„Nagyon jól érzem magam itt!” – képriport egy igazi mesteremberről, Gerő Gyula cipészről
Gerő Gyula közel öt évtizede űzi a cipészmesterséget - Budapesten, a VI. kerületi Szondi utcában található műhelyében több mint 20 éve dolgozik.
Gyermekként nyolc évet töltött intézetben, majd a szakmunkásképzőben elkezdte kitanulni a susztermesterséget, amit az érettségi és a cipészszakma megszerzése után az akkori Bőripari Technikum szakirányú továbbképzése követett. A későbbi évtizedekben többek között Medgyessy Péter volt miniszterelnök családtagjai is visszatérő ügyfelei voltak.

Pályája elején, a '70-es években egy cipő sarkalása 20 Ft-ba került nála, míg most, 2021-ben ugyanez a javítás 3000 Ft-ba kerül. Magát fiatalpártinak tartja, az ifjabb korosztállyal is gond nélkül megtalálja a hangot. Saját bevallása szerint csalódással tölti el, hogy az utóbbi években egyre kevesebb hálás emberrel találkozik.
Ennek ellenpéldájaként mesélt egy még évekkel ezelőtt hozzá betérő vidéki ügyészről, aki szigorúan kijavította a cipészt, mikor Gyula véletlenül „Ügyvéd úr”-nak szólította „Ügyész úr” helyett. A férfi azonban néhány nappal később az asszisztensén keresztül küldött egy hálálkodó levelet, amiben méltatta elegáns cipője profi, szakszerű megjavítását.

Műhelyének ajtaja az év 365 napján nyitva van, már csak azért is, mert a cipők javításához használt ragasztók miatt folyamatos szellőztetésre van szükség. Így a téli hidegben is gond nélkül tárva-nyitva hagyja műhelye ajtaját.

Gyula úgy látja, hogy a cipészmesterség az elmúlt 20 évben kezdett el szépen lassan kihalófélben lévő szakmának számítani. Árulkodó jel, hogy a 70-es években rendkívül vonzó szakmának számított, olyannyira, hogy szigorú előfelvételiket kellett tartani a technikumokban. Gyulát már át akarták csábítani az egyik nagy nemzetközi konkurens céghez is, de ő saját műhelyében maradt, a maga uraként.

Számára nagyon fontos a vásárlói kör: hivatásaként tekint a szakmájára, nagyon komolyan veszi az ügyfélbarát hozzáállást, képes nyitvatartási időn kívül is bemenni boltjába, ha egy valaki csak hétvégén tudja a cipőjét javítás után átvenni.
A különleges humoráról ismeretes cipész a sok megpróbáltatás ellenére rendkívül pozitívan tekint vissza az életére. Feleségét viccesen „főbérlőnek” nevezi, indokolva ezt a házasságukon belüli nőuralommal.

Mindenkit szívesen fogad egy-két szóra, aki belátogat a műhelyébe. Ezt jól mutatja, hogy bár látszik, épp el van úszva a munkáival, a történetmesélésben nagy rutinja van.
Két munka között heti kétszer-háromszor pedig megjátssza a Tippmixet, figyeli az aktuális focihíreket a fogadásokhoz - volt válogatott focistaként ez nála nem is lehet kérdés.

Szakmája szépségét az apró örömökben leli meg: például mikor látja, ha valaki örül a megjavított cipőjének, amit ismét használhat. Amire Gyula igazán büszke, arról pedig szerényen úgy vall:

