10 horrortörténet a hullaházakról, amit borzongva fogsz olvasni
A halottasházakat mindig is rémülettel vegyes tisztelet övezte. Az 1800-as évek közepétől az 1900-as évek elejéig az újságok szívesen közöltek történeteket működésükről, problémáikról, rejtélyeikről. A Listverse.com gyűjtötte össze a legérdekesebb eseteket.
Váróteremből alkalmi halottasház
Nagyobb balesetek esetén bevett gyakorlat volt alkalmi halottasház kijelölése. Ilyen tömegszerencsétlenség történt 1908-ban, Ausztráliában, ahol két vonat ütközött össze. Szétszakadt, összeroncsolt holttestek maradtak a sínek mentén. A darabokra tört vasúti kocsik kigyulladtak, a menekülés szinte lehetetlen volt. 43-an meghaltak, 232-en megsebesültek. A baleset híre gyorsan terjedt.
Az állomást elözönlötték a hozzátartozók és a bámészkodók. Két váróteremből alkalmi halottasházat csináltak. Minden bútort kivittek, a testeket pedig egymás mellé fektették a padlóra. Lámpákat gyújtottak, aztán elkezdték hatosával beengedni a hozzátartozókat, hogy azonosítsák a szeretteiket.
Halottasház helyet halottas fészer
Akik 1889-ben, a nyugat-ausztráliai Albanyban hunytak el azoknak a testével nem bántak méltó módon. A holttesteket ugyanis egy fészerben tárolták a börtön területén, ahol a lyukas tetőn keresztül beömlött az esővíz az elhunytakra. A "friss" halottakat egy faasztalra fektették. A testüket leterítették, hogy elfedjék az intim testrészeket addig, amíg egy jelöletlen gödörbe el nem temették őket.
Albany halottas kamrája mégis valóságos palota volt a victoriai Beecworth hasonló intézménye mellett. 1877-ben jelentették, hogy a kórház halottasháza ijesztő mértékben veszélyes. Az egyik orvos, Dr. Dobbyn szerint valóságos kórokozó-tenyészetként működött.
Egy bizottság úgy döntött, hogy új halottasházat kell építeni a helyén. Sok orvos azonban attól félt, hogyha felbontják a régi épület padlózatát, dögvészt szabadítanak a városra....
Két hulla közt ébredni
Képzeld el, milyen lenne halottak közt ébredni! San Franciscóban megtörtént. 1870-ben egy német embert kezeltek a kórházban, és halottnak nyilvánították. Azonnal a kórház hullaházába vitték, és "elhelyezték egy ládában, két másik hulla között."
Úgy éjfél körül magához tért, és üvölteni kezdet. A kórház személyzete felébredt, és szóltak a halottasház őrének, hogy nézze meg, mi történt. A férfi félt bemenni, azt mondta, hagyják, hogy a kísértetek elintézzék egymás közt a dolgokat. Végül azonban megadta magát a nyomásnak. Amikor az őr ajtót nyitott, meglátta, hogy a német férfi a hullákra adott hálóingben áll, elájult. A "feltámadt" beteg kiszaladt a hullaházból, és a kórház folyosóin rohangált. Úgy kellett a földre teperni. Végül egy orvosnak sikerült észhez térítenie.
Halottasház - élőknek is
A Los Angeles-i kínai negyed halottasháza nem csak a halottakat, de a haldoklókat is "fogadta". Egy 1888-a jelentés szerint "a kínai halottasház egy elkülönült, düledező kalyiba, ahová egyszerűen bedobálják a gyógyíthatatlan kínaiakat meghalni." Egyszer egy leprás férfi is odakerült. Egy rendőr talált rá a hullaházban a csontsovány férfira, aki fájdalmasan nyöszörgött, és úgy tűnt, belülről rothad. A rendőr jelentette az esetet a kapitányságon. Miután a leprától mindenki félt, úgy döntöttek, otthagyják az áldozatot, amíg el nem döntik, mit tesznek vele. Hogy mi lett az eset vége, az nem szerepel a híradásokban, de feltételezhető, hogy a leprás a halottasházban hunyt el.
Víz nélkül nincs élet - és halál?
Az ember azt gondolná, ha van valami, ami alapfelvétel egy halottasházban, hát a folyó víz az. Ám egy 1886-as olvasói levélben pont ezzel kapcsolatban fejezi ki a szerző az aggodalmát a nyugat-ausztrál Fremantel halottasházáról. A levél szerint a hullaházban, ahol "gyakran végeznek boncolást", nincs semmilyen folyó víz. A helyiségben nincs vizsgálóasztal és a halottasház ajtaját nem lehet rendesen becsukni. Az ment be, aki akart. Megszentségteleníthették a halottakat, vagy bármikor megzavarhattak egy fontos boncolást.
A Salisbury Börtön
John G. Weaver az amerikai polgárháborúban esett fogságba. Miután a déliek elfogták, saját bevallása szerint nagyon jól bántak vele. Egészen addig, míg el nem szállították a Salisbury Börtönbe, Észak-Karolinába. Weaver a börtönben sok éhező fogollyal találkozott. Ráadásul a börtön nyirkos, dohos volt az esős évszakok alatt, és sokan meghaltak az éhezéstől és a betegségektől.
Az őrök minden reggel összeszedték a holtakat és a haldoklókat, és a halottasházba dobták őket. De ez csak a kezdet. Miután a testeket egymásra dobálták, jött a halottaskocsi, hogy kivigye őket a tömegsírokhoz. Bár a kocsi folyamatosan ingázott a börtön és a temető között, sosem fogytak el a hullák.
Kétszer a halottasházban
Robert Hughes-t rendőrkocsi vitte az ausztrál Newcastle Kórházba, 1901-ben. Hughes-t sietősen megvizsgálták a kocsiban, és halottnak nyilvánították. Azonnal a halottasházba vitték. Hideg márványlapra fektették, ami valószínűleg sokkolta a szervezetét. Rángatózni és zihálni kezdett az asztalon. A rendőrök megijedtek, és orvost hívtak.
Egy újabb gyors vizsgálat megállapította, hogy Hughes valóban él. Átvitték a kórházba, ott azonban öt perc múlva másodszor is meghalt. Ezúttal halott is maradt, így másodszor is a halottasházba került. Az orvosok nem tudták pontosan megállapítani a halál okát, de feltételezésük szerint vagy az öreg kora miatt vesztette életét, vagy megmérgezték.
A mozgó koponya
A halottasházak gyakran válnak gonosz tréfák helyszínévé. Sokat lehet olvasni halottként pózoló és kísértetüvöltést imitáló medikusokról. Egy orvos azonban egészen másfajta ijesztgetés áldozata lett. Egy régi, New Orleans-i újságnak mesélte 1884-ben, hogy volt egy páciense, aki ütőértágulatban szenvedett. Miután az orvos nem értette az esetet, úgy döntött, halála után felboncolja a beteget. Nem is kellett sokat várnia. A halottat átszállították a halottasházba a vizsgálatig.
Az orvos egy órával éjfél előtt ért a halottasházba. Ott felboncolta és vizsgálni kezdte korábbi páciensét. Hirtelen csoszogó hangot hallott a sarokból. Megijedt, mert azt hitte, egyedül tartózkodik a helyiségben – legalábbis ő az egyetlen élő. Körülnézett ott, ahonnan a zajt hallotta. De csak öt koponyát látott a földön, amit orvostanhallgatók készítettek oda. Így hát folytatta a boncolást. De hirtelen mozgást érzékelt ugyanabból a sarokból. Ismét félbehagyta a munkát, és ijedten látta, hogy az egyik koponya felé indul.
Szemügyre vette a padlót, kereste a zsinórt, de nem talált semmit. Miután nem tudta, mit tegyen, leült egy sámlira, pipára gyújtott.
A koponya megint közeledni kezdett felé. Az orvos nem bírta tovább. Felpattant, és felvette a földről a koponyát. Egy patkányt talált benne, ami valahogy beszorult a koponyaüregbe. Kiszabadította a rágcsálót, ami elszaladt, az orvos pedig folytatta a munkát.
A kislány, akit a csomagok öltek meg
A párizsi halottasház a Szajna partján állt. Azokat szállíttatta ide a város, akik erőszakos véget értek. Addig ott maradtak, amíg egy családtag nem jelentkezett értük, vagy el nem temették őket.
1839-ben két férfi üzemeltette a halottasházat, mindketten a hullaház emeletén éltek a családjukkal. A feleségeik segítségével tökéletes nyilvántartást vezettek az elhunytakról. Név, halál oka, és a dátum, amikor a hullát az épületbe szállították. A férfiak sok tragédiát láttak a La Morgue-ban, de talán Leonore-é volt a legszomorúbb. A kislányt egy téli nap hozták a halottasházba. A dajkája cipelte oda. Mint elmondta, postakocsin utaztak, és elaludt. A kicsi pedig valahogy becsúszott a többi utas poggyászai közé, és megfulladt.
A dada lefektette a kislányt, csókolgatni kezdte és könyörgött, hogy keltsék életre. Miután tudatosult benne, hogy ez nem lehetséges, annyit kért, had lássa utoljára a gyermek szép, kék szemét. A dada távozott, de nem maradt távol sokáig. Nemsokára visszahozták víztől csöpögő holttestét.
Patkányinvázió
1911-ben diskurzus indult arról, mihez kezdjenek az írországi Bantry halottasházával. Mint kiderült, a halottakat egy szegényház kápolnájában tárolták, amíg a családok át nem vették őket. A halottasház fő problémája az volt, hogy igazi patkányfészekké vált. Hatalmas köveket tettek a koporsók tetejére, hogy a rágcsálók ne férjenek hozzá a halottakhoz. Meglehetősen heves vita alakult ki, és a vitázók legalább egyike semmi kivetnivalót nem talált abban, ha a patkányok megeszik a halottakat.
via Listverse
