KULT

11 színész, aki a halála után is szerepelt még a filmvásznon

Bruce Lee, Audrey Hepburn, Marlon Brando, Heath Ledger - csak néhány példa a haláluk után varázslatosan visszatérő sztárok közül.


A filmtörténet során többször is előfordult, hogy egy-egy színész halála után is feltűnt még a mozivásznon. Ugyan ők már nem éltek, azonban a filmet mégis befejezték, bemutatták és a rajongók utoljára láthatták így kedvencüket új filmben.

A BrightSide 11 hihetetlen történetet szedett össze olyan híres színészekről, akik vagy filmekben, vagy reklámokban, de feltűntek még haláluk után is.

Bruce Lee 1940-1973

A Halálos játszma című filmet nem sokkal Bruce Lee halála előtt kezdték el forgatni, majd amikor Lee már elhunyt, nézeteltérés alakult ki az alkotók között amiatt, mi lesz így a filmmel. A vélemények nem egyeztek, azonban mégis úgy döntöttek: elég felvétel készült ahhoz, hogy bemutassák a filmet, ami öt évvel a színész halála után került mozikba. A hiányzó jeleneteknél az alkotók Bruce Lee kaszkadőrét használták dublőrként jól kisminkelve, illetve néhány technikai trükkel is próbálkoztak, amik akkoriban azért még nem voltak túl fejlettek. Az egyik jelenetben emiatt látni lehet például, ahogy Bruce Lee arcát kartonból kivágták és azt rögzítették a kaszkadőr arca elé.

Videó: a kartonpapíros megoldás (1.05-nél)

Peter Sellers 1925-1980

Az előzőnél sokkal hihetetlenebb eset történt Peter Sellers halála után. A brit színész Clouseau nyomozót alakította a legendás Rózsaszín Párduc filmekben, azonban nem sokkal az egyik új rész forgatása előtt meghalt. Az alkotók ennek ellenére úgy döntöttek, elkészítik a következő filmet, és a korábbi filmekből kivágott jelenetekkel és új háttérképekkel kezdtek el dolgozni. Sőt, egész jeleneteket vettek ki a korábbi részekből A rózsaszín párduc nyomában című részhez. A baj ezzel többek között az volt, hogy a sorozat még 1963-ban kezdődött, itt pedig már a nyolcvanas években járunk, és Peter Sellers nyilván változott a korral. A filmben egyszer idősebb, egyszer fiatalabb korában látható, és a háttér is furán változik. Nem csoda, hogy Sellers özvegye pert indított a producerek ellen, és oda is ítélte neki a bíróság a busás kártérítést.

Brandon Lee 1965-1993

A 28 éves Brandon Lee A holló című film forgatása közben halt meg egy tragikus baleset következtében. Olyan jelenetet forgattak, ahol lelövik a főszereplőt, Brandon gyomra pedig ekkor sérült meg a rosszul előkészített kellék miatt, és a színész még aznap életét vesztette a kórházban. Az elkészült jelenetet lefoglalta a rendőrség, és megsemmisítették, az alkotók pedig kénytelenek voltak másik színésszel újraforgatni azt a részt. 1993-ban már elég modern volt a technika ahhoz, hogy a színész arcát a dublőr testére montírozzák, és a sminkesek is hihetetlen dolgokra voltak képesek. A holló végül tarolt a mozikban, Brandon Lee pedig ikonikus figurája lett a filmtörténetnek.

Oliver Reed, 1938-1999

Oliver Reed alakította a Gladiátor című filmben Proximót, a mentort, azonban a forgatás vége előtt három héttel szívrohamot kapott. Ridley Scott újraforgathatta volna Reed összes jelenetét egy másik színésszel, mivel nem volt olyan sok, azonban nem tette meg. Számítógépes segítséggel, dublőrökkel és próbababákkal „támasztották fel”. Amikor Proximo meghal a filmben, azt is hátulról vették fel, és a filmben korábban elhangzó mondatát tették alá, amit akkor csak véletlenül vettek fel. Akkor azt mondta: Mi csupán árnyék és por vagyunk!” A kamerát akkor nem kapcsolták ki azonnal, és a színész magának szinte újra elismételte az utolsó részt: „Árnyék és por…”. Ezzel a mondatrésszel búcsúztak tőle, ami tökéletes választásnak tűnt.

Videó:

Laurence Olivier, 1907-1989

A Sky kapitány és a holnap világa című film rendezője, Kerry Conran úgy döntött, emléket állít a nagyszerű színésznek. Az volt az ötlet, hogy a főgonosz Dr Totenkopf lesz, aki a film végén beszélő fejként jelenik majd meg, ez pedig tényleg a forgatáskor már közel húsz éve halott színész lett. Az ördögi orvos megjelenítéséhez az alkotók a színész régebbi filmjeiből válogattak jeleneteket, az arcmozgását pedig a modern technika segítségével oldották meg. A hang ugyan nem az övé volt, de ezt szinte lehetetlen megmondani.

Picture 68

Marlon Brando, 1924-2004

A legendás színész 2004-ben halt meg, a legutolsó szerepe azonban a 2006-os Superman visszatér című filmben volt, amit Bryan Singer rendezett. A rendezőnek nagyon fontos volt, hogy ahogyan az 1978-as változatban, úgy ebben is Brando alakítsa Superman apját. Az eredeti filmből használták fel az anyagokat, és számítógépes grafikával is dolgoztak. Szinte hihetetlen, mire volt képes a technika 2006-ban!

Videó:

Heath Ledger, 1979-2008

A tragikusan fiatalon elhunyt színész utolsó filmje a Terry Gilliam által rendezett Doctor Parnassus és a képzelet birodalma volt. Ledger halála nehéz döntés elé állította az alkotókat, a kérdés az volt, forgassák-e újra a filmet egy másik színésszel vagy írják át a forgatókönyvet. Végül rájöttek, hogy miután a színész által játszott karakter mágikus dimenziók között utazik, akár különböző arcai is lehetnek, ezeket pedig hamar meg is találták. Ledger barátai, Johnny Depp, Colin Farrell és Jude Law segítettek, a film pedig elkészülhetett így, és Heath Ledgernek ajánlották.

Előzetes:

Audrey Hepburn, 1929-1993

Húsz évvel a színésznő halála után a Galaxy vagy Dove néven ismert csokoládéhoz készült reklámban szerepelt a világhírű Hepburn. Persze sokan felháborodtak a reklámon, azonban a színésznő fiai gyorsan megoldották ezt a kérdést is, szerintük Audrey Hepburn szívesen szerepelt volna kedvenc desszertje, a csoki kapcsán reklámban. A reklám elég érdekesen készült. Olyat kerestek hozzá, aki arcvonásaiban és alakjában is hasonlít a színésznőre, és ezt végül két modellben találták meg: egyiknek alakját, míg másik az arcát adta a reklámhoz.

A reklám:

Paul Walker, 1973-2013

Paul Walker éppen a Halálos iramban hetedik részét forgatta, amikor autóbalesetben elhunyt. Emiatt eltolták a film bemutatójának időpontját 2015 áprilisára, az alkotók pedig gőzerővel dolgoztak, hogy megoldást találjanak a film befejezésére. Először is végignézték az előző hat részből kivágott jeleneteket, amikben szerepelt Walker, és ezeket használták fel, de számítógépes segítséget is használtak, végül pedig a színész testvérei, Cody és Caleb is segítettek a film elkészítésében, igaz, azt nem tudni, pontosan mikor és miben. Végül a hetedik lett a legjobban jövedelmező része a sorozatnak, és a filmtörténet egyik legnagyobb bevételét hozta. Az alkotók nem ölték meg Walker karakterét sem, ennél szebb megoldást választottak - érdemes megnézni!

Egy vlogger videója a technikai megoldásról:

Peter Cushing, 1913-1994

Nagy várakozás fogadta a Disney bejelentését, hogy újrakezdik a Star Warst, például amiatt is, mert a technika annyit fejlődött, hogy a rajongók kíváncsian várták, mivel lepik meg őket. Talán a legnagyobb dobása az alkotóknak az volt, hogy az 1977-es Csillagok háborúja epizódban szereplő Peter Crushingot úgy jelenítették meg a tavalyi filmben, a Zsivány egyesben, hogy észre sem lehet venni, csupán a digitális technikának köszönhetően jelenik meg a nagyvásznon. Az ötlet egyébként John Knollé volt, aki a vizuális technikáért volt felelős. Ő győzte meg a rendezőt, hogy próbálják meg így életre kelteni a színészt.

Videó:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk