KULT

Sztárban sztár leszek: mindenki botrányra számított, de Majka és Rugós Beke nem esett egymásnak

A vasárnapi adásban volt rocknagyi, Szikora és Takács Nikolas utánzás, botcsinálta Sia, és nyilvánvalóan előre megrendezett trollkodás is.


Jakucs "Troll" Tamás, a 37 éves fogászati recepciós hatásosan indította a 3. showt. Az agysejtpusztítás is egyfajta hatás. Mondjuk ezzel az énekléssel szülést lehetne indítani, nem műsort.

A My Heart Will Go Ont adta elő magyar szöveggel, és nem hazudott, amikor előzőleg azt mondta, így még nem hallották ezt a dalt a mentorok, bár szerintem nem is akarták.

Remélem senki nem gondolja, hogy Tamás egy random önjelölt zseni. Teljesen nyilvánvaló, hogy az egész egy előre megrendezett médiahack.

Akik látták az adást, tudják, mire gondolok, a többiek majd megértik, de haladjunk sorjában.

Mindig rossz érzés fog el, ha valakit úgy hirdetnek, hogy a „magyar” ez vagy az. Ráadásul mára ez is erősen inflálódott, hisz a magyar Elvis azért mégis csak egy Komár Laci volt. A magyar Alice Cooper a Derzsi „Vezér” művésznévre hallgat, és sajnos egyáltalán nem hallgat. Egyébként szimpatikus, laza csávó volt, de a továbbjutáshoz kevés.

Rockvonalon mentünk tovább, volt szörnyű AC/DC performansz, death metallal próbálkozó zongoratanár – akit Majka a kiesés ellenére el akar hívni a gyerekéhez tanítani –, és hörgő lány.

Persze ezeket a borzalmakat csak azért kellett végigszenvednünk, hogy elérkezzen a kanadai származású Novák Karen (ne röhögjetek, gyerekek, a Karen valaha egy normális név volt), aki Magyarországon lett szerelmes, és itt ragadt. A régebb óta fiatal hölgy ránézésre egy cukiságbomba. De küllemére rácáfolva olyan Thunderstracket nyomott, hogy kiugrik tőle a kakaó a bögréből.

Megkockáztatom, hogy a műsor hazai történetének legjobb Brian Johnson-utánzását láthattuk. Persze kérdés, hogy Karen tud-e mást is, egyelőre nem látom magam előtt ahogy a Single Ladiest énekli dresszben, de hajrá.

A következő egyvelegbe kicsit belezavarodtam, nehéz volt követni, hogy hányan vannak, kit hogy hívnak, mit adott elő, az sem derült ki sok esetben, hogy tovább jutott-e és ha igen, kinek a csapatába került.

Két dolog ragadt meg bennem: a Mariachit játszotta egy remek Banderas imitátor, illetve jött egy aranyos lány, aki a Hedda névre hallgat, ami Pápai Jocinak annyira megtetszett, hogy közölte, a következő gyerekét Pápai Heddának fogják hívni.

Gondolom akkor is, ha fiú lesz.

Petre Ricárd már csak azért is nagyon szimpatikus, mert erdész. Gyerekkoromban legelőször erdész szerettem volna lenni, annyira imádtam az erdőt. Aztán mégsem lettem az, de azt hiszem, így is többet mondtam magamról, mint ami bárkit is érdekel, szóval térjünk vissza Ricárdhoz.

R-GO dallal érkezett – Létezem –, és helyenként szikorább volt Szikoránál. Megérdemelten jutott tovább.

Következett a „Nem is volt rossz” blokk. (Idősebb kollégák szeretik ezzel szívatni az ifjú próbálkozókat: „Ez nem is volt rossz.” És amikor a kezdő kolléga hálásan megköszönné, hozzáteszik: „Ez kifejezetten pocsék volt.” A pocsék helyett persze egy másik szót használnak, amit én itt és most nem írhatok le.)

