Hogyan keltek fel az emberek, amíg nem létezett ébresztőóra?
Minden modern találmány közül, amelyre mindennapjaink során hagyatkozunk, talán az ébresztőóra a legszélesebb körben gyűlölt. Hangos csengése kellemetlenül ráz fel álmunkból, és visszahelyez a hétköznapok valóságába. Azonban bármennyire rossz érzést kelt bennünk, nélkülözhetetlen szerepet játszik abban, hogy időben elkezdjük napi teendőinket. Persze ilyenkor joggal merül fel az emberekben a kérdés:
Vajon hogyan ébredtek fel az emberek, amíg nem létezett vekker?
Eleinte nyilván nem volt fontos az embereknek a pontos ébredés, ahogy az idő sem. A földműves pirkadatkor, kakasszóra kelt, és a szántóföldnek tökmindegy volt, hogy hatkor vagy hat óra tízkor húzzák át rajta az ekét, ebéd pedig értelemszerűen a déli harangszó után volt - írja a Múlt-kor a LiveScience nyomán.
Az ókori görögök és egyiptomiak napórákat állítottak és magas obeliszkeket emeltek, amelyek a nap állásának megfelelően árnyékukkal mutatták az időt. Az idők során az ember feltalálta a homokórát, ennek vízcseppekkel működő megfelelőjét, és az időmérőként is működő olajlámpást is. E korai találmányok között már voltak próbálkozások az ébresztőeszközre is – Kínában például
egy egyenletesen égő gyertya adott szakaszába szögeket szúrtak, amelyek aztán a megfelelő időpontban – amikor a gyertya odáig leolvadt – egy alatta elhelyezett fémtálcára esve hangosan csörömpöltek, felébresztve az alvókat.

Persze ezek a találmányok megbízhatatlanok voltak, így túlnyomó többségben az emberek a belső, biológiai óráikra hagyatkoztak. Ezt az emberi szervezetben két fő rendszer szabályozza: a homeosztázis igénye, valamint az úgynevezett cirkadián ritmus - árulta el Melinda Jackson, az alváspszichológia kutatója az ausztrál Melbourne-i Technikai Intézet Egyetemén.
Az alvás esetében viszonylag egyszerű a képlet: "Minél tovább vagyunk ébren, annál jobban megnő az alvásigényünk, illetve annak valószínűsége, hogy elalszunk. Amikor aztán elalszunk, az alvásigény elmúlik az éjszaka során, így felébredünk" – mondta Jackson. Sasha Handley, az angliai Manchesteri Egyetem vezető kora újkori történelemoktatója felhívja a figyelmet arra, hogy ebben a korban
az emberek többsége kelet felé fordította ágyát, ahol a nap felkelt.
Ennek indoklása az volt, hogy úgy hitték, Jézus ebből az irányból közelít majd feltámadásakor, egyúttal azonban megkönnyítette, hogy az emberek a nap sugaraira ébredjenek reggel. Egy másik egyszerű, de fontos tény az, hogy régen az embereknek sokkal kevésbé állt módjában otthonuk hangszigetelése, mint napjainkban
"Egy olyan társadalom számára, amely túlnyomórészt mezőgazdasággal foglalkozott az ipari forradalmat megelőzően, a természet hangjai igen fontosak lehettek" – mondta. A kakaskukorékolás, a fejésre váró tehenek bőgése minden bizonnyal hatékonyan ébresztette fel az embereket, és a templomi harangok is egyfajta ébresztőóraként szolgáltak.
Ebben a korban az embereknek sokkal nagyobb volt a személyes motivációjuk arra, hogy egy adott időben felkeljenek: az előre megszabott időpontban való kelést az egészség és a jó erkölcs jelének tartották.
"Szinte egyfajta versengés állt mögötte: minél korábban keltél fel, Isten annál jobban megáldott fizikai erősségekkel."

A 17. és 18. században megjelentek az első házi ébresztőórák.
Ezek az úgynevezett "lámpásórák" voltak, amelyek belül elhelyezett súlyok mozgatásával ütöttek meg egy csengőt, amely felébresztette az alvó személyt.
A 19. században aki a brit városi lakosság köréből megtehette, "felkopogót" alkalmazott: olyan embert, aki egy hosszú bottal addig ütögette reggel a megbeszélt időpontban ablakukat, amíg fel nem ébredtek. Egyes "felkopogók" egyszerű fúvócsöveket is készítettek, amelyekkel borsókat lőttek kuncsaftjaik ablaküvegének. Az emberi ébresztőórákat 1930-as és 1940-es években váltották fel az olcsóbban elérhető ébresztőórák.
Az éjszaka igen szertartásos része volt a napnak: az emberek altató hatású növényi italokat fogyasztottak, nyugtató illatú virágokkal tömték ki párnáikat, és meditáltak vagy imádkoztak lefekvés előtt, esetleg olyan monoton, de kikapcsoló tevékenységet gyakoroltak, mint a hímzés.
"Helyezzük vissza az alvást 24 órás ciklusunk középpontjába! Becsüljük nagyra és leljük kedvünket benne. Ez a legjobb dolog, amelyet az ember saját magáért tehet. Ráadásul így az ébredés sem lenne annyira nehéz" - tanácsolta Handley.