Ősz van, csodaszép a természet, irány a Dunakanyar!
A Dunakanyar igazából nem is egy kanyar. A nyugat felől érkező folyó kisebb-nagyobb kanyarokban kunkorodva folytatja útját dél felé.
A kanyarok pedig mindig is igen kedvelt helyek voltak. A folyó kissé lelassul, kirakja hordalékát, a partokon búja a vegetáció, és persze stratégiai szerepe sem mellékes.
Dömös a Dunakanyar "kiskanyarjában" fekszik, de a Pilis kapujának is szokták nevezni a ma már védettséget élvező területet.
Már az ősember is megtelepedett itt. A nyomait az 1960-as években lelték meg. Az is kiderült, hogy egy rénszarvas vadászattal foglalkozó közösség élt itt. Tűzhelyek, vadló- és rénszarvas csontok, pattintott kőszerszám kerültek elő a föld mélyéből.
A későbbi korokban is folyamatosan lakták a partvidéket. A honfoglalástól kezdve a fejedelmek, majd Árpád-házi királyok családi birtokterülete volt.
A hatalmas erdőbirtokon több királyi vadászkastély, palota létezéséről is tudnak.
Több jeles épület mellett monostort is építettek. Ám a történelem viharai nem kímélték a régi építményeket, a 18. századra már csak a romok maradtak meg. Ebből épült később a mai napig álló kis barokk templom.
A folyó mentén hegyek magasodnak, a part menti völgyekben pedig remekül lehet gazdálkodni. Tiszta vizű patakok érkeznek a hegyekből és a környező nagyobb települések sincsenek messze: Visegrád, Esztergom, de még Budapest is bejárható távolságra van.
A vidék manapság is kedvelt kirándulócélpont. Busszal, hajóval is kényelmesen megközelíthető. Bár a település csak részben vízparti, érdemes végigsétálni benne.
Aki pedig szereti a kihívások, annak csak ajánlani tudjuk a Rám-szakadékot, Dobogókőt vagy a Prédikálószéket.
Dömöst - ahogy a Dunakanyar többi települését is - szerették a művészek, alkotók. Gyakran megfordult itt Fényes Adolf, Pásztro János, Kass János vagy például Szabó Vladimir is.
Szent István király római katolikus plébániatemplom
Gróf Esterházy Imre Gábor dömösi nagyprépost építtette 1733-1744 között, részben a prépostsági templom köveiből. Fatornya leégett, a jelenlegi torony 1824-ben épült rá. A tornyában három harang lakik. A főoltárképe a 18. századból származik, egy ismeretlen festő alkotása. A keresztkút és a szószék is eredeti. Külső falán egy lengyel nyelvű emléktábla van 1940-ből.