Na és akkor folytatódott a „Tamás Show”, a korábban már elküldött próbálkozó átöltözött, öltönyben és napszemüvegben „bujkálva” „kijátszotta” a hostesseket és „visszalopakodott” a stúdióba, ahol még a mesterek sem ismerték fel.

Persze jóval hihetőbb lett volna az egész, ha nem készítenek vágóképeket vele, ahogy a Sztárban Sztár Leszek felirat betűi között lopakodik.

Ezúttal Whitney Houstont nem énekelt.

Az egyik ok, amiért mégis csak szeretem nézni a hasonló műsorokat, hogy minden évben akadnak Bódi Józsefek, akiknél az ember megdöbben, miként lehetséges, hogy valaki, aki így énekel, ilyen sokáig lappanghatott. A szimpatikus börtönlelkész tökéletesen hozta Takács Nikolast, nagyon nagyot kell hibáznia ahhoz, hogy ne kerüljön az élő műsorba.

Következtek az immár elmaradhatatlan rapperek, először a „futottak még”. Itt jegyezném meg, ha van furcsább, mint egy rapper egy ilyent típusú műsorban, ahol énekeseket kell utánozni, hát az olyan rapper, aki saját számmal jön. Miben reménykedik?

Végre elérkeztünk a vasárnapi adás legjobban bepromózott mozzanatához. Érkezett Rugós Beke Tik-tok sztár, freestyle rapper. Ő az ugyebár, aki korábban egy videóban beleszállt Majkába.

Egy hete mást sem hallok, hogy itt majd mekkora feszkó és hirig lesz. Spoiler: nem lett semmi. Beke a videójában bevallotta, hogy ő pusztán a nézettség kedvéért, mondhatni, előre megfontolt, aljas szándékkal küldte el Majkát melegebb vidékre, de azóta rájött, hogy félreismerte.

Kicsit rontja a produkciója értékét, hogy például az "ipafai fapipa" mondóka már a Tik-tokon is elhangzott valamelyik művében, szóval környezettudatos, hajlik az újrahasznosításra.

Majka pedig elmondta, hogy az eset után telefonon megbeszélték a dolgot Bekével. Nincs itt semmi látnivaló. Végül Majka el is vitte Bekét a csapatába, a versenyző megígérte, hogy ha kell, énekelni is megtanul. Azért erre kíváncsi leszek.

A szegmens végén Majka aggodalmasan megkérdezte:

„A Dopeman nem jelentkezett?”

Következett Tamás harmadszor is, ha eddig bárkinek is kétségei voltak immár megbizonyosodhatott róla, hogy beépített ember, tulajdonképpen a szünet és a reklámblokk elérkezését jelezte feltűnése.

Tóth Mónika vagyonőr szereplése rámutat a kórusvezetők felelősségére.

A kórus érdekes dolog. Az a szép benne, hogy olyan ember is lehetőséget kaphat az éneklésre, akinek amúgy nincs igazán jó hangja, de a tömegben egynek mégis elmegy.

Szerintem fontos lenne, hogy a kórusvezetők finoman éreztessék a kórustagokkal hangi adottságaik értékét. Így megkímélhetnének minket az olyan előadásoktól, mint ez:

Hogy Köllő Babett milyen pillanatnyi agyroham következtében gondolta úgy, magával viszi, óriási rejtély.

A szerkesztők ezúttal jóságosak voltak, nem akarták, hogy rossz élményekkel álljunk fel a tévé elől, netán rosszul aludjunk. Ezért az adás végére hagyták az örmény származású Edgárt. Én se szaporítom tovább a szót, hallgassátok meg Edgár éneklését. Szép álmokat gyerekek. Jövő héten találkozunk.

Mondjuk amikor a versenyző azt mondta, szeretné kiadni magából, ami benne van, voltak kétségeim. Ezen a színpadon ez a mondat sok mindent jelenthet.

Fun fact: sikerült úgy megírnom a cikket, hogy egyszer sem említettem benne Tóth Gabit. Ezt most pótoltam.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk