta, Laci mellett ByeAlexet is szeretné meggyőzni, mert eddig ő volt a legkritikusabb vele. Spoiler: meggyőzte, de nem arról, amiről szerette volna.

Sajnos ebből az derült ki, hogy igen, eddig hangutánzás volt, amit csinált, és valójában nem tud énekelni.

Ennek ellenére Laci még mindig tépelődött, pedig társai szerint Mónika megkönnyítette a dolgát.

A második versenyző, Szalai Liza torokból énekelt, nem támasztotta meg rekeszizomból a hangját. Alex szerint csak technikáról volt szó. Laci haragudott rá, hiszen ez a technika alap.

Serbán Szebasztián ismét Balázs Fecó-dallal érkezett, amivel kissé csalódást okozott Lacinak. Stílszerűen a Maradj velem című dalt választotta. Az összhatást a tévénézők felé némileg rontotta, hogy közbevágták Miller Dávidot, aki távolról énekelgette a számot.

Olyan volt, mint akinek tele van a hócipője azzal, hogy a műsorvezető szerepébe zárva parkolópályán van, miközben úgy érzi, sokkal jobban énekel mindenkinél.

Laci szerint nem tud énekelni, de meg lehet tanítani, mert tehetséges. Mármint Szebasztián, nem Dávid. Alex örült, hogy elengedte a srácot, mert az általa képviselt zenei világ nem áll közel hozzá.

Helfy Alexa Pink Million Dreams című számával érkezett. Ő volt az a versenyző, aki a válogatón nagy pillanatokat okozott, a Táborban azonban betlizett, Laci mégis bizalmat szavazott neki.

Sajnos nem győzte meg a mentorokat, nem tud annyira énekelni, mint amit mutatni szeretne.

Mihályfi Luca Britney Spears Toxicjának akusztikus átdolgozását énekelte, és Laci az adás során először felállva tapsolt. Puskás Peti és Alex viszont hamisnak, kiábrándítónak értékelte a produkciót. „Erőszakos pukkancs” - állapította meg Alex.

A 16 éves Fülöp Denisa lépett a mentorok elé utolsóként Laci csapatából. Denisa nagyon érdekes jelenség, gyakorlatilag ugyanazt csinálta, mint a Táborban: rosszul kezdte a dalt, a második részét viszont nagyon jól énekelte. Puskás Petinek és Herceg Erikának tetszett, Alex szerint rossz volt. Laci úgy érezte, nem volt akkora a kontraszt, mint a Táborban, de a finom éneklés nem megy Denisának, és ezt nem lehet megtanítani. Szerintem minden hibája ellenére van ebben a lányban valami.

A nem meggyőző teljesítmények ellenére Laci úgy érezte, nehéz két jelöltre szűkítenie a mezőnyt. Talán nem meglepő, hogy végül Sebastiant és Lucát választotta, Lizát és Mónikát pedig hazaküldte. Kizárásos alapon Alexa és Denisa került a dobópakliba.

Remélem, hogy Denisára lecsap valamelyik mentor.

Szombaton még Alex csapatját nézhettük meg. Az X-Faktor történetének legeredményesebb mentorának nem egészen úgy alakult ez a kör, ahogy várta.

A Long Story Short zenekar lépett először a mentorok elé.

Úgy éreztem, az akusztikus előadásmód kicsit „megette" őket.

Hiányzott az a fajta kakaó, ami eddig meg volt bennük. Alexnek a hibáival együtt tetszett, de a mentortársakat nem nyűgözték le. Végül hazamentek, de Alex felajánlotta, hogy ha megkeresik, segít nekik.

Az Isky & Szkym duóról Alex elmondta, őket a mentortársai hatására hozta magával az élő showba, de sok kétsége van velük kapcsolatban. A srácok Anyuka című saját dalukkal érkeztek.

Nem olyan rég valaki azzal kereste meg az önkormányzatunkat, hogy szeretne 7 méter magas, ledekkel kirakott világító feszületet felállítani a faluban. Na akkor éreztem ennyire határozott viszolygást.

Szerintem a két srác bármennyire aranyos, előadónak erőtlen, a daluk pedig ízléstelen – szóval nagyon trendik.

Ezek után persze szinte biztos voltam benne, hogy tovább fognak jutni – és lőn. Pedig Alexet nem győzték meg teljesen, de Peti és Laci nagyon oda volt értük. Mint olyan sokszor, Erika az én emberem, ő mondta ki, hogy ezek a srácok nem fognak tudni énekelni nem hogy három hét múlva, de három év múlva sem.

Nagy kérdés volt, hogy Sophie Khan az aranyos személyiségén kívül mit tud. Alex egysíkúnak érezte, elmaradt az áttörés. De ne feledjük, hogy egy 15 éves lányról beszélünk. Nem jutott be az élő showba, de valamelyik mentor még megmentheti.

Váradi Ábelt szívesen látnám az élő showban, mert talán az általa képviselt műfaj közel áll hozzám. Nagyon szeretem azokat a versenyzőket, akik az X-Faktor univerzumába abszolút nem illő zenéket választanak. Szinte biztos vagyok benne, hogy először hangzott el Elefánt-dal a műsorban – és könnyen lehet, hogy utoljára is. Jobb lett volna, ha nem próbálja utánozni Szendrői Csabát, hanem saját értelmezést hoz, de nekem így is bejött. Alexnek tetszett, Peti és Erika támogatta. Laci viszont azt mondta, Alex „benézi”, és sikerült elbizonytalanítania mentortársát. Ezért Ábel is vigaszágra szorult.

Dankó Tündéről az derült ki, hogy hogy sokkal csinosabb, mint ahogy énekelni tud, az sem segített rajta, hogy mentora dalát énekelte. Hiába van jó ízlése, hiába színpadra való, számára az X-Faktor véget ért.

Solyom Bernadett a mentorok egyik favoritjának számít. Most magyarul rappelt, egy Follow The Flow-számmal készült, és magához képest gyengén teljesített. Ő maga is gyengének értékelte a tevékenységét. Alex végül mégis bizalmat szavazott neki.

Az X-Faktor vasárnap esti adásában láthatjuk, Puskás Peti és Herceg Erika kiket választottak a csapatukba, majd az is kiderül, hogy a vigaszágra került versenyzők közül kinek lesz még esélye bekerülni az élő showba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk