ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Miért nem képesek a legtöbben követni az álmaikat?

Az emberi életnek van egy furcsa paradoxona: túl hosszú ahhoz, hogy észrevegyük, mennyire rövid. Halogatunk, beleragadunk méltatlan kapcsolatokba és élethelyzetekbe, várjuk a megfelelő pillanatot, aztán hirtelen azt vesszük észre, hogy el is röppent az élet.


A Használd fel! blog szerzője azt mondja: nem létezik olyan tapasztalat - legyen az pozitív vagy negatív -, amit ne tudnál felhasználni életed jobbá tételére, céljaid elérésére, önmagad valódi kifejezésére.

Ehhez találsz inspirációt és a személyes tapasztalataira épített tanácsokat ezen az oldalon. Pontosan tudja, hogy milyen igazán mélyen lenni, és azt is, hogy hogyan lehet felállni onnan. Mert mindig fel lehet állni. És miután ezt megtetted, már soha többé nem fogsz hinni a lehetetlenben!

Nézz körül egy picit magad körül: hányan élnek olyan életet, amiben boldognak és szabadnak érzik magukat? Hányan kelnek fel mosolyogva hétfő reggel, hány ember szemében látod a belső tüzet, hányan lelkesednek azért, amit csinálnak, hányan valósítják meg az álmaikat? Találsz egyáltalán ilyen embert a környezetedben? És most nézz magadba is néhány pillanatra:

Te olyan életet élsz, amilyenre belül mélyen igazán vágysz?

Nem az egyes motivációs trénerek és önjelölt boldogságszakértők által előszeretettel harsogott "minden heppi, nincs is okod soha a szomorúságra" típusú álbölcseletekről beszélek, hanem arról, hogy a jelenlegi életedre, annak minden boldog pillanatára, nehézségére és lehetőségére határozott igent tudsz-e mondani, vagy valami egészen másra vágysz.

Az emberek jelentős része nagyon másra vágyik. Nagyon nincs a helyén, mégsem változtat rajta. Miért? Miért csak viccelődnek azon, hogy hol lennének inkább helyette? Miért nem ott vannak, vagy miért nem arra haladnak? Miért nézik irigykedő gyűlölettel azt, aki a saját útját járja? Miért maradnak ott, ahol nagyon nem akarnak lenni? Olyan párkapcsolatban, olyan munkahelyen, olyan lakhelyen, olyan élethelyzetben. Miért nem változtatnak annyian az életükön?

Súlyos áldozat

A magyarázat egyáltalán nem bonyolult, mégsem ismerik fel sokan. Azért ragadunk bele a szarba, mert hajlamosak vagyunk a pillanatnyi kényelmünkért feláldozni a hosszútávú boldogságunkat. Igen, kényelmes – még ha büdös is, még ha fáj is sokszor, még ha folyamatos frusztrációt is okoz. De kényelmes. Mert ez a fájdalom, ez az élethelyzet biztos, ami viszont jön – vagy jöhetne –, az bizonytalan, és éppen ezért baromi félelmetes. Mert mi van, ha még ennél is rosszabb lesz?

De aki így gondolkodik, az valójában egy hamis biztonságérzetben ringatja magát: azt hiszi, hogy ha nem változtat semmit, akkor nem lehet rosszabb. Pedig többnyire folyamatosan rosszabb lesz. Az élet nem sík terep, hanem időnként lankás, néha pedig nagyon meredek emelkedő. Aki nem mozdul felfelé, az lefelé csúszik.

Emlékezz csak vissza arra, amikor legutóbb beleragadtál egy számodra nem megfelelő élethelyzetbe.

Jobb lett idővel, vagy egyre rosszabb? Na ugye. Ahogy telt az idő, csak egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtél a trágyában, míg a végén már úgy érezted, belefulladsz.

Bármilyen furcsa, bizonyos szempontból még az evolúció is támogatja ezt az emberi töketlenséget. Evolúciós szempontból ugyanis mindennek előnye van, ami jó érzést ad, biztonságot jelent (még akkor is, ha ez a biztonság valójában csak illúzió), és nem ismeretlen. Mert az ismeretlenhez vagy vonzódnunk, vagy félünk tőle, de ritkán vagyunk közömbösek iránta.

hasznaldfel3

Az evolúció mellett a nevelésnek is komoly szerepe van a leragadásban. Az oktatási rendszerünk ugyanis nem kiteljesedésre, hanem megfelelésre kondicionálja a gyerekeket, és sok szülő is így tesz. Maradj a seggeden, ismételd, amit hallottál, és véletlenül se legyenek saját gondolataid, saját vágyaid, saját utad. Kövesd a csordát, haladj a kitaposott úton.

Akit nem tanítanak meg a saját életéért felelősséget vállalni, tudatosan a céljaiért küzdeni, és leszarni azokat, akik próbálják őt visszahúzni, az egész életében csak sodródik. Ez pedig kihat a boldogságára, az emberi kapcsolataira, és mindenre, amit az az idő alatt művel itt a Földön, amíg le nem jár az ideje. A felelősségvállalás hiánya sodródáshoz vezet, sodródni pedig többnyire csak lefelé lehet. Persze időnként vihet felfelé az áramlat egy kis ideig, de utána tudod, mi következik.

Így kerülnek az emberek közé hidak helyett falak, és így temetik el sokan élve önmagukat. Így válik a biztos szar vonzóbbá a bizonytalan jónál, és így lesz annyi emberből áldozat, aki csak másokra mutogat. "Visz az ár, rosszak a körülményeim, szerencsétlen vagyok, nem megfelelő emberekkel vagyok körülvéve, és különben is, az egész világ ellenem van."

hasznaldfel2

Ha mindig mástól várjuk a megoldást saját életünk nehézségeire, az elég kényelmes, ámbár nem túl hatékony stratégia. Mások ugyanis vagy szintén ezt teszik, vagy haladnak a saját céljaik felé, és ez utóbbiak vagy megtapossák az önjelölt áldozatokat, vagy ha jó szándékkal segíteni akarnak nekik, akkor sincsen annyi energiájuk és idejük, hogy egy helyett két életet éljenek. Ráadásul ha megpróbálnák, akkor sem sikerülne, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk.

A végleges döntés mítosza

Van még valami, ami sokakat megijeszt. Mi van akkor, ha a döntésük végleges? Mi van, ha rosszul döntenek, és végleg a mélybe süllyednek? Még belegondolni is félelmetes, ezért a legtöbben inkább halogatnak, hogy elkerüljék a végleges rossz döntésüket. Ebben csak két tévedés van: a "végleges" és a "rossz" fogalma.

Döntéseink ugyanis a legritkább esetben jelentenek véglegességet. A házasság felbontható. A másik ember megcsalható, hiszen ennek a szereteten kívül „csak” erkölcsi gátja van, de sokan süllyednek olyan érzelmi és erkölcsi mélységbe, hogy ez a gát számukra megszűnik.

Az álmok eltemethetők, de újra is éleszthetők.

Az ígéretek értéktelenek, ha nem követik őket tettek. Barát válhat ellenséggé, ellenség pedig baráttá. Egy lelki sérülés betegséget eredményez, de a tudat alatti döntést felülírva az egészség tudatosan visszaszerezhető. Ezek mind-mind határozott döntések után hozott újabb határozott döntések, amelyek az előzőt felülírva egészen más irányba visznek.

Egy párkapcsolat sem egyetlen döntésről szól, amikor két ember először lefekszik egymással, vagy amikor kimondják egymásnak az igent. Fontos pillanatok ezek, de közel sem meghatározóak. Nem ezek a döntések számítanak igazán, hanem azok, amelyeket két ember egymás felé minden egyes nap meghoz. Azok a döntések, amelyek tettek formájában azt közvetítik: igen, téged akarlak, és igazi társad vagyok. Ezek a mindennapos döntések nélkül nem sokat ér egy kapcsolat.

hasznaldfel4

A személyes céljainkkal is ugyanez a helyzet. Nem egy-egy nagy dobás, hanem a mindennapi szokásaink határozzák meg azt, hogy hosszú távon sikeresek leszünk-e vagy sem. Az, hogy minden egyes nap meghozzuk-e a döntést, hogy haladunk előre. Mert minél többször megtesszük ezt, annál inkább válik az eleinte tudatos döntés a tudatalattinkba beépülő, automatikusan végrehajtott szokássá. Az eleinte rettegett változás pedig egyre könnyebbé, aztán természetessé.

Ami pedig a rossz döntést illeti: ezzel is sokan becsapják magukat. Nincsen jó döntés vagy rossz döntés, csak döntés van. A jó és a rossz relatív fogalmak: ami neked jó, az másnak rossz lehet, és ez még önmagad különböző életszakaszaira is igaz. Ami neked most jó, az lehet, hogy később rossz lesz, amit pedig rossznak érzel, abból jót is kihozhatsz.

Nyilván egyikünk sem akar a jelenlegi helyzeténél rosszabbat, ezért próbálják sokan addig húzni az időt, amíg csak lehet. De valamit jó, ha tudsz: a nem döntés is döntés.

A halogatásoddal is egy döntést hoztál, mégpedig azt, hogy fenntartod a jelenlegi állapotodat.

Ha ez számodra jó, akkor jó döntés volt a döntés halogatása. Ha viszont nem jó, akkor lehet, hogy érdemes más döntést hoznod. Tudatos döntést.

Mert egy idő után mindannyian elfáradunk. A sok vívódás, a sok agyalás, a sok "mi lett volna, ha" kimeríti érzelmi és döntési kapacitásunkat. Ez történik kicsiben a szupermarketekben is: mire a pénztárhoz érsz, már belefáradtál a sok keresésbe és a rengeteg döntésbe, amit vásárlásod ideje alatt meg kellett hoznod.

Ezt hívják döntési fáradtságnak, és ezért helyezik a pénztárak közelébe a csokikat és egyéb apróságokat. Hogy fáradtan, a gyereked vagy a saját hívó szavadnak engedelmeskedve még bedobj valami kis "jutalmat" a kosaradba. Hogy költs még valamit akkor is, amikor már nem akarsz költeni. Egyszerű pszichológia.

hasznaldfel1

Életünk komolyabb kérdéseiben is könnyen eljutunk erre a pontra, ha sokáig benne ragadunk egy olyan élethelyzetben, ami folyamatosan terhel minket. Ezért nem használ semmit a halogatás, csak újabb károkat okoz. Ha az egész életedet a barlangodban elbújva éled le, mert félsz kilépni a "veszélyes" világba, félsz az álmaidat követve elindulni, akkor fájdalmasan egysíkú életre számíthatsz. Akkor egy olyan tolvaj vagy, aki önmagát rabolja ki. Elrabolod magadtól a lehetőséget, hogy megvalósítsd az álmaidat, a lehetőséget, hogy boldogan kelj fel és úgy is feküdj le, a lehetőséget, hogy büszke legyél magadra. A lehetőséget, hogy élj, ne csak létezz!

Kétféle kiút van

Odáig szinte mindenki eljut – méghozzá általában viszonylag hamar –, hogy a helyzet, amiben van, az szar. Persze ezt könnyű észrevenni, mert büdös is és fáj is, a szervezetünk pedig egy idő után besokall. Azonban Dr. Bubó bölcs szavait idézve: "Aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé." Tényleg ilyenek vagyunk, és innentől kezdve maga az áldozatszerep is értelmetlené válik, hiszen ha valakinek valami igazán fontos, akkor tesz érte. Lehet, hogy nem megy azonnal, lehet, hogy csak nagyon kevésre képes jelenleg, de azt megteszi.

És megteszi minden egyes nap, amíg jobb nem lesz.

Ez az egyik lehetséges kiút. A bölcsebb megoldás. A következetes, apró lépések útja, az új szokások beépítése az életünkbe, mindennap kilépve egy kicsit a komfortzónánkból, kitartóan haladva egy olyan élet felé, amilyenre szívünk mélyén vágyunk. Kevesen választják ezt az utat, mert nincsenek rákényszerítve, és mert az emberek többsége meg sem tanulta gyermekkorában, hogy így is lehet élni – és nemcsak lehet, hanem érdemes is.

A másik út ennél drasztikusabb: arra általában egy tragédia terel rá minket. Mint engem egy stroke, mást egy rák vagy egy szívprobléma, megint mást egy szerettének az elvesztése. Amikor túl merevvé válunk a változással szemben, akkor általában az élet egyre keményebb leckék formájában figyelmeztet. És ha a kisebb jelzéseket nem vesszük figyelembe, akkor szokott bekövetkezni egy olyan tragédia, amelynek hatására vagy összetörik valaki végleg, vagy újra elkezd építkezni a romba dőlt életének még megmaradt alapjaira.

hasznaldfel5

Akár a bölcsebb, akár a tragikusabb úton járnak, nagyon tisztelem azokat az embereket, akik bele mernek nézni a tükörbe, és képesek a saját kezükbe venni az életük irányítását. Ehhez egyrészt nagy bátorságra van szükség, másrészt az ego elengedésére. Mert szembenézni önmagunkkal, és kitakarítani a fejünkből a szemetet – a berögződött téves hitrendszerünket, a mások által okozott lelki sérüléseket, a mélyen gyökerező félelmeinket – az egyik legnehezebb feladat, amivel életünk során találkozhatunk. De egyúttal az egyik legszebb és legfontosabb is.

Persze sok olyan ember is van, akinek egy egész élet minden tapasztalata és egyre erősebb jelzése is kevés ahhoz, hogy változtasson.

Inkább végigszenvedi az útját, sodródása közben ide-oda csapódva,

és a halálos ágyán egy utolsó keserű sóhajjal viszi magával az álmait a sírjába. De ez az ő útja. Az ő döntése – ami immár végleges.

Ha ennél többre vágysz, akkor mindig, amikor úgy érzed, hogy elakadtál, érdemes feltenned magadnak a kérdést: Mit tehetek most azért, hogy jobb legyen? A kulcs a cselekvés és a jelen pillanat. De mi van, ha már késő változtatnod – ettől félsz, ugye? Ezt könnyen kideríthetjük: csak tedd a szívedre a kezed. Dobog? Akkor élsz. Akkor még nem késő, hogy azzá válj, aki lenni akarsz.

Ha neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kvíz: Te melyik fesztiválozó típus vagy?
Válaszolj néhány kérdésre, és megtudhatod, hogy te melyik személyiségtípusba tartozol!


Dübörög a nyár, egymást követik a jobbnál jobb fesztiválok és programok. Hazánkban idén is számos zenei rendezvény közül válogathatunk, ahol a megszokott körülményeinktől távol leereszthetjük kicsit a gőzt. A héten például ilyen a 30. születésnapját ünneplő Sziget Fesztivál, ahol mintegy 50 helyszínen, ezernél is több programmal várnak!

Fesztiválozz tudatosan!Néhány tipp a DRINKiQ-tól, hogy a Sziget minden pillanata felejthetetlen maradjon:

Hidratálj folyamatosan! Minden alkoholos ital után igyál egy pohár vizet, hogy elkerüld a kiszáradást.

Egyél mielőtt iszol! Alapozni egy kiadós, szénhidrátokban, fehérjében és egészséges zsírokban gazdag étellel érdemes.

Tarts mértéket, ismerd a határaidat! Mindenkinek más a tolerencia szintje, így ne érezz nyomást, hogy többet igyál, mint amennyi jólesik.

Szánj időt a pihenésre! Érdemes megszakítani időnként a féktelen pörgést. Ha elfáradtál, látogass el a DRINKiQ Oázisba, ahol hidratálhatsz, feltöltődhetsz és kikapcsolódhatsz.

Vigyázzatok egymásra! Ha a haverokkal vagy, mindig legyen egy kijelölt találkozási pontotok, ha eltávolodnátok egymástól. Tartsatok össze és senkit se hagyjatok hátra.

Ne hagyd, hogy a túlzott alkoholfogyasztás tönkretegye az élményeidet! Fesztiválozz okosan.

A számtalan könnyűzenei fesztivál mind különböző zenei kínálattal csábítja a látogatókat, de azért vannak köztük hasonlóságok. A fesztiválok és a helyi rendezvények már önmagában attól fontos eseményei a kulturális életünknek, hogy ezek vonzzák a legnagyobb közönséget és a világ bármely pontjáról ismerhetünk meg új embereket. Ahány ember annyiféle fesztiválozó típus létezik, hiszen mindannyian másként éljük meg ezeket az eseményeket.

Vannak, akik a zenei élményekért rajonganak, mások nyugodtabban szeretnek bulizni, de vannak olyanok is, akiknek az élményszerzés és azok megörökítése a fontos.

Na de akkor lássuk, hogy rád melyik típus illik! Te vagy az aki az összes bulin ott leszel vagy a legnagyobb nyugiban élvezed az estét? Töltsd ki Te is vicces kvízünket!

Ha megkaptad az eredményt, görgess lentebb, ahol elláttunk egypár olyan tanáccsal, amely hasznos lehet a fesztiválon!

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Miért romlik a látásunk 40 év felett? És mi segíthet?
Szilasi Noémivel, az Ofotért optometristájával és üzletfejlesztési vezetőjével beszélgettünk a presbyopiáról, azaz a korral járó látásromlásról, annak jeleiről és az ilyenkor ajánlatos olvasószemüvegekről.


Az idő múlásával a testünk változásokon megy keresztül, és nincs ez másképp a szemünkkel sem. Sokan tapasztalják, hogy 40 éves koruk után a látásuk már nem olyan éles, mint korábban volt. Az apró betűk olvasása nehezebbé válik, és gyakran homályosnak tűnnek a közelről nézett tárgyak is. Ez az állapot, amelyet presbyopiának nevezünk, teljesen természetes folyamat, azonban komoly hatással lehet a mindennapi életünkre. Tünetei közé sorolható a közeli tárgyakra való fókuszálás egyre nehezebbé válása, mikor úgy érezzük, hosszabb karokra lenne szükségünk, hogy élesen láthassuk az étlapot, az újságot vagy a mobiltelefont. Az első tünet pedig, amikor azt érezzük, hogy sosem elég a fény olvasáskor, közeli tevékenység esetén.

Szerencsére ez a látásprobléma könnyen korrigálható. Ennek legnépszerűbb eszköze az olvasószemüveg, amely beszerzése előtt minden esetben érdemes látásvizsgálaton részt venni, de egyébként is érdemes évente szemvizsgálatra járni!

A hagyományos olvasószemüvegek egyfókuszú lencsével készülnek, emiatt maximum 40 cm-ig biztosítanak éles látást, de az Ofotértben kapható kiterjesztett látótávolságú olvasószemüveg innovatív megoldást kínál erre a problémára, lehetővé téve, hogy olvasáshoz, számítógépezéshez és íráshoz is használhassuk ugyanazt a szemüveget, nincs szükség le- vagy feltologatásra. Sőt, mikor melléd lép a kollégád, őt is élesen láthatod anélkül, hogy le kellene venned szemüvegedet. De hogy miben más, mint egy "sima" olvasószemüveg, és mit kell tudni a presbyopiáról Szilasi Noémivel, az Ofotért optometristájával és üzletfejlesztési vezetőjével beszélgettünk.

- Látásromlás 40 év felett? Mi az oka?

- Természetes élettani folyamat. Oka a szemlencse sejtszerkezetének megváltozása, rugalmasságának csökkenése. Fiatalon a szemlencse rugalmasabb, és a lencsét körülvevő apró izmok segítségével képes változtatni az alakját, hogy a közeli és távoli képekhez egyaránt alkalmazkodni tudjon. Az életkor előrehaladtával azonban a szemlencse veszít rugalmasságából, ennek következtében képtelenné válik az alakváltoztatásra, így a szem fokozatosan elveszíti azt a képességét, hogy közelre is éles képet adjon.

- Milyen gyorsan alakul ki?

- A presbyopia egy bizonyos életkortól kezdve kivétel nélkül mindannyiunkat érint. 40-45 éves kor táján kezdődik, és a kor előrehaladtával fokozódik, mígnem körülbelül 60 éves korunkra a szemlencse alkalmazkodó képessége teljesen megszűnik, ettől kezdve már a szemüveg elhasználódása okán szükséges új szemüveget készíttetnünk.

- Lassítható ez a folyamat? Ha igen, mit tehetünk ennek érdekében?

- Az öregszeműség gyógyítása, habár nem lehetséges, hiszen egy elkerülhetetlen folyamat eredménye, az aktuális állapotnak megfelelő korrekció alkalmazásával mégis egy jól kezelhető állapot. Az életkörülményeinek leginkább megfelelő látássegítő eszközzel, például a kiterjesztett látótávolságú szemüveglencsével komfortossá tehető a látás minden távolságra presbyop korban is.

- Ha látszólag nincs problémánk, akkor hátradőlhetünk? Vagy jobb minél előbb kiszűrni a látásromlást és ezért bizonyos kor felett elmenni egy szemvizsgálatra?

- A rendszeres látásvizsgálat fontos! Mint, ahogyan sokan – helyesen – évente járnak laborvizsgálatra, szűrővizsgálatra, úgy látásunkat is javasolt legalább évente ellenőriztetni, abban az esetben is, ha úgy érezzük, hogy jól látunk.

- Mire számíthatunk presbyopia esetén? 

- Speciális többfókuszú szemüveglencsék és kontaktlencsék, esetleg ezek kombinációja nagy választékban áll rendelkezésre, hogy a vásárlók szemének, igényeinek, munka- és életkörülményeinek leginkább megfelelő megoldást találhassuk meg szakértőink segítségével.

- Más-e a helyzet, ha már eddig is szemüveges volt az illető?

- Ha már eddig is viselt szemüveget, akkor a szemüvegviselés nem lesz újdonság. Presbyop korba érve csupán a szemüveglencse típusán kell változtatni az aktuális szemészeti állapotához igazodva.

- Mit kell tudni a kiterjesztett látótávolságú olvasószemüvegről?

- A kiterjesztett látótávolságú olvasószemüveg a különböző közeli tevékenységekhez nyújt éleslátást, nem csupán egyetlen közeli távolságra, ezáltal nagyobb kényelmet és szabadságot nyújt, mint a hagyományos olvasó lencsék.

- Mi a különbség a "sima" olvasószemüveg és a kiterjesztett látótávolságú olvasószemüveg között?

- A „sima” olvasószemüveg csupán egy konkrét távolságra, 30-40 cm-re ad éles képet. Ilyen szemüveg használata során, ha kitekintünk a szemüveggel más távolságra, akkor az zavaró, homályos, életlen képet ad.

Ezzel szemben a kiterjesztett látótávolságú olvasószemüveg számos különféle közeli tevékenységhez biztosítja az éleslátást, ezáltal nagyobb szabadságot ad, akár 4 méterig is.

- Mik az előnyei?

- Nem szükséges több különböző dioptriájú egyfókuszú szemüveg váltogatása, - pl. olvasáshoz, számítógéphez-, mert ezeket egyetlen lencsébe és keretbe foglalva kiváltja a kiterjesztett látótávolságú olvasó/munkaszemüveg.

- Kinek javasolt ez a fajta szemüveg?

- A kiterjesztett látótávolságú olvasó- vagy más néven munkaszemüveg mindenkinek ajánlott, akinek már olvasószemüvegre van szüksége. Irodai, illetve egyéb beltéri munkavégzéshez, otthoni tevékenységekhez tervezték, de ugyanúgy megállja a helyét minden olyan tevékenység esetén is, melyek éleslátást igényelnek akár 4 méterig.

Fontos a rendszeres látásvizsgálat!

A látásunk állapotának rendszeres ellenőrzése rendkívül fontos, hiszen az éves látásvizsgálat segíthet időben felismerni és kezelni a presbyopia és más látásproblémák jeleit. Az Ofotért szaküzleteiben szakképzett optometristák végzik a vizsgálatokat, akik személyre szabott tanácsokkal és megoldásokkal segítenek a legmegfelelőbb szemüveg kiválasztásában.

Keresd fel személyesen valamelyik szaküzletüket, illetve könnyen és gyorsan foglalhatsz időpontot akár online is, hogy elkerüld a várakozást és a sorban állást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Nem júliusban fogy a legtöbb fagyi, és már egy lángosért is inkább kártyával fizetünk
Gondolnád, hogy a fagyizóban és a strandon nem ugyanabban a hónapban van a legnagyobb forgalom? És mi segíti a szezonális szolgáltatókat, hogy jobban bírják a rohamot? Körképünkben utánajártunk.


Fagyit a belvárosban vagy lángost a Duna-parton nemcsak nyáron lehet kapni, de egyértelmű, hogy ilyenkor jóval nagyobb irántuk a kereslet. Ahogy a szabadtéri termálfürdő sem csak június és augusztus között várja a vendégeit, mégis ezekben a hónapokban bonyolítja az éves forgalmának több mint felét.

Hogyan tudnak felkészülni a szezonális vállalkozások a lényegesen nagyobb forgalomra? Mi segíti őket, hogy megfelelően kiszolgálhassák a megnövekedett vendégkört?

Ezeknek a kérdéseknek jártunk most utána, felkeresve egy fagyizót, egy lángosozót és büfét, valamint egy termálfürdős strandot.

A RÉSZLETES KÖRKÉPÉRT NÉZD MEG VIDEÓNKAT!

Fagyizó Budapesten

A Mamo Gelato első egységét a Ráday utcában nyitotta, majd jött a Tompa utca és az Andrássy út. Ők különleges olasz fagylaltokat árulnak, az alapanyagokat is onnan szerzik be.

Idén a legnagyobb sláger az enyhén fűszeres, illetve savanykás ízvilág, de az örök kedvenc pisztácia is mindig kapható.

Nagy hangsúlyt fektetnek a szezonális gyümölcsökből készült fagylaltokra, mint amilyen most az őszibarack és a sárgadinnye, ezek csak kizárólag gyümölcsből készülnek.

A fagyizó egész évben nyitva van, de meglepő módon nem a nyár közepén, hanem májusban és júniusban pörög igazán a forgalom. Persze ez az időjárástól is függ, egy melegebb áprilisi napon akár egy átlagos júliusi vendégszámot is tudnak hozni, ha pedig hűvösebb napokkal érkezik a május, akkor nem nő a szokott mértékben a fagyi iránti kereslet.

A legnagyobb kihívást a munkaerő megtalálása jelenti számukra, főleg a nyári időszakban, amikor a fagyizók akár este 10-ig is nyitva tartanak.

Strand a Dunakanyarban

Leányfalun 1972-ben épült strandfürdő, miután négy évvel korábban termálvizet találtak a területen. A Leányfalui Termálfürdő jelenleg hat medencével üzemel, és egész évben nyitva tart, nyáron 100%-os kapacitással - amire szükség is van, mert az éves forgalmuk több mint fele a nyári hónapokra koncentrálódik.

A Budapest-közelség vonzó a látogatók számára, akik között – főleg a vakáció idején – sok a kisgyerekes család.

A strand specialitása, hogy péntekenként és szombatonként éjszakai fürdőzésre várják a vendégeket, akik egy augusztusi napon akár a medencében lazulva nézhetik a csillaghullást.
Duna-parti büfé

Hekk, lángos, gofri, pulled pork szendvics, főtt kukorica – minden, mi szem-szájnak ingere kapható a XI. kerületi Duna Party Megállóban, ahol délelőtt főleg a közelben dolgozó irodisták veszik birtokba a helyet, hétvégén pedig a családok és a szórakozni vágyók is szívesen betérnek.

A vendégigényekre kifejezetten figyelő vállalkozás most már három, különböző választékú pulttal készült fel a vendégek fogadására:

a melegételek mellett van egy külön stand az édességeknek és az italoknak is.

19 éve működnek, és minden évben akár október közepéig nyitva tartanak, ha az időjárás kedvezően alakul. Az őszi időszakra általában szűkítik a kínálatot, és rövidebb nyitvatartással működnek.

Hogyan segíthet a csúcsidőszakban egy POS-terminál?

Manapság teljesen megszokott, hogy egy fagyiért vagy egy lángosért is kártyával fizetünk. Az egyes vendéglátóhelyeken is azt tapasztalják, hogy a terminál napjainkban már elengedhetetlen a vásárlók kiszolgálásához.

A fagyizó kereskedelmi vezetője, Cselik Judit elmondta, hogy míg eredeti üzletükben négy éve elérhető a bankkártyás fizetés, az új egységeik esetében már a nyitásra felkészültek terminálok rendelésére, hiszen

bár kis összegű vásárlásokról beszélünk, a tranzakciók 80%-a kártyával történik.

A belvárosi helyeken a sok külföldi turista már gyakran nem is vált készpénzben forintot, így náluk ez duplán indokolt. De ha valaki kutyasétáltatás közben dönt úgy, hogy fagyizna egyet, akkor is egyszerűbb valamilyen okoseszközzel (például telefonnal) fizetnie.

Csernát Alexandra, a Duna-parti vendéglátóhely üzletvezetője kiemelte, hogy

a vállalkozásnak is bonyolultabb a készpénz kezelése: átszámolni, felváltani, váltópénzt biztosítani, bankba járni - ráadásul az aprópénz beváltása is extra költséget jelent.

Balogh Zoltán strandvezető azt is hozzáteszi, hogy a bankkártyás fizetés nem csak biztonságosabb, de a bejutás gyorsaságán is lendít, ami a nyári kánikulában nem elhanyagolható tényező, hiszen senki sem szeret a hőségben sokáig sorban állni.

Azt szinte mindhárman hangsúlyozzák, hogy a legtöbben már nem is feltétlenül kártyával, hanem telefonnal vagy okosórával fizetnek.

A vásárlóknak kényelmet, a kereskedőknek biztonságot és mindenkiek gyorsaságot ad a kártyás fizetés

A három üzletvezető tapasztalatait erősíti meg az OTP Bank felmérése* is, amely alapján a hazai vállalkozások jelentős többsége, 73 százaléka készpénzes és elektronikus fizetési módot is kínál a vevőinek. Mindössze 3 százalék azoknak az aránya, akiknél csak készpénzzel fizethetnek a vásárlók, míg 23 százalék nem tud készpénzt elfogadni. A kkv-szektor szereplői is egyre nyitottabbak tehát az elektronikus fizetési módokra, amely a válaszadók háromnegyede szerint azért kényelmesebb, mert nem kell a készpénzzel foglalkozni, ezen belül váltópénzt kezelni, a visszajáróval bajlódni, 100-ból 70-en pedig a biztonságot tartják a legfontosabb előnyének.

"Az elektronikus fizetés nagyobb biztonságot ad a kkv-knek is. További előnye, hogy kényelmes, gyors, ráadásul a vevőknek is választási lehetőséget biztosít. Az elfogadóhelyek ma már több elektronikus fizetési megoldás közül válogathatnak; az OTP Bank partnerként abban nyújt segítséget, hogy megtalálják a működésüknek leginkább megfelelőt” – mondta Hideg Noémi, az OTP Bank Kártyaelfogadás Szolgáltatás és ATM menedzsment vezetője, aki kiemelte, hogy a bank széleskörű elektronikus fizetési megoldásokat nyújt a vállalkozásoknak, a hagyományos POS-termináltól a Simple Pay – Telefonos POS applikációig.

* Forrás: Az OTP Bank megbízásából készült, a mikro-, kis- és középvállalkozások körében végzett, fizetési szokásokról szóló Pulzus kutatás, 2023. december


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„Éveken át mondogattam magamnak, nincsen velem probléma" Nehéz, de nem lehetetlen a menekülés a függőség poklából
Az életünk sokszor olyan, mint egy alma: kívülről szép és fényes, belül viszont rohad az egész. Különösen igaz ez, ha valaki egy függővel köti össze az életét. Elsőre minden rendben van, aztán kiderül, hogy amit hitt és gondolt közös életről, családról, összetartozásról, nem más, mint rohadt alma: ehetetlen és keserű a belseje.


Nehezen viselni a belvárosban a rekordmeleget, süt az aszfalt, perzsel a fal. A nyolcadik kerületi József utcában, dacára a fáknak, áll a levegő. Egy idős asszony a szatyrait cipelve, nehezen mozogva nyitja ki az egyik bérház kapuját, a sötéten ásító kapualjból, hűvös, áporodott levegő árad ki, egy kis felfrissülés a tikkasztó melegben.

Vannak, akik nem a forróság elől keresnek menedéket a József utcában. Ők is cipelnek csomagokat, azonban nem a meleg, hanem saját maguk elől menekülnek, és számukra a felfrissülés sem jön olyan könnyen, ahogy a hazaérkező, szatyros néni felüdülhetett a kapualjba lépve. Évekig, évtizedekig tartó, fárasztó, megtorpanásokkal, visszaesésekkel, nagy kudarcokkal és apró győzelmekkel teli, kemény munka vár azokra, akik úgy döntenek, kimásznak a magukat, az emberi kapcsolataikat tönkre tevő függőségből.

Kis Imre pont ilyen ember. Évekig hitegette magát, hogy vele semmi baj, csak füvet szív, autót is tud vezetni vele, de utána több, keményebb drogot is használt. De a "semmi baj velem", ahogy a függők esetében mindig, csak egy újabb önbecsapás volt.

„Nem voltak már másmilyen, csak szerhasználói kapcsolataim. A megmaradt emberek a közvetlen környezetemben már nem tudtak mondani és csinálni semmit. Még fotót is mutattak, hogy mennyire rosszul nézek ki. Senki nem tudott segíteni, csak azt látták, hogy egyre jobban leépülök. Az egyik ismerősöm említette, hogy van egy hely, ahova be tudok menni" - mondja Imre. Ez a hely a Megálló Csoport Alapítvány volt, a József utcában, ahol végre el tudta kezdeni maga mögött hagyni korábbi életét. „Az első pár hónapban fogalmam sem volt, hogy mi történik velem, vagy hogy mi fog történni, csak nem használtam. De nem tudtam, hogy miért ülök csoporton, mi az, hogy felépülés vagy önismeret."

Sokan érkeznek hasonló történettel a Megállóhoz. Nyolcvan-száz, ahogy ők fogalmaznak, kliensük van, jó részük állandóan részt vesz a foglalkozásokon, terápiás csoportokon. „Jelenleg sok olyan fiatal jár hozzánk, akik leginkább szorongásos tüneteket mutatnak. A szorongásaikra valamilyen kémiai szert használnak alkalmanként viselkedési függőséggel megspékelve" - mutatja be a Megállóban segítséget kérőket a csoport intézményvezetője, dr. Gádorné Wéber Ágnes.

Ahogy a szakemberek mondják, a függőséget senki sem választja magának, amit viszont választani lehet, az a változtatás, és a kilépés a függőség ördögi köréből. Ehhez azonban kemény elhatározás és kitartás kell. Egy függő számára leggyakrabban csak akkor tűnik fel, hogy valami nincs rendben, amikor a körülötte állók már régen tisztában vannak azzal, hogy ez, így nem mehet tovább. Sokszor a legkeményebb törések ébresztik fel a függőkben a változtatás vágyát: amikor a házastárs ajtót mutat, amikor a gyerekek elfordulnak, amikor egymás után veszíti el a munkahelyeit. Sok függő csak ilyenkor kezdi látni magát, ilyenkor kér segítséget. Ha tud. És ha van kitől. Mert azok, akikre korábban számíthatott, gyakran már nincsenek ott, hiába is szeretné. Ilyenkor a szakember, a szakértő közeg, a terápia, a csoportfoglalkozás, a közös munka segít. Vagy akár a sport, ami nem csak elfoglaltság, hanem valódi terápia.

„A Megállóban mindig is fontos volt a sport, mint terápiás eszköz. Az egyik ilyen a sziklamászás, amit nevezhetünk élményterápiának is, a másik pedig a fociterápia. Azért nevezem ez utóbbit így, mert abszolút terápiás eszközként tekintünk a focira, sokat elmond az, hogy ki, hogy viselkedik a közösségben, mennyi felelősséget vállal, ki, hogy teszi bele magát a fociba, vagy mennyire önző a pályán - nagyon sok mindent lehet tanulni ezekből az együttlétekből" - fogalmaz Oláh Péter, a Megálló terápiás programvezetője.

Az addikció ördögi körében pont az a csapda, hogy a belül a biztonságra és szeretetre kétségbeesve vágyó függő a függőségével pont ezeket a valós érzéseket és szükségleteket veszíti és utasítja el, miközben az addikciójával egy hamis, álvilágot teremt magának, amiben nem jut hely másoknak. A sziklát mászó, magát egy szál kötélre és a társára bízó, a felépülésén dolgozó függő így tulajdonképpen a belső útját járja végig a sziklafalon. „Fel kell másznod egy falra, ami elsőre lehetetlennek tűnik, és rá kell bíznod magad másra, csak a másik segítségével tudsz felmenni. És amikor felértél a csúcsra, úgy tudsz lejönni, hogy elengedsz mindent és a másikra bízod magad, aki leenged" - magyarázza Oláh Péter, aki korábban maga is megjárta a saját poklát. A mászás-terápia jelentőségére sokan felfigyeltek, ősszel kerül a mozikba a Mélypont érzés című dokumentumfilm, amelyben a néző két, a Megállóban sziklát mászó függő fiatal történetén át értheti meg a függőséggel vívott harc nehézségeit.

A kívülálló képzeletében a függő általában egy leépült, utcán üres tekintettel tévelygő drogos, vagy a kocsma előtt tántorgó részeg képében szerepel, pedig a valóságban a függők sokszor teljesen átlagosnak látszó, kifelé működőnek tűnő, akár jól szituált életet élő emberek

- gondoljanak vissza Imre történetére, aki betépve autót vezetett, dolgozott, látszólag minden gond nélkül.

És függeni nem csak alkoholtól vagy drogtól - hivatalos nevén kémiai szertől - lehet. Függőség a sokszor milliókba kerülő játékszenvedély, a kapcsolatokat tönkrezúzó pornó- és szexfüggőség, a látszólag ártalmatlan, de súlyos gondokat okozó sport és edzésfüggőség, vagy akár a manapság értéknek tartott, valójában a családi és baráti kapcsolatokat másodlagossá tévő munkafüggőség. De ugyanígy a függőségek közé számíthatók a különböző étkezési zavarok, de akár az önsértésekkel járó állapotok is.

Az élet pedig sokszor könyörtelen, és a csillogó életből, a szép családból nagyon hamar lehet múlt, és a függő "megváltozom" ígéreteiből túl sokat halló, a hazugságok útvesztőjében irányt, a közös utat többé nem találó társ a legtöbbször úgy dönt, meghúzza a határokat. A jól szituált, akár sikeres, látszólag rendben lévő ember így lesz egyedül egy albérlet lakója, vagy kerül az utcára.

A Megállónál hajléktalanokkal nem foglalkoznak, ugyanakkor amikor lehetőséget kaptak, hogy részt vegyenek a "PUSH - az egység erősítése a hajléktalan sporton keresztül" Európai Uniós programban, kaptak az alkalmon. A projektben négy ország partnerszervezetei vettek részt, Olaszországból az Il Cigno Cooperativa Sociale rl koordinálta a projektet, rajtuk kívül közreműködött az APDES Portugáliából, és a Stichting Life Goals Hollandiából, hazánkat a Megálló képviselte. Az Európai Unió által támogatott izgalmas projekt egyrészt a sport lelki és fizikai előnyeit vizsgálta, és arra keresett választ, hogy hogyan lehet beilleszkedési utakat kiépíteni a hajléktalanok számára ezen a területen.

„A projektben mi is nagyon sokat tanultunk, meg tudtuk nézni, mások hogyan csinálják, hogyan foglalkoznak a klienseikkel, hogyan hívják be őket programokba" - mondja Oláh Péter.

„A projekt célja az volt, hogy a bevált jó gyakorlatok összegyűjtését és az ismeretek európai szintű cseréjét követően olyan iránymutatásokat határozzon meg, amelyek lehetővé teszik a segítők, szociális munkások és az edzők együttműködését és olyan sportprogramok létrehozását, amelyekben hajléktalanok is részt vehetnek majd” - teszi hozzá Havasi Péter, önkéntes nemzetközi pályázati koordinátor.

Hogy kiből lesz a függő? A kérdés jogos, de jó válasz azonban nincs rá. Függő akárki lehet, ahogy szinte mindenkinek vannak is függő viselkedésmintái, kisebbek, nagyobbak, amelyek, ha minden rendben van, nem lépnek át egy határt, nem veszik át az irányítást a személyiség felett és nem válnak kórossá. A függőség mögött általában súlyos, gyakran gyerekkori trauma, a szülők általi el nem fogadás, elutasítás, fizikai, verbális vagy szexuális erőszak áll. A menekülés azonban ebből a helyzetből fizikailag lehetetlen, így a bántalmazott, egészséges kapcsolódást nem kapó, gyakran a szülő nárcisztikus egójának hálójában szenvedő fiatal ahhoz fordul, ami legalább, ideig, óráig enyhet nyújt a belül marcangoló, ki nem mondott, ki nem mondható szorongásokra.

Az utóbbi időszak különösen veszélyes volt ilyen szempontból, mondja a Megálló intézményvezetője.

„A mostani 16-20 éves fiatalok a Covid idején súlyos traumákat szereztek. Nem voltak szociális kapcsolataik, sokat voltak egyedül összezárva gondolataikkal, a laptoppal maguk előtt.

Csak távolról tudták a kapcsolatot tartani másokkal. Ez olyan mértékű szorongást hozott ki belőlük, hogy nem szívesen lépnek ki utcára, nehézséget okoz felszállni egy buszra, vagy villamosra, vagy az, hogy ide, hozzánk a Megállóba eljöjjenek" - sorolja a jelen szomorú tényeit dr. Gádorné Wéber Ágnes. Sokuknál azt sem lehet eldönteni, melyik volt hamarabb: a függőség, és ehhez kapcsolódott egy pszichiátriai probléma, vagy fordítva: a lelki problémára kezdett el használni valaki.

A függőségből kivezető út hosszú és nehéz, de nem lehetetlen, ahogy az volt a cikk elején bemutatott Kis Imre példája is mutatja. Imre nem csak terápiát kapott, de új barátokat, célokat és egy új életet. Talpra állt szenvedélybetegként dolgozik segítőként, tapasztalati szakemberként a Megállóban, a felépülésben szerzett élményei, tapasztalatai fontos segítséget jelentenek a függők terápiájában.

„Üresnek éreztem magam, céltalannak, haszontalannak, szeretetre, odafigyelésre vágytam egyfelől, de mozgott bennem az önzés, hogy én megtehetek bármit továbbra is" - mondja Imre, de hozzáteszi: „Nagyon lassan érkeztek meg az üzenetek, próbáltam megérteni, hogy milyen lehet egy olyan élet, amiben nem a drog van a központban. Sokszor azon törtem a fejem, hogy másnak miért éri meg, hogy nem cuccozik. Aztán a sok felismerésből lett végül a meggyőződés, hogy ki kell szállnom"

A Megálló Csoport Alapítvány 1997-ben alakult. Várnak mindenkit, aki úgy érzi, a függőségből kivezető út megtalálásában segítségre van szüksége. A Megálló Házban olyan elfoglaltságokat kínálnak, amelyek egyszerre segítenek a szer- vagy viselkedési függőség leküzdésében, az élet rendbehozatalában.

Programjuk részét képezi az egyénre szabott fejlesztési terv létrehozása és a végrehajtásának segítése, a mentorálás, az életvezetési tanácsadás és a folyamatos támogatás. Ezen kívül csoportterápiás alkalmakat, közösségi tevékenységeket, így közös programokat, sporteseményeket, művészeti alkotást, személyre szabott tanítási-tanulási rendszer kialakítását, szociális ügyintézést kínálnak.

Elérhetőségek:

1084 Budapest, József utca 49.

+36 1 303 65 74

vagy

+36 30 977 36 66

[email protected]


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk