KULT

Sztárban sztár leszek: Kiakadtak Tóth Gabiék Majkára, de nem volt rá semmi okuk

A zsűri hölgytagjai nehezen viselték, amikor a versenyzők sorra Majkát választották, Pápai Joci pedig köpött, ezért büntetésből el kellett vinnie egy rossz énekest a csapatába.


A Voice árnyékában elindult a Sztárban sztár leszek 4. évada is. Az első adásról (nem) sajnos lemaradtam, de most bekapcsolódok a buliba, mert hát valamiből élni kell, és még mindig jobb, mint tanárnak lenni.

Az adás a mesterek tollászkodásával indult. Ebből a kis szegmensből megtudhattuk, hogy Pápai Joci immár nem Bruce Leevel azonosul, hanem a Fekete párduccal, de abból is a hölgyverzióval, Letitia Wrighttal, mert ő kecsesebben mozog.

Vigyázz, Joci, ebből fólia lesz!

Ez amúgy rossz hír az első versenyzőnek, aki éppen azért, mivel Joci = Bruce Lee, a Kungfu Fighting című dallal készült, s koreográfiájában a kungfut ötvözte a diszkómozgással.

El kell ismerni, hogy Szabolcs nagyon komolyan vette a dolgot, ami becsülendő. Akár jó is lehetett volna. De nem lett az. Mindig szomorú látni, amikor a tehetségtelenség szorgalommal párosul. Egy házibulin mondjuk, akár sikere is lehet, de a jó csajok onnan sem vele fognak távozni a végén.

Amúgy aranyos srác, lehet, a humorvonalon még lenne is keresni valója. Majkát elvitte a bulivonat, és nagy igent mondott. Ezzel egyedül maradt, kicsit meg is ijedt, de jó képet vágott a dologhoz. Legalább lesz kit kiszórni a folytatásban.

Jöttek az imitátorok egy blokkba rendezve. „Miss Monroe” esetében nem kell magyarázni, kit utánozott. De volt itt Paul Stanley a Kissből, Ed Sheeran és magyar Katy Perry. Utóbbi úgy érezte, előnyben van, mert volt már, hogy az utcán összekeverték az énekesnővel – csak reménykedni lehetett, hogy mindehhez hangja is van, bár még akkor is ott a kérdés: mi lesz, ha továbbjut, és nem Katy Perryt kell utánoznia?

Sosem tudjuk meg, mert hát énekelni, azt pont nem tud. Egyik sem.

Bár Miss Monroe-t annyiból megvédeném, hogy pusztán a hangi adottságai alapján alighanem Marilyn Monroe sem vitte volna sokra.

Következett Kapitány Evelin az Éneklő Barbie, aki alakformáló szépségszalonban dolgozik, mellette szállodákban énekel.

A rózsaszín körítés után nem ért meglepetésként, hogy Meghan Trainort énekelt. Meggyőzte a zsűrit, végül Köllő Babett és Majka csatázott érte, de az ózdi rapper visszalépett. Eveiln nem szomorkodott emiatt.

A 31 éves Ványay Balázs metálban utazik, félő volt, hogy szabadon szerető Tóth Gabinak elő kell kapnia a rózsafüzért, hogy elhárítsa a dark metal rontását.

Az Úristent adta elő metál változatban, amiről el kell ismernem, tök jó poén, de hát ezzel nem lehet végigtolni egy ilyen műsort. Majka egy meglepő fordulattal leintette az előadást, de adott egy igent Balázsnak, mert a hörgés jó volt.

Valmar vonalon mentünk tovább. Gabi szeretett volna már egy jó férfiéneklést, de nem adatott meg neki, legalábbis egyelőre. Egymás után jöttek a nem jó értelemben vicces produkciók. Stílszerűen hívhatnánk Úristen! blokknak is.

Karapancsef Kristóf Mezőtúrról jött, ezért már önmagában is drukkoltam neki, mert ehhez a városkához kötnek emlékek. (Fun fact: nem tudom, emlékeztek-e még a Való Világból Okira, ő is mezőtúri volt).

Nem sok jót ígért, hogy ő is Valmarral készült, még a bajszát is megnövesztette, hogy jobban hasonlítson Marics Petire. Persze a műsor dramaturgiájából sejteni lehetett, hogy a sok borzasztó verzió után most egy jó következik.

Egyébként ezzel a hanggal egy Lovasi András-utánzást is el tudnék képzelni. Csak mondom, hátha olvassák a cikket a műsor szerkesztői, vagy Majka, akihez végül is Kristóf került.

Az mindig jó jel, ha jön egy szimpatikus fiatal, aki nem azt mondja, hogy ő a legjobb, és győzni jött, hanem bevallja, tele van kétségekkel. A 28 éves Daróczi Bencéről kiderült, hogy jól énekel, és van helye a színpadon. Gabinak és Babettnek nagyon bejött, olyan szempontból is, ami nálam érthető okokból nem játszik. Majka nagyon megkritizálta, ezek után meglepetésként hatott, hogy Bence mégis Petit választotta.

Következett egy jobb produkciókból álló egyveleg, az volt a közös pont, hogy mindenki Majkánál kötött ki. Közülük az érdekesebb Becz Bernadettről kiderült, hogy Gábor Márkó barátnője, de szerintem nem ezért fogunk emlékezni rá.

Úgy látszik, már a tehetségkutatók sem lehetnek meg valóságshow-szereplők nélkül. Ezúttal Money or Love Aidenre osztották ezt a szerepet. Ő is rappel készült. Akik olvassák a cikkeimet, tudhatják, hogy amúgy sem vagyok híve a rapnek egy énekes tehetségkutatóban, de

végképp nem értem, miben reménykednek egy olyan műsorban, ahol az a lényeg, hogy minden adásban más stílusban kell énekelni, ráadásul hangutánzással.

Ettől függetlenül el kell ismerni, jól tolta, csak nem látok benne perspektívát a Sztárban sztár leszekben. Majd Majka kitalálja, mert hogy Aiden is őt választotta.

Vicces volt Tóth Gabi és Babett kifakadása Petire, amiért egymás után viszi el a jó versenyzőket, pedig hát Majka közel sem adta elő magát olyan erőszakosan, ahogy Gabi szokta, többnyire a játékosok választották őt. Még azok is, akik nem is jöttek be neki annyira.

Mindig vannak visszatérők is. Oláh Vivien tavaly a középdöntőben esett ki, ahol Ava Maxként énekelte a Kings & Queenst, de Tóth Gabi végül hazaküldte. Ezúttal Nettától hozta a „Toyt” és lehengerelt mindenkit. Ismét Gabihoz került, ami nem egészen értem, miért jó neki, de hátha ezúttal minden más lesz.

Tóth Gabi kezdeményezesére a mesterek kitaláltak egy challenge-et: vicces produkció alatt vizet vesznek a szájukba. Aki nem bírja ki anélkül, hogy kiköpje, annak el kell vinnie a vicces versenyzőt. Hamarosan ki is próbálhatták Zita produkciója alatt, aki a Clean Bandittól a Symphonyt… hát nem énekelte, sokkal inkább vinnyogta. Végül nehezen, de mindenki benntartotta a vizet, úgyhogy Zita hazament.

Természetesen most sorban következtek a vizes challenge-produkciók.

Az 52 éves Császár Péter Schubert Ave Mariáját énekelte. Szomorú, temetői hangulatot ígért, és nem hazudott. Pápai Joci ezzel kapcsolatban bevallotta, hogy egyszer sikerült rossz temetésre mennie, a végén jött rá, hogy nem is ismeri az elhunytat.

A produkcióhoz csak annyit, hogy képzeljék el Vásáry Andrét, amikor rosszul énekel. Tóth Gabi, Joci és Babett is elbukta a challenge-et, de mivel Joci köpött elsőként, el kellett vinnie Pétert egy körre.

Katika nagy bulit csinált a stúdióban Nótár Mary Csiga bigájával. Az enyhén szólva narcisztikus asszonyság sajnos háromszor állt sorba önbizalomért, ezért már nem ért oda, ahol az énektudást és a hangot osztották. Kati addig nem volt hajlandó távozni a színpadról, amíg valaki el nem viszi, úgyhogy Joci lekísérte.

Váradi Jánosnak már több videója is van a neten, de a Covid áthúzta a számításait, és jelenleg raktárosként dolgozik. Egy Duncan Laurence dallal érkezett, és lehengerelte a mestereket és a nézőket. Természetesen négy igent kapott, végül Jocit választotta.

A Sztárban sztár leszek eddig körülbelül ugyanazt hozza, amit eddig, és csodákat nem is várok tőle, de legalább szórakoztató. A vasárnapi adásra várható a nagy balhé Majka és az őt melegebb tájakra elküldő Rugós Beke között, hát nagyon izgi lesz, nézzük együtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk