KULT

10 retro esti mese, amit imádtunk

Emlékeztek még Mekk Elek trükkjeire? A jellemes Frakkra? Pompom történeteire? Mi is imádtuk őket!


A magyar televíziózás kezdetekor az Esti mese meghatározó szerepet játszott a műsorok között, már a hatvanas években mesével várták a gyerekeket. 1964-ben külön kis kerettörténet is készült az esti produkciókhoz, a tévémacis főcím.

A hetvenes-nyolcvanas évekre általánossá vált, hogy minden háztartásban volt legalább egy televíziókészülék, így ekkorra gyermekek tízezrei követték esténként a nekik szóló műsorokat. Az esti mese rendszerint egy maximum tízperces műsor volt, teljesen a gyerekekre szabva: egyszerű, kedves történetek, egy kis jóérzésre nevelés, egy kis vidámság, egy kis szeretet, vagy, mint a Magyar népmesék esetében, hagyományőrzés. Gyermekként imádtuk ezeket a sztorikat, és felnőttként sem kell miattuk szégyenkeznünk. Összegyűjtöttünk tízet a legnépszerűbb mesékből.

1. Kukori és Kotkoda

Bálint Ágnes történetéhez egy elégedetlen kolléganőjének panasza adta az alapötletet. A hölgy nehezményezte, hogy a férje nem hajlandó házimunkát végezni. Kukori és Kotkoda kapcsolatának is ez az alapja: a lusta Kukori állandóan szabotálja az otthoni munkát, jobbára Kopasznyakú cimborájával lóg, akivel persze rendszerint pórul járnak. Van, amikor a szöcske tréfálja meg őket. Állítólag a sorozat rendezője és tervezője Mata János azért választotta baromfiakat, mert úgy vélte, ha a szereplőknek csak két lába van, kevesebbet kell rajzolni. A rajzfilmsorozat a hetvenes évek első éveiben készült, és többször ismételték a Magyar Televízióban.

2. Mazsola és Tádé

Az egyik legtündéribb és már-már kultikussá vált bábfilm-sorozat Mazsola, illetve Mazsola és Tádé mindennapjairól szól. 1969-ben még fekete-fehérben indult Mazsola, a gazdátlan, hontalan kismalac és az őt befogadó és pátyolgató Manócska története. Egyszerű kis epizódok voltak ezek, Manófalvi Manó próbálja rendre szoktatni a néha urdvariatlan, rakoncátlan vagy duzzogó malacot. Később csatlakozik hozzájuk az induripinduri tengerimalac, Tádé, akire persze Mazsola féltékeny. Innentől a történet szó szerint kiszínesedett, mivel a forgatás során fekete-fehérről színesre váltottak. Tádé hangja a sorozat készítése közben többször is változott, ám a négy színésznő közül mindenkinek Váradi Hédi neve ugrik be. Az utolsó részek 1973-ban készültek.

3. Frakk, a macskák réme

Az alaptörténet arra a hagyományos elképzelésre vagy tapasztalatra épít, hogy kutya és macska nem lehetnek barátok, állandó konfliktusforrást jelent a cicák és a kutyusok eltérő alaptermészete. Bálint Ágnes meséjében Irma néni és Károly bácsi két macskát tart, Lukréciát és Szerénkét. Lukrécia a fondorlatos felbujtó, Szerénke pedig a naiva, aki részt vesz a Lukrécia által szövögetett ármánykodásban. Károly bácsi beszerez egy vizslát, Frakkot, hogy legyen, aki móresre tanítja a két macskát... Az animációs sorozat úgynevezett papírkivágás technikával készült. A figurákat Várnai György, az 1991-ben elhunyt grafikus tervezte. A Frakk 1971 és 1984 között készült.

o-mely-sok-hal

4. Mekk Elek

Tipikus hazai szakit ismerhettünk meg Mekk mester személyében: azt gondolja, mindenhez ért, bármit meg tud csinálni, aztán szinte semmivel nem boldogul. Mindössze egy évadra tervezett sorozat volt, 13 epizód készült el 1974-ben. A szöveget Romhányi József, a Mézga család és a Kérem a következőt! szerzője írta, ha másból nem is, a bravúros nyelvi poénokról bárki ráismerhet a stílusára. Még arra is ügyelt, hogy mikor Mekk mester megszólal, gyakran használjon olyan szavakat, amelyekben az "e" magánhangzó szerepel. Mekk Elek évtizedek óta a kontárok szinonimája, több generáció is szörnyülködött ügyetlenségén.

5. Pompom meséi

E sorok írója gyermekként ajándékba kapta az első Pompom könyvét, és ebben a régi kiadásban a főszereplő barátját, a kislányt még Bogyónak hívták. A rajzfilmben Picur lett a neve. De Pompom és az alaptörténet maradt. "Pom Pom ült egy ágon. Hogy ki is Pom Pom? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan! Bámulatosan tudja változtatni az alakját! Ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább egy szőrsapkához hasonlít, ahogy ül az ágon. Föl-le, föl-le jár, mivel egy kis szellő hintáztatja az ágat." Pompom minden reggel elkíséri iskolába Picurt, és közben vagy a történeteivel szórakoztatja, vagy együtt keverednek valamilyen kalandba. Csukás István meséiből és Sajdik Ferenc rajzaiból 1980-tól lett sorozat, és a Radírpók vagy Gombóc Artúr történetei egy csapásra meghódították a gyerekek és felnőttek szívét.

6. A kockásfülű nyúl

Előbb volt a figura, mint a mese. A fáma úgy tartja, hogy Richly Zsolt egyik kolléganője lakásán látott egy játéknyulat, amelynek jobb híján kockás szövettel pótolták ki a fülét. Megtetszett neki a nyuszi, vázlatokat készített róla, így született az alapötlet. A rajzfilmsorozat történetét aztán Marék Veronika, a Boribon mesék szerzője írta. 1974 és 1976 között a Pannónia Filmstúdióban készítették el A kockás fülű nyúl két évadát 13-13 epizóddal. A nyuszi azért érdekes, mert képes repülni; a füleit használja propellernek. Szerepe az, hogy megoldja a többi hős, a gyerekek problémáit. A sorozat többi szereplője Kriszta, Menyus, Kistöfi és egy rossz gyerek. A szövegek, párbeszédek nélkül zajló történetek hatalmas sikert arattak, az egyik legnépszerűbb hazai mese lett.

7. Sebaj Tóbiás

A nyolcvanas évek elején készült gyurmafilm is szép példa arra, hogyan lehet hagyományos párbeszédek és narráció nélkül olyan történetet alkotni, amelyet egy percig sem fognak unni a gyerekek. Sőt, felnőtt fejjel is roppant szórakoztató minden egyes rész. Sebaj Tóbiás városi kópé, aki kalandjai során úgy mászik ki a slamasztikából, hogy átalakul. A történet, a megjelenítés, a főcímzene és a motyogó szinkron is remek, arról nem is szólva, hogy egy-egy kiszólást is elcsípünk, ha figyelünk, az egyik epizódban mintha mérgében egy édesanyát említene Tóbiás. A sztorit Csukás Istvánnak köszönhetjük, a rendezés Cakó Ferenc munkája Tóbiás hangját pedig Haumann Péter, illetve Szombathy Gyula kölcsönzi. A zenéjét a Bergendy zenekar szerezte.

8. Magyar népmesék

Talán ma már hihetetlennek tűnik, de részben anyagi okai voltak a sorozat elindításának. A Pannónia Stúdió kecskeméti műterme a hetvenes években indult, és kezdetben nem volt pénzük arra, hogy írót, forgatókönyvet fizessenek. Mivel akkoriban igen erős volt a néprajzos mozgalom, reneszánszát élte a táncház, a népmese, a népdal gyűjtése, kézenfekvő megoldás volt a népi kultúra gyöngyszemeit feldolgozni. A sorozat Mikulás Ferenc stúdióvezető ötlete volt, a rajzfilmek tervezője és rendezője Jankovics Marcell lett. 1977-ben készültek az első részek, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy azóta is bombasikerük van. 2009-ig 89 rész készült el. Az első epizódokhoz még több színész adta a hangját narrátorként, a harmadik évadtól viszont Szabó Gyula volt - haláláig - az egyetlen mesélő.

9. Vízipók csodapók

Ritka és páratlan rajzfilmsorozat, mivel a főszereplők rovarok, a mellékszereplők puhatestűek, illetve kétéltűek és a történet javarészt a víz alatt játszódik. Könnyebb népszerűvé válni katicabogárral, kismalaccal, macival, nyuszival, itt viszont olyan állat a főhős, amelyet egyébként a gyerekek észre sem vennének, vagy nem tartanának rokonszenvesnek. Vízipók otthona a Kristálypalota, legjobb barátja a Keresztespók. Sok más meséhez hasonlóan itt is fontos eleme a történetnek a szolidaritás, a segítségnyújtás, a barátság, a kedvesség, például amikor Vízipók a nagy hőségben megnézni, mi van Keresztes barátjával. Bálint Ágnes ötletéből Kertész György írt mesét, a pókocsáról és haverjairól 3 szakaszban készült rajzfilm: 1976-ban, 1980-ban és 1984-ben.

10. A legkisebb ugrifüles

Ha jobban belegondolunk, szellemes és cuki illemtan leckéket láthatunk bábfigurákkal elbeszélve. Csukás István történeteiben Ugrifüles, Brekkencs és Tüskéshátú rendre valamilyen társasági szituációban találja magát, amelyben helyt kell állnia. Az első 1975-ben, a második 1976-ban készült. A dramaturg bálint Ágnes, illetve az a Dargay Attila volt, akinek a Szaffit, a Vukot és a Lúdas Matyit köszönhetjük.

Ha tetszett az összeállítás, oszd meg barátaiddal!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk