KULT

10 film, amelyben benne volt a magyar haderő „keze”

Milyen kiképzést kapott Sztankay István és Antal Imre, és hogy "repkedhetett" egy magyar katonai helikopter az Eiffel-torony körül?


A Magyar Honvédséghez − és a Magyar Néphadsereghez − már csak speciális képességei révén is előszeretettel fordulnak és fordultak a filmesek. A honvedelem.hu összeállításában tíz olyan filmet, sorozatot gyűjtött csokorba, amelyek a magyar haderő közreműködésével készültek.

1. Angyalbőrben (1988−1990)

Gát György 1988-ban forgatott, majd 1990-ben bemutatott tévésorozata – amellett, hogy alapvetően vígjátékként, szórakoztatásra készült – valószínűleg az utolsó olyan PR-fogás volt a Magyar Néphadsereg részéről, amely tényleg jelentős pozitív eredményt hozott és az egész országban beszédtémává tette a haderőt. A forgatási munkálatokból természetesen a sereg is alaposan kivette a részét, élőerőt és technikai eszközöket egyaránt biztosítottak a sorozathoz, még akár olyan szinten is, hogy a hazai katonai közelharc élő legendája, Furkó Kálmán több részben is önmagát alakította.

A kitalált Vasbogdány fiktív laktanyájában szolgáló képzeletbeli szakasszal megeső kitalált események egyébként annak idején még ennek ellenére is számos aktív vagy nyugállományú katonánál „kiverték a biztosítékot”, mondván, hogy a sorozat teljesen irreális képet fest a sorkatonaságról és a hadseregről. Ez azonban semmit sem számított: a tizenhárom rész népszerűsége azóta is töretlen. Érdekesség, hogy mire a sorozat adásba került, már megtörtént a rendszerváltás, így a korábbi érára utaló kifejezéseket az utószinkron során cserélték. Így lettek a végleges változatban az elvtársakból bajtársak.

1angyal

A sorozat főcímzenéje:

Karády őrmester legendássá vált virtuóz káromkodása:

2. Őrjárat az égen (1969)

Mindössze négy rész készült belőle, ám a mai napig kultusza van: a Magyar Néphadsereg vadászpilótáinak és vadászpilóta-növendékeinek életéről szóló sorozatot egyenesen a Honvédelmi Minisztérium rendelte meg a 60-as évek végén, nagy részét a szolnoki reptéren rögzítették, és számos akkor hadrendben álló géptípus is felbukkant benne a Li−2-esektől kezdve a MiG−21-esekig. A részekben az oktatási időszak bonyodalmaitól a szövevényes kémsztoriig minden felvonult, Huszti Péter és Balázsovits Lajos pedig többek között az Őrjárat az égen epizódjainak köszönhetően került az ország legnépszerűbb színészei közé.

2orjarat

3. Princ, a katona (1966−1967)

A Princ, a katona a Magyar Néphadsereg megrendelésére készült propagandasorozat volt – ezt azonban a korszakban megszokott tévés viszonyokhoz képest pergő cselekménnyel és persze a sármos főszereplővel olyan jól sikerült elrejteni, hogy sok naiv nézőnek nem is esett le, miért készült valójában. Az Ernyey Bélát Magyarország egyik férfiideáljává tevő sorozat egy fiatal, rafinált angyalföldi srác történeteit mesélte el tizenhárom részen keresztül, és a mai napig kultuszsorozatnak számít. Annak ellenére, hogy a világ, amelynek népszerűsítésére született, rég az enyészeté, és ezt nem is nagyon sajnálja senki. Princ jellemfejlődése mindazonáltal kifogástalanra sikeredett, a bunyós, balhés vagányból a néphadsereg feddhetetlen katonája vált a sorozat végére.

3princ

4. Bors (1968)

A két világháború közötti időszakot feldolgozó sorozat címszereplője bármilyen helyzetben képes volt megúszni, játszani és túlélni, Sztankay István azonban vért izzadt ehhez: mivel a főszereplőnek mindenhez értenie kellett a lovaglástól a tankvezetésen át az ágyúlövészetig, a készítők természetesen nem is fordulhattak máshoz, mint a Magyar Néphadsereg illetékeseihez. A három és fél éven át forgatott, majd 1968-ban bemutatott sikersorozat színészei így aztán nemritkán kaszárnyában laktak, és tényleges katonai kiképzéseken is részt vettek. A tizenhat részből végül – mára homályba vesző okok miatt – csak tizenöt került adásba, ezek népszerűsége azonban töretlen.

4bors

A népszerű színészek, például Sztankay István vagy Antal Imre sokak kedvencévé tették a sorozatot

5. Egy óra múlva itt vagyok (1971−1974)

Láng Vince karakterét eredetileg amolyan magyar Svejknek szánták az alkotók, persze más kérdés, mi lett végül belőle. A szintén a néphadsereg hathatós közreműködésével forgatott Egy óra múlva itt vagyok tizennégy része ugyan távolról sem mentes a korabeli propagandától, a világégést a nyugalomra vágyó kisember szemszögéből szemlélő sorozat ennek ellenére is nosztalgiafilmnek számít azon generációknál, amelyek annak idején a televízióban élvezték végig Harsányi Gábor kalandjait.

5egyora

6. Drágább, mint az életed (2012)

A legfrissebb darab: a Magyar Honvédség egy Mi−24-es helikopterrel járult hozzá a javarészt Budapesten forgatott, de Moszkvában játszódó mozihoz, amely az egyik leglátványosabb akciójelenetben kap kiemelt szerepet. A felvétel ideje alatt a harci helikoptert Simon Péter őrnagy, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis pilótája vezette, és a főváros felett, illetve a hajmáskéri lőtéren egyaránt rögzítettek róla jeleneteket. A gép a Lánchíd és a Rákóczi híd közti szakaszon, a Duna medervonalában érintette a főváros légterét.

6goodday2

7. 100 Degrees Below Zero (2013)

Az Ice Age 2 munkacímen forgatott sci-fi tévéfilm egy részét az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisán vették fel. Többek között itt forogtak azok a kockák is, amelyeken – a digitális technikának köszönhetően – a Magyar Honvédség Mi−8-as helikopterét az Eiffel-torony tetejénél körözve láthatjátok viszont a filmen az új jégkorszak által elpusztított, poszt-apokaliptikus világban. Az amerikai kábelhálózatokon 2013-ban debütáló film főszereplői John Rhys-Davies és Jeff Fahey, de magyar színészek is felbukkannak benne, mint például Kamarás Iván vagy Lengyel Tamás.

7below

8. A kőszívű ember fiai (1964)

Várkonyi Zoltán hatalmas filmeposza máig az egyik legnézettebb magyar mozifilmnek számít, tömegjeleneteihez pedig a mester természetesen nem nélkülözhette a Magyar Néphadsereg segítségét, elsősorban a sorkatonák és a díszletépítés területén. E téren Jókai Mór regényének megfilmesítése amolyan előtanulmányt is jelentett a négy évvel későbbi folytatáshoz, és ugyan a mai kor ízlésének a film – akárcsak a regény – már kissé talán lassú tempójúnak számít, azzal nem lehet vitatkozni, hogy a valaha készült legmaradandóbb, legértékesebb hazai kalandfilmek közé tartozik.

8koszivu

9. Egri csillagok (1968)

Teljesen természetes, hogy egy történelmi filmet, ráadásul a magyar hadtörténet egyik leghíresebb, dicsőséges győzelmét megörökítő történelmi filmet nem lehetett megvalósítani a Magyar Néphadsereg tevékeny közreműködése nélkül, pláne a korábbi kedvező tapasztalatok fényében. Így aztán Várkonyi Zoltán stábját a lehető legváltozatosabb módokon segítette az akkori sorállomány egy része: díszletépítőként, statisztaként egyaránt számos kiskatona bukkant fel a vásznon. Mindez olyan jól sikerült, hogy a film számos jól dokumentált bakija közül az egyik legordasabb is hozzájuk kötődik: a törökökre guruló „tüzes kerék” hátterében tisztán látható az egyik jelenetben, amint egy sorkatona éppen berohan a Pilisborosjenőn felhúzott vármásolat kapuján.

9egri

A kiskatonák a várostromkor szerepeltek statisztaként:

10. Bevetés (2004)

A végén természetesen a saját kutyánk kölykét sem hagyhatjuk ki a jóból, igaz, a Bevetés című negyedórás alkotás nem hagyományos játékfilm, s nem „csak” közreműködő volt benne a honvédség, hanem konkrétan róla szólt, és a Katonai Filmstúdió készítette el az akkori stúdióvezető, Schütz Gergely vezénylete mellett. Az alapkoncepció az volt, hogy a végeredmény látványos formában mutassa be a Magyar Honvédség képességeit – ebben pedig nemcsak technikai eszközök, hanem a haderő máig ismert arcai is közreműködtek.

A honvedelem.hu további Top 10-es összeállításait ide kattintva olvashatjátok.

Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk