Zenekör: egy csipetnyi Írország Székesfehérváron

Székesfehérváron 2011 október óta létezik a zenés szórakozásnak egy régi-új formája. Ha bármelyik szombat este

betértek a Hiemer kávézóba, elsőre talán azt hihetitek, hogy egy baráti társaság zenél a sarokban. Aztán ahogyan telik az idő, jönnek-mennek a zenészek: némelyikük vérprofi, némelyikük teljesen kezdő. Mindenféle korosztályból vannak közöttük, mindenféle hangszerekkel.

A legkülönbözőbb műfajokból játszanak, ami éppen eszükbe jut. Lehet, hogy éppen csak egyikőjük játszik, lehet hogy épp egyszerre mindenki. Lehet, hogy csak ketten vannak, de lehet, hogy velük van tele a kávézó. Aztán azt látod, hogy idegeneket is megszólítanak, azok is közéjük ülnek, számokat kérnek, sőt maguk is becsatlakoznak. Pont ezért nincs náluk kihangosítás sem, ők így szeretik.

"Olyan ez, mint a vasárnapi mise. Nem hirdetik, mégis mindenki tudja, hogy mikor és hova kell menni, ha épp töltődni akar. És sosem tudod, hogy aznap este ki lép be az ajtón. Sosem tudjuk előre, hogy ki lesz éppen ott, ettől izgalmas" - fogalmaz Juhász Szilvi, a különleges kezdeményezés megálmodója.

Majd hozzáteszi: "Azt mondták, a magyar mentalitással nem összeegyeztethető az ilyesmi. Millió ilyen kezdeményezés bukott már el. Szerencsés voltam, mert volt egy vízióm, láttam működni, így könnyű volt az álmot közvetíteni a fehérvári zene rajongók felé. És örömmel mesélem így közel 4 évvel a hátunk mögött, hogy a magyarok igenis összetartóak, és igényük a közös, önfeledt zenélés!"

Az alapötlet nem magyar, az írektől lesték el, Szilvi ugyanis korábban ott is élt egy darabig. Írországban trad’ music session néven futnak a pubokban ezek az estek, ahova mindenkit szeretettel várnak. Ezek gyakran több évtizedes múltra tekintenek vissza. A környéken mindenki tudja, hogy például Dundalkban vasárnap este 7-től a Spirit Store nevű helyen van session, keddenként Forkhillben, péntekenként Mullaghbawnban, és így tovább.

Juhász Szilvi

Minél kisebb falu, minél kisebb pub, annál nagyobb a hangulat. És az írek nagyon befogadóak. Szilvit barátok hívták el először egy ilyen sessionre, mondván, hogy itt lehet megtapasztani az igazi ír zenei kultúrát. Mint mondja, kezdetben nagyon húzódzkodott, hiszen alapvetően nem jár kocsmába. Mégis elcsalták, és tetszett neki. A helyiek ezt látván felkérték, hogy énekeljen is el egy dalt.

"Akkor én már vagy 10 éve egyáltalán nem énekeltem, részben a magyarokra jellemző perfekcionista mentalitás következményeként. Pedig az erdő nagyon csendes hely lenne, ha csak a legjobban éneklő madarak dalolnának. Ezt már Henry van Dyke fogalmazta meg ilyen szépen. Ezt a gátlást küldöttem le az utolsó Írországban töltött évem alatt. Olyan intenzív zenei élményekben volt részem, amikért nagyon hálás vagyok a sorsnak" - fogalmaz.

Aztán úgy hozta az élet, hogy hazaköltözött Magyarországra. Nagyon boldog volt, hogy újra itthon lehet, de a kinti zene úgy hiányzott neki, mintha az oxigénmaszkot rántották volna le róla. Már nem kötötte le, hogy koncertre járjon, vagy akár ő maga színpadon álljon: ezt túl egyoldalúnak tartotta.

"A másik zenésszel-énekessel való spontán interakció a lételemem. Mígnem egy októberi reggelen meghirdettem: unatkozó zenészeket keresek! Sokan jelentkeztek, kérdezték, hogy mi az elképzelésem. Profi együttes, vagy amatőr? Stúdiózni fogunk, vagy koncertezni? Mikor lesznek a próbák? Milyen műfajt követünk? Ezek a kérdések zenekörön belül értelmezhetetlenek. Megyünk, játszunk, szeretjük, ennyi."

Az első alkalommal hárman voltak egy Fehérvár-széli bezárt étteremben. Ez volt úgymond az inkubátoruk: ott tanulták meg a többiek, hogy mindenki szóhoz, vagyis hanghoz jusson. Szilvi ugyanis két típusú zenészt különböztek meg: az egyik, aki lelkes és van önbizalma, kezébe veszi a gitárt, és kb. 10 szám erejéig le sem teszi. És van aki visszahúzódó, nem akar tolakodni, órákig kell győzködni, hogy játsszon valamit.

Ezt ők úgy küszöbölték ki, hogy folyamatosan mennek körbe, és egymás után választanak számokat. Mindenki egyformán kap teret. Amikor már megszokták és megszerették a többiek is a koncepciót, úgy gondolta, ideje nyilvánosság elé vinni. Nagyon nehezen találták meg azt a helyet, ahol értékelték és szívesen látták őket.

Katie Melua Shy boy című dalának feldolgozása. Gitár: Szeless Péter, ének: Juhász Szilvi

"Amikor érdeklődtem a fehérvári szórakozóhelyeknél, hogy olyat szeretnék csinálni, mint az ír pubokban, akkor

mindenkinek felcsillantak a dollárjelek a szemében. Mikor látták, hogy ez csak egy baráti együtt zenélgetés, ahol a zenészek nagyrészt nem profik, úgy érezték, hogy zavarni fogjuk a szórakozóhely többi vendégét. Üzenem nekik, hogy üljenek be egy szombat este a Hiemer kávézóba és kérdezzenek körbe! Nem csak hogy nagyon tetszik nekik, hanem azonnal értik is" - mondja Szilvi nagy meggyőződéssel.

Elmondása szerint a Hiemer kávézóban tényleg egyfajta varázslat történik: ami korábban elképzelhetetlen volt, most egyszerűen működik.

"Nincs szó rá, hogy milyen hálás vagyok a sok zenésznek, akik az évek folyamán megfordultak nálunk, függetlenül attól, hogy éveket zenélnek velünk vagy csak 5 percet. A zenekör nélkülük semmi sem lenne. Aki betér hozzánk egy nyitott közösséget talál. A zene pedig összeköt. Idén házasodott össze az első zenekörös pár. Kell-e ennél nagyobb sikertörténet?"

2014. június 14-én Székesfehérváron elraboltak egy menyasszonyt, a zenekör zenészei pedig bűntárssá váltak a rejtegetésben, és közben a násznép zenei kívánságait teljesítették:

És hogy hogyan tovább? Szilvi legfőbb célja, hogy terjedjen a hírünk, népszerűsödjön a koncepció, alakuljanak zenekörök országszerte. Budapesten is több, mint egy éve működik már egy zenekör, és érdeklődés van több felől is. Ők minden kezdeményezést szívesen segítenek talpra állítani.

"Megmutatjuk, hogy hogyan lehet sikeresen elkerülni a magyar mentalitásból eredő buktatókat. Az az álmom, hogy ha a hét bármelyik napján, kis országunk bármely pontján arra vágyok, hogy barátokkal-idegenekkel eltölthessek pár önfeledt zenés órát, mindig legyen elérhető közelségben egy zenekör."

Ha kedvet kaptatok, benneteket is várnak szeretettel: Székesfehérváron Juhász Szilvi vezetésével minden szombaton 18 órától a Hiemer kávézóban, Budapesten pedig Suhajda Attila vezetésével minden harmadik szerdán 19

órától a Lilaköd könyveskávézóban. Bővebb infók a fehérvári Zenekörről ITT, a fővárosiról pedig ITT.

Ha tetszik a kezdeményezés, oszd meg ezt a cikket!