Úristen, hát mindenhol temető volt régen Budapesten???
Nemrég felhívtam az egyik ismerősöm figyelmét arra, hogy a házukkal szemben egykor pestistemető volt. Majd azt bezárták, és új temetőt nyitottak két utcával arrébb.
Aztán meséltem még róla neki, hogy a környékükön, illetve a kerületükben hol álltak még sírok, milyen épületek helyén.
Elkerekedett a szeme, és azt kérdezte:
"Úristen, mindenhol temető volt Budapesten?"
Nos, ha mindenütt nem is, a mai Budapest területén elég sok helyen. Miért? Mert ezek egykor Buda, Óbuda vagy Pest külső területeinek vagy külvárosainak számítottak. Csak ahogyan teltek az évszázadok, évtizedek, a város egyre népesebb lett, és ahogyan folyamatosan terjeszkedett, a régi temetők helyére is építkeztek, és az új temetők egyre kijjebb kerültek.
A középkorban Budán és Pesten még templomok köré temették a halottakat,
csakúgy, mint például Nyugat-Európában számos helyen. Az egykori Mária Magdolna temmplom - amelynek ma már csak a tornya áll - vagy a már nem létező, a mai Csalogány utca elején valaha állt Szent Péter Plébániatemplom körül is sírok voltak.
A Csalogány utcában az egyik ház falán ma tábla hirdeti, hogy a ház helyén állt a középkorban a Szent Péter Templom. Az épület körül, akár ott is, ahol most autók parkolnak, sírok voltak.
Mára valóban az a különös helyzet állt elő, hogy szinte bárhová indusz Budapest belső kerületeiben, szinte biztos, hogy előbb-utóbb olyan helyre jutsz, ahol valaha temető volt.
Sőt, jó esélyed lehet arra is, hogy a házad alatt valamikor holtak nyugodtak örök békében.
Itt van például a Csalogány utcáról nyíló Kapás utca. Valamikor Buda első nagyobb köztemetőjét határolta. Ez a temetkezési hely ugyanis a Kapás utca környékén terült el. A Kapás utca neve régen Temető utca volt.
A mai Kapás név sokakat a mesékből ismerős fordulatr emlékeztet: "az ásó, kapa és a nagyharang válasszon el benneteket egymástól", vagyis halálotokig maradjatok együtt. Az ásó, kapa, nagyharang - a koporsós temetés kellékei. A temetésre utaló kifejezés 17. századi egyházi, későbbi népmesei szövegekben bukkant fel.
Itt volt egyébként valamikor a Három Kapás nevű kocsma. Ez a Nyelv és Tudomány cikke szerint a budai szőlőket művelő munkásokról, a kapásokról kapta a nevét. Mások azonban tudni vélik, hogy a temetéshez használt kapa miatt kapta a nevét a kocsma.
Mindenesetre a temetőbe Kornfaill János budai polgár 1718-ben fogadalomból kápolnát építtetett, később pedig a kápolna mellett egy ferences remete szolgált, mint temetőőr.
Íme, a Kapás utca és a Varsányi Irén utca - ezek egykor a budai temetőt határolták:
A Kapással párhuzamos és Varsányira merőleges Szász Károly utca - két oldalán terült el a temető.
Amikor kitört 1737-ben a pestisjárvány, végigtarolta Budát és Óbudát. Később többször is felütötte a fejét a kór.
A Kapás utca által határolt régi budai temetőt az 1738-40-es pestisjárvány idején pestistemetőnek használták, majd lezárták. 1740-ben egy kicsivel arrébb,
a mai Medve utcában létesítettek temetkezési helyet. A mai Csík Ferenc Általános Iskola régi épületének helyén.
Ebben az újabb temetőben helyezték végső nyugalomra az 1740. szeptember 10-én meghalt Pretelli Ignác vízivárosi jezsuita plébánost is. Ám 1760 körül ez a temető is megtelt, és ezután a Városmajor keleti sarkánál, a mai Széll Kálmán tér és a Szilágyi Erzsébet fasor találkozásánál nyitottak új sírhelyeket.
A Pestistemetőt és a Medve utcai temetőt a 19. század végén számolták fel. A területből építési telek lett és be is építették mindkettő helyét. A Medve utcai elemi iskola 1874-ben épült.
Ahogyan fogytak a sírhelyek, ugyanakkor a környékbeliek szerették volna eltemetni halottaikat, az is felmerült, hogy mi lenne, ha újból megnyitnák a pestises halottak elföldelésére használt Kapás utcai temetőt, ám a helytartótanács egészségügyi okokból - nagyon helyesen! - ezt megtiltotta. Ennek köszönhető egy újabb temető megnyitása a jelenlegi János Kórház szomszédságában. Persze ez akkor még nem forgalmas városrész volt, hanem kertes-ligetes vidék.
A Vízivárosi temető a Kútvölgyi útnál terült el, a domboldalon. 1785-ben nyílt és 1885-ig használták,de csak az 1930-as években szüntették meg.
A temetőn kívül hantolták el Martinovics Ignácot és társait. Itt temették el az 1848-49-es szabadságharc alatt elesett osztrák katonákat és Hentzi altábornagyot. Ő volt az, akit a szabadságharc idején Windisch-Grätz tábornagy a budai vár parancsnokává nevezett ki,és aki 1849 májusában egy haslövésből eredő sérülésbe halt bele.
És azt tudtad például, hogy a mai Déli pályaudvar helyén egykor a törökök temetkeztek? Ezt követően katona temető és kápolna létesült ennek helyén. 1686–1797 között volt használták. Egy remete felügyelte, aki ott is lakott. 1797-ben aztán ezt a katonai temetőt áthelyezték a fent említett a Vízivárosi temetőbe.
De temetkezési hely volt a mai Corvin téren is, illetve a Medve utca egyik végén, ahol a törökök temették el halottaikat. De voltak temetők a Várban és az azóta eltűnt egykori templomok környékén is.
Tele a környék hajdani sírhelyekkel. És ez még csak a budai oldal egyetlen kerülete...
