Katonai titkosírásnak indult, végül egy tinédzsernek köszönhetően a vakok legnagyobb segítsége lett
A hat pontot kombináló, domború Braille-írásrendszer lett a világ legelterjedtebb tapintható írásrendszere. A látók sokszor el sem tudják képzelni, hogyan lehet ujjbeggyel kitapogatni ezeket az apró karaktereket, de amint az egyik érzékszerv tompul vagy megszűnik, a többi idővel kifinomultabbá válik.
A szonográf adta az ötletet
De hogyan jött létre ez a különleges, elsőre hangyabolynak tűnő írásmód? Napóleon korában, 1810 körül fejlesztette ki a katonaság számára a francia Charles Barbier – szonográf néven –, csak ő még 12 pontot használt és 36 betűt. Találmánya azt a célt szolgálta, hogy a katonák a sötétben is képesek legyenek egymással írásos formában kommunikálni. Végül a hadseregben nem használták, mivel túl bonyolultnak ítélték. Bő egy évtizeddel később Barbier felajánlotta a rendszerét vak emberek számára. Ezt variálta át Louis Braille 12 pontról 6 pontra egy álló téglalapba, a pontkombinációkat pedig a látássérültek igényeihez igazította.
Braille úgy vesztette el látását, hogy háromévesen apja műhelyében, játék közben egy éles szerszámmal megszúrta a szemét, a seb pedig elfertőződött, és ráment mindkét szeme.
A megvakult kisfiú a nyári szünetek alatt kísérletezgetett tapintható írások megalkotásával, például bőrbe tűvel pontokat szúrt, hátha ki lehet így tapogatni a leírtakat. A sok kudarcélmény után, amint megtapintotta Barbier pontjait, rögtön tudta, hogy ebből érdemes kiindulnia.
Braille 1824-re, azaz mindössze tizenöt éves korára szinte teljesen kiforrott írásrendszert fejlesztett ki. Azonban mint sok zseninek, neki sem adatott meg az, hogy életében elismerjék a munkásságát: a halála után két évvel, csak 1854-ben ismerték el hazájában hivatalosan a róla elnevezett írást.
Magyarországon a 19. század végén vezették be a Braille-írást
Lovács József, a vakok budapesti intézetének egykori segédtanára vezette be hivatalosan Magyarországon 1893-ban a Braille-írást. Ő alkotta meg a cs és í betűknek ma is használatos pontszámát. Lovács József az 1899-es Gyógypedagógiai Szemlében írt cikkében így kesereg: „Hozzánk az első pontírású könyv csak 1867-ben került, amikor dr. Mihalyik Izidor, intézetünk akkori igazgatója tanulmányi útjáról, Párisból hazaérkezett, magával hozván Lillenek egy kétkötetes pontírásos könyvét ezen címmel: Principe de Cosmographie. Dr. Mihalyik ezt áttanulmányozván, felhívta rá a bizottmány figyelmét ama kérelemmel, hogy e rendszer intézetünkben honosíttassék meg. Ámde - fájdalom! - a többnyire szűk látkörű, ósdi nyárspolgárokból álló bizottmány nem bírta, vagy nem akarta felfogni annak becsét és az igazgatót kérelmével elutasította.”
Lovács előtt és után is sokan próbálkoztak a Braille-rendszer tökéletesítésével és átdolgozásával. Pár évvel később a minisztérium már Mihalik Lajos rendszerét fogadta el, aki megalkotta a gy betű ma ismert pontszámát, de később Pivár Ignác és Herodek Károly néhány betű egyszerűsítésével szintén továbbfejlesztette azt. Azóta is folyamatosan születnek új szabályok és karakterek az egységesítés és a modernizáció miatt.
Az egészen biztos, hogy egy új világ tárult fel a Braille-írás kiforrásával a vakok számára, hiszen ez az egyetlen lehetőségük az önálló, saját tempójú olvasásra (valamint ez a siketvakok egyetlen kommunikációs lehetősége). Nem beszélve arról, hogy lehet vele matematikát, nyelvtant és kottát tanulni, sőt, számtalan játékot is elkészítettek ilyen verzióban, legyen szó kártyáról, sakkról vagy népszerű társasjátékokról.
Mivel lehet Braille-írást kézzel rögzíteni?
A Braille-tábla egy szétnyitható fém vagy műanyag eszköz. A felső lapján találhatóak a hat pontocska számára kialakított mélyedések, az alsó lapján pedig a papírt kell rögzíteni. Egy tompa hegyű pontozó segítségével lehet belemélyeszteni a pontokat a papírba. Ha ez önmagában nem lenne elég nehéz, ráadásként fordítva, tükörképszerűen kell szurkálni a pöttyöket, hogy a papírt kivéve a táblából elolvasható legyen a dombornyomás.
A Braille-írógép eggyel könnyebben használható, mivel billentyűzete van mind a hat pontnak. Ha egyszerre nyomjuk le a megfelelő pontokat, megkapjuk a kívánt betűket. Az írógép el van látva szóköz billentyűvel és visszaléptető gombbal, valamint egyes modelleken sorváltó is szerepel. Mivel ez a lap alja felől szúrja át a papírt, rögtön olvasható dombornyomást kapunk végeredményül. Érdemes rajzlap vastagságú papírral dolgozni a tartósság érdekében.
A hat pötty variánsait ugyan nehéz elsajátítani (a vakon született gyermekeket óvodás koruktól tanítják rá), azonban még mindig ez a legalkalmasabb megoldás az írt betűk helyettesítésére. Szerencsére a technológia ma már számos eszközzel tud a nem látók segítségére sietni, például szövegfelolvasó programokkal. Mi pedig azzal tudunk segíteni a fehér bottal közlekedőknek, hogy megkérdezzük, hogy segíthetünk-e nekik, és ha igénylik, megengedjük, hogy belénk karoljanak a zebránál, valamint a járműveken az ajtó melletti üléseket szabadítjuk fel számukra, hogy könnyen fel- és leszállhassanak.
