KULT

10 vérfagyasztó horrorfilm, ami igaz történet alapján készült

Kedvenc rémfilmjeinkről el sem tudjuk képzelni, hogy alkotóik valós történetekből vették az ihletet. Pedig néhány híres alkotás alapsztorija nem légből kapott.


E vérfagyasztó filmeket és előéletüket a Listverse idézte fel.

1.

Az ördögűző

Az ördögűzőben a 12 éves Regan kezd furcsán viselkedni, miután egy misztikus számokkal teli Ouija-táblával játszik. A szorongás és a depresszió egyre jobban elhatalmasodik rajta, de az orvosok azt javasolják filmsztár anyjának, Chrisnek, hogy hajtsanak végre lányán ördögűzést, mert csak ez segíthet mentális zavarán. Két papot is hívnak hozzá, de mindkettő belehal a rítusba. A kislány meggyógyul, és nem is tudja, mit okozott, majd anyjával együtt elhagyják a várost, mielőtt a nyomozás kideríti a két pap halálának okát. A film alapjául szolgáló regényt a Washington Post 1949-es sztorija ihlette: egy „Robbie” néven emlegetett 14 éves fiú a nagyanyjával együtt gyakran játszottak az Ouijával, aztán a gyerek egy napon furcsa zajokat hallott a házban, azt állította, hogy egy szentkép a falon mozogni kezdett, mintha valaki a fal mögül mozgatná. Néhány nappal később nagyanyja meghalt. Robbie ezután ugyanolyan paranormális jelenségeket tapasztalt, mint a filmben mutatottak. A család ördögűzéshez folyamodott, miután Robbie-t egy ideig elmegyógyintézetben kezelték. Egy napon az „exit” szó megjelent a testén és hirtelen minden paranormális tevékenység megszűnt körülötte. Voltak, akik hittek a történetnek, mások szerint viszont a fiú viselkedését a mérhetetlen gyász váltotta ki, amit nagyanyja halála okozott neki.

2.

Rémálom az Elm utcában

Az álom és valóság határán elkövetett gyilkosságok tettese Freddy Kruger, a szörnyarcú férfi, akinek kesztyűjén az ujjak helyett kések vannak. A sorozatgyilkost, aki megszökött az igazságszolgáltatás elől, hazatérése után megölték, de visszajár a kamaszok álmaiban, hogy bosszút álljon. A Los Angeles Times több 1981-as cikke adta az ötletet hozzá: az első az Egyesült Államokban letelepedett laoszi menekültekről szólt, akik mind álmukban haltak meg. Kizárólag fiatal férfiak voltak, nem álltak semmilyen kapcsolatban, és a boncolások nem adtak halálukra semmilyen orvosi magyarázatot. Egy másik cikk egy kambodzsai családról szólt: ők is biztonságban éltek az Államokban, de az egyik fiúknak állandóan rémálmai voltak és nem mert aludni. Aztán egyik éjjel, amikor végre elaludt, az éjszaka közepén jajgatva és vergődve ébredt fel, de mire a családtagok bementek hozzá, halott volt. És még egy érdekesség: Dallasban az Elm Street vezet a Dealey Plazára, ahol 1963. november 22-én John F. Kennedy elnököt megölték...

perkins

3.

Psycho

Norman Bates, a hasadt személyiségű, anyja múmiáját őrző moteltulajdonos története minden idők leghíresebb horrorja lett Alfred Hitchcock jóvoltából. A betegesen birtokló anyától szörnyeteggé vált fiú modellje a hírhedt sorozatgyilkos, Ed Gein volt, aki áldozatainak bőréből ruhákat varrt arcukat pedig kipreparálva háza falára akasztotta. Az ő őrületét is az anya okozta, aki gyakorlatilag elzárta a fiát mindenkitől, és ez csak fokozódott Geinben, miután az anyja meghalt. Az ő történetéből nemcsak Norman Bates – és Anthony Perkins félelmetes alakítása – született, hanem Hannibal Lecter is, A bárányok hallgatnak kannibál gyilkosa is, akit Anthony Hopkins tett halhatatlanná.

4.

Démonok között

Ez a film egy boldog házaspár történetét mondja el, akik öt lányukkal új házba költöznek, amelyben paranormális jelenségek követik egymást. Rájönnek, hogy a ház egykor egy nőé volt, aki fel akarta áldozni a gyermekét, mielőtt megátkozta a helyet és öngyilkosságot követett el, és most azóta kísérti a házat és mindenki, aki ott lakik. Rossz szelleme az anyákat szállja meg, hogy feláldozzák a lányaikat. Miután az anya majdnem megöli két lányát, jönnek az ördögűzők, akik megszabadítják a családot a démontól.

A filmben szereplő nyomozók, Ed és Lorraine Warren a valóságban is paranormális ügyekkel foglalkoztak, és bár Ed meghalt a forgatás előtt, Lorraine a produkció konzultánsa lett. Az asszony később kijelentette: egyikük sem folyamodott ördögűzéshez.

5.

Annabelle

Ugyancsak Warrenék szerepelnek ebben a filmben, ahol egy elvarázsolt baba a főszereplő. Annabelle-t a szomszédok lányáról nevezték el, aki megölte a szüleit, majd öngyilkosságot követett el, majd démoni szelleme beköltözött a babába, és a család kislányát, Leát veszi célba.

Valóban létezik Annabelle nevű játékbaba, de az a fából készült figura, a maga ijesztő mosolyával, pirosra sminkelt arcával nem tekinthető a másolatának. A baba körüli paranormális jelenségek az 1970-es években kezdődtek, amikor egy anya ajándékba vette a lányának. Ezt követően több támadás érte őket, és kis híján megfojtották a család egyik barátját. Állítólag évekkel azelőtt, hogy Warrenék elvitték a babát a múzeumukba, kinevették és gúnyolták – aztán, ugyancsak állítólag, a pár úton hazafelé motorjával egy fának rohant….

6.

A rítus

A film főszereplője, Michael Kovak papnak készül, de nem akarja, hogy felszenteljék, és amikor elöljárója, Matthew atya vissza akarja tartani, szörnyű autóbalesetet okoz, amelyben meghal egy fiatal nő. Michael adja fel a nőnek az utolsó kenetet, és mivel Matthew atyja látja rátermettségét, Rómába küldi egy ördögűzési szemináriumra. Rómában Michael szemtanúja lesz, amint egy pap ördögűzést hajt végre egy saját apjától terhes lányon és segíteni akar neki. A lány azonban belehal és magzata is. Végül Michael rájön, hogy mentorát megszállta az a démon, amely a lányban lakott és önmagán hajtat végre ördögűzést.

A történet Gary Thomas atya esetén alapul. A kaliforniai Saratogában pap élő egyike a világ 14 jogosult ördögűzőjének. A saját apjától terhes lány saját tapasztalata volt, ezért a filmnek konzulense is lett.

7.

Vadászat Connecticutban

Sarah fia, Matt a rák végső stádiumában van és egy connecticuti kórházban kap kezelést. Sarah már belefáradt, hogy olyan messzire hordozza a fiát, és lakhelyet keres a kórház mellett. Talán is egy kiadó házat, de a tulajdonos figyelmezteti, hogy a háznak „múltja” van, de a szükség mégis ráveszi az asszonyt, hogy kivegye. A rémségek sorozata végén kiderül, hogy ártó szellemek lakoztak Matt testében, és amikor ezektől megszabadult, a rák is távozik belőle.

A történet valóságos szereplői a connecticuti Snedekers család volt. Ők egy olyan házba költöztek, amelyet korábban ravatalozónak használtak. Ezúttal is Warrenéket hívták segítségül, akik gyorsan megállapították, hogy a ház tele van gonosz szellemekkel. Később a család több talk-show-ban is szerepelt.

8.

Hivatlanok

Barátaik esküvőjéről hazafelé tartva Kristen és James a férfi családjának házában szállnak meg. A romantikusnak ígérkező este azonban hamarosan rémálomba fordul, amikor az éjszaka közepén valaki kopogtat az ajtón és cigarettát kér. Három álarcos, ijesztő alak tör be a házba és foglyul ejtik a párt, és hidegvérű gyilkosságra készülnek.

A film rendezője, Bryan Bertino egy gyerekkori élményéből merített: szülei nem voltak otthon, amikor bekopogott hozzájuk valaki, aki olyan ember után érdeklődött, aki nem is lakott ott. Kiderült, hogy csak azt akarták megtudni, hogy otthon vannak-e felnőttek, mielőtt betörnek. De ihletet vett a Manson-család LaBianca-gyilkosságából is,

amikor egy házaspárt álmukban mészároltak le. Bertino úgy értelmezte az utóbbi gyilkosságot, hogy azért ők lettek az áldozatok, mert „ők voltak otthon” – ahogy ez a filmben is elhangzik.

9.

Ördögűzés Emily Rose üdvéért

Az egyetemista Emily Rose egyik éjszaka, egyedül kollégiumi szobájában, hallucinálni kezd és elájul. Ahogy rosszullétei egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak, Emily, hithű katolikus lévén az egyházhoz fordul segítségért. A vizsgálat megállapítása szerint a lányt az ördög szállta meg, csak az ördögűzés segíthet. A szertartást a lány plébánosa, Richard Moore atya végzi, de Emily belehal a kegyetlen szertartásba. A papot letartóztatják és gondolatlanságból elkövetett emberölés ellene a vád. Balszerencséjére egy nem istenhívő ügyvédet kap, akivel nincs sok esélye meggyőzni az esküdteket a maga igazáról.

Emily Rose eredetileg Anneliese Michelnek hívták, Bajorországban született 1952-ben, vallásos családban. Tizenhat éves korában egyfajta epilepsziát állapítottak meg nála, a görcseire olyan gyógyszert kapott, amelyek depressziót és öngyilkos gondolatokat okoztak neki. Még több gyógyszert kapott, immár skizofrénia-diagnózisra. A lány gyűlölni kezdett mindent, ami az egyházzal kapcsolatos, ezért a család azt hitte, hogy megszállta az ördög. Végül egy papot hívtak, aki 67 ördögűzést hajtott végre Anneliesén. A lány végül belehalt. A letartóztatott pap azt állította, hogy a lányban lakozó démon győzött, a boncolás azonban megállapította, hogy Anneliese kórosan lefogyott, kiszáradt és tüdőgyulladása volt. A papot és a szülőket végül gyilkosságért ítélték el.

10

A démoni doboz

Clyde és Stephanie nemrég vált egy egymástól. Egy nap az apa a legkisebb lányával a kirakodóvásáron jár, ahol Emnek megtetszik a titokzatos feliratokkal díszített fadoboz. Miután megveszik, hamarosan egyre furcsább dolgok történnek körülötte. Em szinte megszállottja lesz a doboznak, a viselkedése is egyre aggasztóbb. Clyde képtelen elválasztani őt a doboztól. Végül megtudja egy professzortól, hogy ez egy dibbuk doboz, amely csapdába ejti a gonosz szellemet, de soha nem szabad kinyitni. Az apa végül egy zsidó közösségben talál egy rabbit, akinek fia vállalja, hogy kiűzi lányából a gonoszt. Ennek a sztorinak az alapja a Los Angeles Times cikke volt, amely szerint egy kis fadobozt ajánlottak eladásra az eBay-en. A dobozban a leltér szerint volt két hajfürt, egy gránitkő datab, egy elszáradt rózsabimbó, két rézpenni, egy kehely, egy gyertya és egy dibbuk, a jiddis folklór rossz szelleme. Korábbi tulajdonosait saját állításaik szerint mindenféle bajok értek, a hajhullástól házuk lerombolásáig. Végül egy egyetemi múzeum vásárolta meg 280 dollárért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk