ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

„Írassák a sírkövükre: éltek 75 évet, ebből 19-et online” – beszélgetés Limpár Imre pszichológussal mindennapi időzavarainkról

Mindig a feladathoz rendeljük az időt, ezért nem lesz a végén időnk. Ha megfordítjuk, rengeteg időt spórolunk meg, mondja a kutató.


Egy napban 86 400 másodperc van, ugyanúgy, mint 100 vagy 1000 éve. De a 21. század nagyon felpörgetett minket, úgy érezzük, mindent csak félbehagyunk, semmit nem tudunk befejezni. Az idő rohan, és egyre kevésbé vagyunk lépést tartani vele, elborítanak valós és vélt dolgaink, kötelességeink. Van-e ebből kiút? Erről beszélgetünk Limpár Imre tanácsadó szakpszichológussal.

- Amikor néhány évtizede beindult a legújabb technológiai forradalom, sokan azt jósolták, hogy az új eszközök révén rengeteg időt spórolunk majd meg, és lesz időnk sok hasznos, értelmes dolgot csinálni. Jelenünk azonban nem ezt mutatja. Hol romlott el mindez?

- Mindig felhívom a figyelmet arra, hogy az idővel való kapcsolatunk szubjektív műfaj, de az a kifejezés, hogy „időgazdálkodás”, az objektivitás látszatát kelti. Itt csapódunk be, mert az idővel valójában nem gazdálkodni kell, hanem az időhöz való viszonyt lehet alakítani. Ha bárkit megkérdezünk ismerősi körünkben, jó eséllyel fogja igaznak tartani azt a mondatot, hogy őseinknek, nagyszüleinknek, szüleinknek több ideje volt. Ez azonban nettó hazugság, mert mindenkinek mindig is ugyanannyi ideje volt, 86 400 másodperc naponta, sem több, sem kevesebb, ezt kellett beosztani.

De itt két tényezővel kell számolni: az egyik a kutatás+fejlesztésnek a tévedése, hogy ettől jön meg a boldogság, de igazából csak más típusú problémák jönnek; a második pedig a 21. században, amelyet én „a hajszoltság évszázadának” nevezek, folyamatosan pörgetnek minket. Olyan inger-elárasztásban van részünk, amely több, mint amit az idegrendszerünk elviselni képes.

Mondok erre egy nagyon profán példát: tartok egy előadást, és látom, hányan telefonoznak közben, mert a Facebook, ha belépnek, feldobja, hogy éppen hol nincsenek. Itt ülök valahol, elvileg élveznem kellene a pillanatot, de nem tudom, mert az agyam már három másik helyre hívna. Lehet, hogy máshol kéne lennem, de ha most történetesen amott vagyok, azon gondolkodom, hogy miért nem emide jöttem. Ez a nagy csapdahelyzet, amely miatt van olyan folyamatos észlelésünk, hogy lemaradtunk valamiről, így pedig nagyon nehéz élni. Ezeket a kütyüket egyszerűre programozták, tehát könnyű függni tőlük, és végtelenek. Például a Facebook hírfolyamának nem lehet az aljára pörgetni, ezért nem lehet befejezni, csak félbehagyni. Ha én valamit félbehagyok, azt érzem, hogy nem volt elég időm.

Régen a könyveket befejeztük, ma a blogokat csak félbehagyjuk. Ez a sok félbehagyottság is eredményezi, hogy kapkodunk levegő és idő után, és azt érezzük, hogy nincs.

- Nagymamámnak volt egy mondása: „Hamar elszáll egy-két óra, minden percét használd jóra.” Úgy gondolom, hogy ma nem kevés tudatosság és önfegyelem kell ahhoz, hogy valaki tudja, mi az, ami neki fontos, mi az, amire „rá akar érni.”

- Van az a jól ismert frázis, miszerint az ember arra ér rá, amire akar. Ezzel én nem értek egyet, mert bár a tartalma nemes, sokszor a ráérés már nem akarat kérdése, hiszen az embert sodorják az erők, az elvárás-cunamik, hogy megmondják, hol, mennyit, mit kell csinálni. Rengeteg cégnél van például válaszadási idő-protokoll… A másik a prioritások, a fontossági sorrend megállapítása. Ahhoz, hogy jó időgazdálkodásunk legyen, célok kellenek, de manapság a legtöbb embernek nincsenek céljai, csak vágyai. Ehhez természetesen hozzájárulnak a fényes tekintetű média- és marketing-gyárak, mert ők a vágyainkat srófolják fel, akkor leszünk jó fogyasztók.

Sok helyen tanítok. Ha megkérdezek egy átlagos, húszéves egyetemistát, hogy hol szeretne lenni tíz év múlva, akkor azt fogja mondani, hogy szeretne egy boldog párkapcsolatot, egy jó lakást, egy klassz munkahelyet. Ki nem? Ő azt hiszi, célokat mondott, pedig csak vágyakat, az élet normális elvárásait. Akkor tudom valójában beosztani egy sima hétköznapomat, és vele aztán az egész életemet, ha van egy orientációs pontom akár a jövőben cél formájában, vagy a akár múltban, amikor is értékrend alapon döntök.

Ha van orientációs pontom, tudok gazdálkodni, egyébként pedig csak sodródni fogok, flipper-golyó módjára csapódom ide-oda.

-Van-e esélyünk arra, hogy egyensúlyba hozzuk ezt a jelenlét- és megfelelés-kényszert a prioritásainkkal?

- Elcsépeltnek hathat a „nemet mondás képessége”, de igazából tényleg erről van szó: tudnunk kell, mi az, amit elvállalunk, és mit nem. Egy praktikus tanács ezzel kapcsolatban: ha valaki kap egy felkérést, ígérje meg magának, hogy nem válaszol azonnal, mert önmagát ismerve tudja, hogy igent fog mondani, hanem iktasson be egy ütköző-időt, amikorra választ ad. Nagyon hiszek abban, hogy a struktúra és a szabályzók lehetnek pozitívak, és nem börtönök. Volt egy hittantanárom, aki azt mondta: nem az a szabadság, hogy bármit megtehetek – az a szabadosság – hanem az, hogy ismerem a korlátaimat. Az a szép az időgazdálkodásban, hogy ezeket a szabályzókat és korlátokat önmagunknak állítjuk fel. Mondok egy személyes példát: a 2010-es évek elején tettem egy vállalást, hogy csak hétfőn és kedden néztem meg az e-mailjeimet. Szerda reggeltől vasárnap estig nem néztem, mert úgy éreztem korábban, hogy rángatnak az e-mailek, az állandó elérhetőségemmel, a válaszkészségemmel szétszednek a hétköznapok. Elég volt!

Sokan mondták, hogy ezt nem tehetem meg, pedig megcsináltam. Voltak belőle sértődések, munkákat buktam el, ismerősi viszonyok erodálódtak, de volt két és fél remek évem. És persze olyan is akadt, aki árgus szemmel figyelte, kap-e tőlem csütörtökön e-mailt, s leleplezzen. Természetesen akad kivétel, de a nagy tendencia a lényeg: merre és főként hogyan halad az életünk!

Utána később visszatértem a mindennapi e-mailnézéshez, de a rángatás-tünet szerencsére nem jött elő. De az kellett hozzá, hogy be mertem avatkozni az életvitelembe, annak struktúrájába. Sokan azt hiszik, hogy ez csak a legtehetségesebbeknek, a szerencsés csillagzat alatt születetteknek sikerülhet. Ez nem igaz. Nagyon sokat tehet az átlagember, hogy élhetőbbek legyenek a szürke hétköznapok.

- Médiaegyetemi tanítványaimnak többször feltettem a kérdést, hogy meddig bírják ki hírek nélkül. A leghosszabb említett időtartam 48 óra volt, de aki ezt mondta, már arra is furán néztek. Hát még rám, amikor közöltem, hogy ha elutazom két hét szabadságra, se internet, se újság, se tv, se okostelefon – ha világrengető dolog történik, azt úgy is megtudom.

- Erre rákötnék még egy adatot, ami el szokta borzasztani az előadásaim résztvevőit és ami az arcunkba csapja a valóságot. Egy 2018-as adat szerint a Z generáció, tehát az 1995 után születettek, átlagosan napi 330 percet, tehát 5 és fél órát vannak online. Mondom nekik, hogy rendeljék meg a sírkövüket, és vésessék rá jó előre, hogy – a magyarországi várható élettartamot alapul véve – éltek 75 évet, ebből 19-et online. De ha én naponta egy órát sorozatot nézek, két órát a Facebookon lógok, akkor azt írhatom a sírkövemre, hogy 3,125 évet sorozatot nézett és 6,25 évet facebookozott. De az időseknek is megvan a maguk „időtöltése”, a híradónézés. Vannak, akik a teljes kínálatot végignézik. Számoljunk csak napi másfél órás átlag híradó-nézéssel. Hasonló élettartammal 4 és fél évet töltenek híradónézéssel! Ez nagyon súlyos adat, érdemes olykor szoroznunk, számolnunk.

- Ön pályája kezdetén katonákkal dolgozott, külföldi missziók pszichológiai felkészítésével, majd reintegrációjukkal, krízis- és válság kezeléssel. Ez utóbbi lassan teljesen hétköznapi igény lesz nálunk.

- Manapság az a társadalmi trend, hogy mindent szeretünk dramatizálni. Könnyen kijelenti valaki, hogy „depressziós”, holott az nagyon komoly tünetegyüttes, súlyos diagnózissal. Maradjunk inkább annál, hogy szomorúak, rosszkedvűek vagyunk, ne aggassunk magunkra ilyen címkéket. Ilyen az is, amikor azt halljuk, hogy a magyar emberek 60-70%-a hétfőn gyűlöl bemenni a munkahelyére, vagy az iskolába. Lehet, hogy tényleg ilyen rosszak az arányok, de ha valaki a gyűlölt hétfőre vár, akkor az nagyon könnyen össze fog jönni. Itt nem is feltétlenül arról van szó, hogy „bevonzzuk a rosszat”, hanem inkább arról, hogy a lelkünket mire állítjuk be. Azt is érdekes megfigyelni, hogy az alapidő-egységeink miként alakulnak. Általában 5+2-es rendben gondolkodunk: 5 nap mókuskerék, gálya, aztán két nap szusszanás, de vasárnap délután, a Forma-1 végén a kockás zászlóval kicsit már leintik a hétvégét is, és kezdődik minden elölről. Nagy eredményt lehet elérni időgazdálkodásunkban azzal, hogy alapidő-egységünket megváltoztatjuk, és elkezdünk napokban gondolkodni. Nagyon nehéz ezt megtenni, mert a társadalmi folyamatok nem erre mennek. De ha én kedd délután azt mondom, hogy ez a hét már el van baltázva, akkor egy vagy két nap sikertelensége miatt odaadtam az egész heti belső békémet, és a nullázási pont csak hétfőn kezdődik! Sokkal jobb, ha bebukom a keddi napot, és a szerda már indulhat tiszta lappal.

- Az Ön honlapján nagy örömmel fedeztem fel két kedvenc ókori gondolkodómat, akiket ma is szívesen előveszek okulásul: Senecát és Marcus Aureliust. Ide is illik két idézet. Seneca mondja, hogy „félelmeink száma mindig nagyobb a ránk leselkedő valós veszélyeknél”, Marcus Aurelius pedig azt vallja, hogy „olyan az életünk, amilyenné gondolataink teszik”.

- Mondhatjuk, hogy nincs új a nap alatt. Marcus Aurelius elmélkedéseiben úgy szólván minden benne van a ma világáról is. Sajnos csak egyetemista koromban találkoztam velük először érdemben, addig meg kellett tanulnom sok felesleges dolgot. Nekünk a II. világháború csatáit például napra pontosan kellett tudnunk, de minek…ugyanakkor semmit sem hallottunk a SMART célkijelölési technikáról, ahol minden egyes betű olyan tényezőt jelent angolul, amelyet ellenőrzésem alá vonhatok. (Specific, measurable, attainable, relevant, time-bound – egyértelmű, mérhető, elérhető, fontos, időhöz kötött). Ez egy öt perc alatt megosztható tudás. Amikor pályát választ valaki a gimnázium 4. osztályában, mennyivel előbbre tudna jutni egy egyszerű SMART-célfelosztással?

- Engedjen meg végül egy személyes kérdést: Ön nagyon sokfelé dolgozik, előadásokat, tréningeket tart, ír, tv-ben szerepel. Hogyan jut ideje mindenre, amit szeretne?

- Bizonyos szakaszokra osztom be az időmet. Nem sokan hiszik el rólam, hogy én valójában befelé forduló ember vagyok, de megtanultam extrovertált üzemmódba kapcsolni. Viszont éppen ezért muszáj elvonulnom a világtól. Erre vannak bizonyos biztonsági protokolljaim. Minden hónapban három napra teljesen off-line vagyok. Az idén december 17-én dolgozom utoljára érdemben kliensekkel, és január közepéig nem vállalok senkit és semmit. Családommal leszek és második könyvem kéziratával foglalkozom. Aztán utána jön megint egy felpörgetősebb időszak.

A közoktatásban mindannyian kapunk egy időbeállítást: vannak a feladataink, és a feladathoz rendeljük az időt. Ha én fizika témazárót írok, hogy anyu is örüljön, és ne 3-ast, hanem legalább 4-est vigyek haza, két délutánt rá kell szánnom. De így eltöltünk 12 esztendőt, van, aki többet, mert már teljesítmény-orientált óvodába jár.

Tehát mindig a feladathoz rendeljük az időt, ezért nem lesz a végén időnk. Mert ha bárki kicsit is hajlamos a maximalizmusra, akkor a világon nincs annyi idő, hogy ezeket tudja hozni, főként az érettségi utáni világban. Ellenben, ha megfordítjuk, és én bizony nagyon sokszor megfordítom: az időhöz rendelve a feladatot, az a kérdés, hogy mennyi időt ér ez meg nekem?

És ezzel temérdek időt meg lehet „spórolni” – az idézőjellel újra arra utalok, hogy nem az idővel gazdálkodunk, hanem a viszonyunkat változtatjuk meg. Ez az egész témánk kulcsa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kvíz: Te melyik fesztiválozó típus vagy?
Válaszolj néhány kérdésre, és megtudhatod, hogy te melyik személyiségtípusba tartozol!


Dübörög a nyár, egymást követik a jobbnál jobb fesztiválok és programok. Hazánkban idén is számos zenei rendezvény közül válogathatunk, ahol a megszokott körülményeinktől távol leereszthetjük kicsit a gőzt. A héten például ilyen a 30. születésnapját ünneplő Sziget Fesztivál, ahol mintegy 50 helyszínen, ezernél is több programmal várnak!

Fesztiválozz tudatosan!Néhány tipp a DRINKiQ-tól, hogy a Sziget minden pillanata felejthetetlen maradjon:

Hidratálj folyamatosan! Minden alkoholos ital után igyál egy pohár vizet, hogy elkerüld a kiszáradást.

Egyél mielőtt iszol! Alapozni egy kiadós, szénhidrátokban, fehérjében és egészséges zsírokban gazdag étellel érdemes.

Tarts mértéket, ismerd a határaidat! Mindenkinek más a tolerencia szintje, így ne érezz nyomást, hogy többet igyál, mint amennyi jólesik.

Szánj időt a pihenésre! Érdemes megszakítani időnként a féktelen pörgést. Ha elfáradtál, látogass el a DRINKiQ Oázisba, ahol hidratálhatsz, feltöltődhetsz és kikapcsolódhatsz.

Vigyázzatok egymásra! Ha a haverokkal vagy, mindig legyen egy kijelölt találkozási pontotok, ha eltávolodnátok egymástól. Tartsatok össze és senkit se hagyjatok hátra.

Ne hagyd, hogy a túlzott alkoholfogyasztás tönkretegye az élményeidet! Fesztiválozz okosan.

A számtalan könnyűzenei fesztivál mind különböző zenei kínálattal csábítja a látogatókat, de azért vannak köztük hasonlóságok. A fesztiválok és a helyi rendezvények már önmagában attól fontos eseményei a kulturális életünknek, hogy ezek vonzzák a legnagyobb közönséget és a világ bármely pontjáról ismerhetünk meg új embereket. Ahány ember annyiféle fesztiválozó típus létezik, hiszen mindannyian másként éljük meg ezeket az eseményeket.

Vannak, akik a zenei élményekért rajonganak, mások nyugodtabban szeretnek bulizni, de vannak olyanok is, akiknek az élményszerzés és azok megörökítése a fontos.

Na de akkor lássuk, hogy rád melyik típus illik! Te vagy az aki az összes bulin ott leszel vagy a legnagyobb nyugiban élvezed az estét? Töltsd ki Te is vicces kvízünket!

Ha megkaptad az eredményt, görgess lentebb, ahol elláttunk egypár olyan tanáccsal, amely hasznos lehet a fesztiválon!

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Miért romlik a látásunk 40 év felett? És mi segíthet?
Szilasi Noémivel, az Ofotért optometristájával és üzletfejlesztési vezetőjével beszélgettünk a presbyopiáról, azaz a korral járó látásromlásról, annak jeleiről és az ilyenkor ajánlatos olvasószemüvegekről.


Az idő múlásával a testünk változásokon megy keresztül, és nincs ez másképp a szemünkkel sem. Sokan tapasztalják, hogy 40 éves koruk után a látásuk már nem olyan éles, mint korábban volt. Az apró betűk olvasása nehezebbé válik, és gyakran homályosnak tűnnek a közelről nézett tárgyak is. Ez az állapot, amelyet presbyopiának nevezünk, teljesen természetes folyamat, azonban komoly hatással lehet a mindennapi életünkre. Tünetei közé sorolható a közeli tárgyakra való fókuszálás egyre nehezebbé válása, mikor úgy érezzük, hosszabb karokra lenne szükségünk, hogy élesen láthassuk az étlapot, az újságot vagy a mobiltelefont. Az első tünet pedig, amikor azt érezzük, hogy sosem elég a fény olvasáskor, közeli tevékenység esetén.

Szerencsére ez a látásprobléma könnyen korrigálható. Ennek legnépszerűbb eszköze az olvasószemüveg, amely beszerzése előtt minden esetben érdemes látásvizsgálaton részt venni, de egyébként is érdemes évente szemvizsgálatra járni!

A hagyományos olvasószemüvegek egyfókuszú lencsével készülnek, emiatt maximum 40 cm-ig biztosítanak éles látást, de az Ofotértben kapható kiterjesztett látótávolságú olvasószemüveg innovatív megoldást kínál erre a problémára, lehetővé téve, hogy olvasáshoz, számítógépezéshez és íráshoz is használhassuk ugyanazt a szemüveget, nincs szükség le- vagy feltologatásra. Sőt, mikor melléd lép a kollégád, őt is élesen láthatod anélkül, hogy le kellene venned szemüvegedet. De hogy miben más, mint egy "sima" olvasószemüveg, és mit kell tudni a presbyopiáról Szilasi Noémivel, az Ofotért optometristájával és üzletfejlesztési vezetőjével beszélgettünk.

- Látásromlás 40 év felett? Mi az oka?

- Természetes élettani folyamat. Oka a szemlencse sejtszerkezetének megváltozása, rugalmasságának csökkenése. Fiatalon a szemlencse rugalmasabb, és a lencsét körülvevő apró izmok segítségével képes változtatni az alakját, hogy a közeli és távoli képekhez egyaránt alkalmazkodni tudjon. Az életkor előrehaladtával azonban a szemlencse veszít rugalmasságából, ennek következtében képtelenné válik az alakváltoztatásra, így a szem fokozatosan elveszíti azt a képességét, hogy közelre is éles képet adjon.

- Milyen gyorsan alakul ki?

- A presbyopia egy bizonyos életkortól kezdve kivétel nélkül mindannyiunkat érint. 40-45 éves kor táján kezdődik, és a kor előrehaladtával fokozódik, mígnem körülbelül 60 éves korunkra a szemlencse alkalmazkodó képessége teljesen megszűnik, ettől kezdve már a szemüveg elhasználódása okán szükséges új szemüveget készíttetnünk.

- Lassítható ez a folyamat? Ha igen, mit tehetünk ennek érdekében?

- Az öregszeműség gyógyítása, habár nem lehetséges, hiszen egy elkerülhetetlen folyamat eredménye, az aktuális állapotnak megfelelő korrekció alkalmazásával mégis egy jól kezelhető állapot. Az életkörülményeinek leginkább megfelelő látássegítő eszközzel, például a kiterjesztett látótávolságú szemüveglencsével komfortossá tehető a látás minden távolságra presbyop korban is.

- Ha látszólag nincs problémánk, akkor hátradőlhetünk? Vagy jobb minél előbb kiszűrni a látásromlást és ezért bizonyos kor felett elmenni egy szemvizsgálatra?

- A rendszeres látásvizsgálat fontos! Mint, ahogyan sokan – helyesen – évente járnak laborvizsgálatra, szűrővizsgálatra, úgy látásunkat is javasolt legalább évente ellenőriztetni, abban az esetben is, ha úgy érezzük, hogy jól látunk.

- Mire számíthatunk presbyopia esetén? 

- Speciális többfókuszú szemüveglencsék és kontaktlencsék, esetleg ezek kombinációja nagy választékban áll rendelkezésre, hogy a vásárlók szemének, igényeinek, munka- és életkörülményeinek leginkább megfelelő megoldást találhassuk meg szakértőink segítségével.

- Más-e a helyzet, ha már eddig is szemüveges volt az illető?

- Ha már eddig is viselt szemüveget, akkor a szemüvegviselés nem lesz újdonság. Presbyop korba érve csupán a szemüveglencse típusán kell változtatni az aktuális szemészeti állapotához igazodva.

- Mit kell tudni a kiterjesztett látótávolságú olvasószemüvegről?

- A kiterjesztett látótávolságú olvasószemüveg a különböző közeli tevékenységekhez nyújt éleslátást, nem csupán egyetlen közeli távolságra, ezáltal nagyobb kényelmet és szabadságot nyújt, mint a hagyományos olvasó lencsék.

- Mi a különbség a "sima" olvasószemüveg és a kiterjesztett látótávolságú olvasószemüveg között?

- A „sima” olvasószemüveg csupán egy konkrét távolságra, 30-40 cm-re ad éles képet. Ilyen szemüveg használata során, ha kitekintünk a szemüveggel más távolságra, akkor az zavaró, homályos, életlen képet ad.

Ezzel szemben a kiterjesztett látótávolságú olvasószemüveg számos különféle közeli tevékenységhez biztosítja az éleslátást, ezáltal nagyobb szabadságot ad, akár 4 méterig is.

- Mik az előnyei?

- Nem szükséges több különböző dioptriájú egyfókuszú szemüveg váltogatása, - pl. olvasáshoz, számítógéphez-, mert ezeket egyetlen lencsébe és keretbe foglalva kiváltja a kiterjesztett látótávolságú olvasó/munkaszemüveg.

- Kinek javasolt ez a fajta szemüveg?

- A kiterjesztett látótávolságú olvasó- vagy más néven munkaszemüveg mindenkinek ajánlott, akinek már olvasószemüvegre van szüksége. Irodai, illetve egyéb beltéri munkavégzéshez, otthoni tevékenységekhez tervezték, de ugyanúgy megállja a helyét minden olyan tevékenység esetén is, melyek éleslátást igényelnek akár 4 méterig.

Fontos a rendszeres látásvizsgálat!

A látásunk állapotának rendszeres ellenőrzése rendkívül fontos, hiszen az éves látásvizsgálat segíthet időben felismerni és kezelni a presbyopia és más látásproblémák jeleit. Az Ofotért szaküzleteiben szakképzett optometristák végzik a vizsgálatokat, akik személyre szabott tanácsokkal és megoldásokkal segítenek a legmegfelelőbb szemüveg kiválasztásában.

Keresd fel személyesen valamelyik szaküzletüket, illetve könnyen és gyorsan foglalhatsz időpontot akár online is, hogy elkerüld a várakozást és a sorban állást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Nem júliusban fogy a legtöbb fagyi, és már egy lángosért is inkább kártyával fizetünk
Gondolnád, hogy a fagyizóban és a strandon nem ugyanabban a hónapban van a legnagyobb forgalom? És mi segíti a szezonális szolgáltatókat, hogy jobban bírják a rohamot? Körképünkben utánajártunk.


Fagyit a belvárosban vagy lángost a Duna-parton nemcsak nyáron lehet kapni, de egyértelmű, hogy ilyenkor jóval nagyobb irántuk a kereslet. Ahogy a szabadtéri termálfürdő sem csak június és augusztus között várja a vendégeit, mégis ezekben a hónapokban bonyolítja az éves forgalmának több mint felét.

Hogyan tudnak felkészülni a szezonális vállalkozások a lényegesen nagyobb forgalomra? Mi segíti őket, hogy megfelelően kiszolgálhassák a megnövekedett vendégkört?

Ezeknek a kérdéseknek jártunk most utána, felkeresve egy fagyizót, egy lángosozót és büfét, valamint egy termálfürdős strandot.

A RÉSZLETES KÖRKÉPÉRT NÉZD MEG VIDEÓNKAT!

Fagyizó Budapesten

A Mamo Gelato első egységét a Ráday utcában nyitotta, majd jött a Tompa utca és az Andrássy út. Ők különleges olasz fagylaltokat árulnak, az alapanyagokat is onnan szerzik be.

Idén a legnagyobb sláger az enyhén fűszeres, illetve savanykás ízvilág, de az örök kedvenc pisztácia is mindig kapható.

Nagy hangsúlyt fektetnek a szezonális gyümölcsökből készült fagylaltokra, mint amilyen most az őszibarack és a sárgadinnye, ezek csak kizárólag gyümölcsből készülnek.

A fagyizó egész évben nyitva van, de meglepő módon nem a nyár közepén, hanem májusban és júniusban pörög igazán a forgalom. Persze ez az időjárástól is függ, egy melegebb áprilisi napon akár egy átlagos júliusi vendégszámot is tudnak hozni, ha pedig hűvösebb napokkal érkezik a május, akkor nem nő a szokott mértékben a fagyi iránti kereslet.

A legnagyobb kihívást a munkaerő megtalálása jelenti számukra, főleg a nyári időszakban, amikor a fagyizók akár este 10-ig is nyitva tartanak.

Strand a Dunakanyarban

Leányfalun 1972-ben épült strandfürdő, miután négy évvel korábban termálvizet találtak a területen. A Leányfalui Termálfürdő jelenleg hat medencével üzemel, és egész évben nyitva tart, nyáron 100%-os kapacitással - amire szükség is van, mert az éves forgalmuk több mint fele a nyári hónapokra koncentrálódik.

A Budapest-közelség vonzó a látogatók számára, akik között – főleg a vakáció idején – sok a kisgyerekes család.

A strand specialitása, hogy péntekenként és szombatonként éjszakai fürdőzésre várják a vendégeket, akik egy augusztusi napon akár a medencében lazulva nézhetik a csillaghullást.
Duna-parti büfé

Hekk, lángos, gofri, pulled pork szendvics, főtt kukorica – minden, mi szem-szájnak ingere kapható a XI. kerületi Duna Party Megállóban, ahol délelőtt főleg a közelben dolgozó irodisták veszik birtokba a helyet, hétvégén pedig a családok és a szórakozni vágyók is szívesen betérnek.

A vendégigényekre kifejezetten figyelő vállalkozás most már három, különböző választékú pulttal készült fel a vendégek fogadására:

a melegételek mellett van egy külön stand az édességeknek és az italoknak is.

19 éve működnek, és minden évben akár október közepéig nyitva tartanak, ha az időjárás kedvezően alakul. Az őszi időszakra általában szűkítik a kínálatot, és rövidebb nyitvatartással működnek.

Hogyan segíthet a csúcsidőszakban egy POS-terminál?

Manapság teljesen megszokott, hogy egy fagyiért vagy egy lángosért is kártyával fizetünk. Az egyes vendéglátóhelyeken is azt tapasztalják, hogy a terminál napjainkban már elengedhetetlen a vásárlók kiszolgálásához.

A fagyizó kereskedelmi vezetője, Cselik Judit elmondta, hogy míg eredeti üzletükben négy éve elérhető a bankkártyás fizetés, az új egységeik esetében már a nyitásra felkészültek terminálok rendelésére, hiszen

bár kis összegű vásárlásokról beszélünk, a tranzakciók 80%-a kártyával történik.

A belvárosi helyeken a sok külföldi turista már gyakran nem is vált készpénzben forintot, így náluk ez duplán indokolt. De ha valaki kutyasétáltatás közben dönt úgy, hogy fagyizna egyet, akkor is egyszerűbb valamilyen okoseszközzel (például telefonnal) fizetnie.

Csernát Alexandra, a Duna-parti vendéglátóhely üzletvezetője kiemelte, hogy

a vállalkozásnak is bonyolultabb a készpénz kezelése: átszámolni, felváltani, váltópénzt biztosítani, bankba járni - ráadásul az aprópénz beváltása is extra költséget jelent.

Balogh Zoltán strandvezető azt is hozzáteszi, hogy a bankkártyás fizetés nem csak biztonságosabb, de a bejutás gyorsaságán is lendít, ami a nyári kánikulában nem elhanyagolható tényező, hiszen senki sem szeret a hőségben sokáig sorban állni.

Azt szinte mindhárman hangsúlyozzák, hogy a legtöbben már nem is feltétlenül kártyával, hanem telefonnal vagy okosórával fizetnek.

A vásárlóknak kényelmet, a kereskedőknek biztonságot és mindenkiek gyorsaságot ad a kártyás fizetés

A három üzletvezető tapasztalatait erősíti meg az OTP Bank felmérése* is, amely alapján a hazai vállalkozások jelentős többsége, 73 százaléka készpénzes és elektronikus fizetési módot is kínál a vevőinek. Mindössze 3 százalék azoknak az aránya, akiknél csak készpénzzel fizethetnek a vásárlók, míg 23 százalék nem tud készpénzt elfogadni. A kkv-szektor szereplői is egyre nyitottabbak tehát az elektronikus fizetési módokra, amely a válaszadók háromnegyede szerint azért kényelmesebb, mert nem kell a készpénzzel foglalkozni, ezen belül váltópénzt kezelni, a visszajáróval bajlódni, 100-ból 70-en pedig a biztonságot tartják a legfontosabb előnyének.

"Az elektronikus fizetés nagyobb biztonságot ad a kkv-knek is. További előnye, hogy kényelmes, gyors, ráadásul a vevőknek is választási lehetőséget biztosít. Az elfogadóhelyek ma már több elektronikus fizetési megoldás közül válogathatnak; az OTP Bank partnerként abban nyújt segítséget, hogy megtalálják a működésüknek leginkább megfelelőt” – mondta Hideg Noémi, az OTP Bank Kártyaelfogadás Szolgáltatás és ATM menedzsment vezetője, aki kiemelte, hogy a bank széleskörű elektronikus fizetési megoldásokat nyújt a vállalkozásoknak, a hagyományos POS-termináltól a Simple Pay – Telefonos POS applikációig.

* Forrás: Az OTP Bank megbízásából készült, a mikro-, kis- és középvállalkozások körében végzett, fizetési szokásokról szóló Pulzus kutatás, 2023. december


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„Éveken át mondogattam magamnak, nincsen velem probléma" Nehéz, de nem lehetetlen a menekülés a függőség poklából
Az életünk sokszor olyan, mint egy alma: kívülről szép és fényes, belül viszont rohad az egész. Különösen igaz ez, ha valaki egy függővel köti össze az életét. Elsőre minden rendben van, aztán kiderül, hogy amit hitt és gondolt közös életről, családról, összetartozásról, nem más, mint rohadt alma: ehetetlen és keserű a belseje.


Nehezen viselni a belvárosban a rekordmeleget, süt az aszfalt, perzsel a fal. A nyolcadik kerületi József utcában, dacára a fáknak, áll a levegő. Egy idős asszony a szatyrait cipelve, nehezen mozogva nyitja ki az egyik bérház kapuját, a sötéten ásító kapualjból, hűvös, áporodott levegő árad ki, egy kis felfrissülés a tikkasztó melegben.

Vannak, akik nem a forróság elől keresnek menedéket a József utcában. Ők is cipelnek csomagokat, azonban nem a meleg, hanem saját maguk elől menekülnek, és számukra a felfrissülés sem jön olyan könnyen, ahogy a hazaérkező, szatyros néni felüdülhetett a kapualjba lépve. Évekig, évtizedekig tartó, fárasztó, megtorpanásokkal, visszaesésekkel, nagy kudarcokkal és apró győzelmekkel teli, kemény munka vár azokra, akik úgy döntenek, kimásznak a magukat, az emberi kapcsolataikat tönkre tevő függőségből.

Kis Imre pont ilyen ember. Évekig hitegette magát, hogy vele semmi baj, csak füvet szív, autót is tud vezetni vele, de utána több, keményebb drogot is használt. De a "semmi baj velem", ahogy a függők esetében mindig, csak egy újabb önbecsapás volt.

„Nem voltak már másmilyen, csak szerhasználói kapcsolataim. A megmaradt emberek a közvetlen környezetemben már nem tudtak mondani és csinálni semmit. Még fotót is mutattak, hogy mennyire rosszul nézek ki. Senki nem tudott segíteni, csak azt látták, hogy egyre jobban leépülök. Az egyik ismerősöm említette, hogy van egy hely, ahova be tudok menni" - mondja Imre. Ez a hely a Megálló Csoport Alapítvány volt, a József utcában, ahol végre el tudta kezdeni maga mögött hagyni korábbi életét. „Az első pár hónapban fogalmam sem volt, hogy mi történik velem, vagy hogy mi fog történni, csak nem használtam. De nem tudtam, hogy miért ülök csoporton, mi az, hogy felépülés vagy önismeret."

Sokan érkeznek hasonló történettel a Megállóhoz. Nyolcvan-száz, ahogy ők fogalmaznak, kliensük van, jó részük állandóan részt vesz a foglalkozásokon, terápiás csoportokon. „Jelenleg sok olyan fiatal jár hozzánk, akik leginkább szorongásos tüneteket mutatnak. A szorongásaikra valamilyen kémiai szert használnak alkalmanként viselkedési függőséggel megspékelve" - mutatja be a Megállóban segítséget kérőket a csoport intézményvezetője, dr. Gádorné Wéber Ágnes.

Ahogy a szakemberek mondják, a függőséget senki sem választja magának, amit viszont választani lehet, az a változtatás, és a kilépés a függőség ördögi köréből. Ehhez azonban kemény elhatározás és kitartás kell. Egy függő számára leggyakrabban csak akkor tűnik fel, hogy valami nincs rendben, amikor a körülötte állók már régen tisztában vannak azzal, hogy ez, így nem mehet tovább. Sokszor a legkeményebb törések ébresztik fel a függőkben a változtatás vágyát: amikor a házastárs ajtót mutat, amikor a gyerekek elfordulnak, amikor egymás után veszíti el a munkahelyeit. Sok függő csak ilyenkor kezdi látni magát, ilyenkor kér segítséget. Ha tud. És ha van kitől. Mert azok, akikre korábban számíthatott, gyakran már nincsenek ott, hiába is szeretné. Ilyenkor a szakember, a szakértő közeg, a terápia, a csoportfoglalkozás, a közös munka segít. Vagy akár a sport, ami nem csak elfoglaltság, hanem valódi terápia.

„A Megállóban mindig is fontos volt a sport, mint terápiás eszköz. Az egyik ilyen a sziklamászás, amit nevezhetünk élményterápiának is, a másik pedig a fociterápia. Azért nevezem ez utóbbit így, mert abszolút terápiás eszközként tekintünk a focira, sokat elmond az, hogy ki, hogy viselkedik a közösségben, mennyi felelősséget vállal, ki, hogy teszi bele magát a fociba, vagy mennyire önző a pályán - nagyon sok mindent lehet tanulni ezekből az együttlétekből" - fogalmaz Oláh Péter, a Megálló terápiás programvezetője.

Az addikció ördögi körében pont az a csapda, hogy a belül a biztonságra és szeretetre kétségbeesve vágyó függő a függőségével pont ezeket a valós érzéseket és szükségleteket veszíti és utasítja el, miközben az addikciójával egy hamis, álvilágot teremt magának, amiben nem jut hely másoknak. A sziklát mászó, magát egy szál kötélre és a társára bízó, a felépülésén dolgozó függő így tulajdonképpen a belső útját járja végig a sziklafalon. „Fel kell másznod egy falra, ami elsőre lehetetlennek tűnik, és rá kell bíznod magad másra, csak a másik segítségével tudsz felmenni. És amikor felértél a csúcsra, úgy tudsz lejönni, hogy elengedsz mindent és a másikra bízod magad, aki leenged" - magyarázza Oláh Péter, aki korábban maga is megjárta a saját poklát. A mászás-terápia jelentőségére sokan felfigyeltek, ősszel kerül a mozikba a Mélypont érzés című dokumentumfilm, amelyben a néző két, a Megállóban sziklát mászó függő fiatal történetén át értheti meg a függőséggel vívott harc nehézségeit.

A kívülálló képzeletében a függő általában egy leépült, utcán üres tekintettel tévelygő drogos, vagy a kocsma előtt tántorgó részeg képében szerepel, pedig a valóságban a függők sokszor teljesen átlagosnak látszó, kifelé működőnek tűnő, akár jól szituált életet élő emberek

- gondoljanak vissza Imre történetére, aki betépve autót vezetett, dolgozott, látszólag minden gond nélkül.

És függeni nem csak alkoholtól vagy drogtól - hivatalos nevén kémiai szertől - lehet. Függőség a sokszor milliókba kerülő játékszenvedély, a kapcsolatokat tönkrezúzó pornó- és szexfüggőség, a látszólag ártalmatlan, de súlyos gondokat okozó sport és edzésfüggőség, vagy akár a manapság értéknek tartott, valójában a családi és baráti kapcsolatokat másodlagossá tévő munkafüggőség. De ugyanígy a függőségek közé számíthatók a különböző étkezési zavarok, de akár az önsértésekkel járó állapotok is.

Az élet pedig sokszor könyörtelen, és a csillogó életből, a szép családból nagyon hamar lehet múlt, és a függő "megváltozom" ígéreteiből túl sokat halló, a hazugságok útvesztőjében irányt, a közös utat többé nem találó társ a legtöbbször úgy dönt, meghúzza a határokat. A jól szituált, akár sikeres, látszólag rendben lévő ember így lesz egyedül egy albérlet lakója, vagy kerül az utcára.

A Megállónál hajléktalanokkal nem foglalkoznak, ugyanakkor amikor lehetőséget kaptak, hogy részt vegyenek a "PUSH - az egység erősítése a hajléktalan sporton keresztül" Európai Uniós programban, kaptak az alkalmon. A projektben négy ország partnerszervezetei vettek részt, Olaszországból az Il Cigno Cooperativa Sociale rl koordinálta a projektet, rajtuk kívül közreműködött az APDES Portugáliából, és a Stichting Life Goals Hollandiából, hazánkat a Megálló képviselte. Az Európai Unió által támogatott izgalmas projekt egyrészt a sport lelki és fizikai előnyeit vizsgálta, és arra keresett választ, hogy hogyan lehet beilleszkedési utakat kiépíteni a hajléktalanok számára ezen a területen.

„A projektben mi is nagyon sokat tanultunk, meg tudtuk nézni, mások hogyan csinálják, hogyan foglalkoznak a klienseikkel, hogyan hívják be őket programokba" - mondja Oláh Péter.

„A projekt célja az volt, hogy a bevált jó gyakorlatok összegyűjtését és az ismeretek európai szintű cseréjét követően olyan iránymutatásokat határozzon meg, amelyek lehetővé teszik a segítők, szociális munkások és az edzők együttműködését és olyan sportprogramok létrehozását, amelyekben hajléktalanok is részt vehetnek majd” - teszi hozzá Havasi Péter, önkéntes nemzetközi pályázati koordinátor.

Hogy kiből lesz a függő? A kérdés jogos, de jó válasz azonban nincs rá. Függő akárki lehet, ahogy szinte mindenkinek vannak is függő viselkedésmintái, kisebbek, nagyobbak, amelyek, ha minden rendben van, nem lépnek át egy határt, nem veszik át az irányítást a személyiség felett és nem válnak kórossá. A függőség mögött általában súlyos, gyakran gyerekkori trauma, a szülők általi el nem fogadás, elutasítás, fizikai, verbális vagy szexuális erőszak áll. A menekülés azonban ebből a helyzetből fizikailag lehetetlen, így a bántalmazott, egészséges kapcsolódást nem kapó, gyakran a szülő nárcisztikus egójának hálójában szenvedő fiatal ahhoz fordul, ami legalább, ideig, óráig enyhet nyújt a belül marcangoló, ki nem mondott, ki nem mondható szorongásokra.

Az utóbbi időszak különösen veszélyes volt ilyen szempontból, mondja a Megálló intézményvezetője.

„A mostani 16-20 éves fiatalok a Covid idején súlyos traumákat szereztek. Nem voltak szociális kapcsolataik, sokat voltak egyedül összezárva gondolataikkal, a laptoppal maguk előtt.

Csak távolról tudták a kapcsolatot tartani másokkal. Ez olyan mértékű szorongást hozott ki belőlük, hogy nem szívesen lépnek ki utcára, nehézséget okoz felszállni egy buszra, vagy villamosra, vagy az, hogy ide, hozzánk a Megállóba eljöjjenek" - sorolja a jelen szomorú tényeit dr. Gádorné Wéber Ágnes. Sokuknál azt sem lehet eldönteni, melyik volt hamarabb: a függőség, és ehhez kapcsolódott egy pszichiátriai probléma, vagy fordítva: a lelki problémára kezdett el használni valaki.

A függőségből kivezető út hosszú és nehéz, de nem lehetetlen, ahogy az volt a cikk elején bemutatott Kis Imre példája is mutatja. Imre nem csak terápiát kapott, de új barátokat, célokat és egy új életet. Talpra állt szenvedélybetegként dolgozik segítőként, tapasztalati szakemberként a Megállóban, a felépülésben szerzett élményei, tapasztalatai fontos segítséget jelentenek a függők terápiájában.

„Üresnek éreztem magam, céltalannak, haszontalannak, szeretetre, odafigyelésre vágytam egyfelől, de mozgott bennem az önzés, hogy én megtehetek bármit továbbra is" - mondja Imre, de hozzáteszi: „Nagyon lassan érkeztek meg az üzenetek, próbáltam megérteni, hogy milyen lehet egy olyan élet, amiben nem a drog van a központban. Sokszor azon törtem a fejem, hogy másnak miért éri meg, hogy nem cuccozik. Aztán a sok felismerésből lett végül a meggyőződés, hogy ki kell szállnom"

A Megálló Csoport Alapítvány 1997-ben alakult. Várnak mindenkit, aki úgy érzi, a függőségből kivezető út megtalálásában segítségre van szüksége. A Megálló Házban olyan elfoglaltságokat kínálnak, amelyek egyszerre segítenek a szer- vagy viselkedési függőség leküzdésében, az élet rendbehozatalában.

Programjuk részét képezi az egyénre szabott fejlesztési terv létrehozása és a végrehajtásának segítése, a mentorálás, az életvezetési tanácsadás és a folyamatos támogatás. Ezen kívül csoportterápiás alkalmakat, közösségi tevékenységeket, így közös programokat, sporteseményeket, művészeti alkotást, személyre szabott tanítási-tanulási rendszer kialakítását, szociális ügyintézést kínálnak.

Elérhetőségek:

1084 Budapest, József utca 49.

+36 1 303 65 74

vagy

+36 30 977 36 66

[email protected]


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk