Miért épp a Belvárosban áll a Batthyány-örökmécses?
Ha Budapesten élsz, valószínűleg te is jártál már a Batthyány-örökmécsesnél a Báthory és Aulich utca találkozásánál. Korábban másképp nézett ki a környék, 4 éve tették rendbe és alakították át a kis terecskét, hogy méltó helyen legyen az emlékmű.
Rengeteg ember megfordult már itt, azonban sokan nem tudják, miért pont ezen a helyen állították fel a mécsest, mikor készült és azt sem, mi is az az örökmécses. És akad, aki megkérdezi: miért nem a Batthyány térre került az emlékmű?
Ez a válasz egyszerű: azért, mert nem ott ölték meg Batthyány Lajost, hanem a pesti oldalon - és a mécses a kivégzése helyére és időpontjára emlékeztet.
Pesten a XIII. század végén rendelte el egy katonai létesítmény felépítését II. József egy akkor még homokkal borított területen (ott, ahol most a Szabadság tér áll). 1786-ban kezdték el építeni, de csak az 1810-es években fejezték be. Az erődítményt a pestiek Újépületként, Neugebäudeként emlegették. Egy időben börtönként is használták, majd a 19. század elején az ötödik tüzérezred laktanyája lett. Miután az 1848-49-es forradalom és szabadságharc elbukott, az Újépületet újra börtönként kezdték használni.
Forrás: Wikipédia.hu
Forrás: Mek.oszk.hu
Gróf Batthyány Lajost, Magyarország első, alkotmányos miniszterelnökét koholt vádak alapján az 1849. augusztus 16-i olmützi haditörvényszék először csak börtönre és vagyonának elkobzására ítélte, majd a büntetés halálra változtatták, és az uralkodó kegyelmébe ajánlották. Ám október 3-án Batthyány Lajost Pestre szállították, a kegyelem megadásának joga Haynau tábornokhoz került, és ő úgy döntött, a grófot végezzék ki. Ennek az volt a szerepe, hogy példát statuáljanak.
Batthyány Lajos felesége, Zichy Antónia az utolsó látogatáskor tőrt csempészett be, a gróf ezzel sebezte meg a nyakát, és bár életben maradt, felakasztani már nem tudták. Így az ítéletet golyó általi halálra változtatták meg, és 1849. október 6-án az Újépület udvarán végrehajtották.
Október 7-én éjjel a holttestét a családja és a barátai kicsempészték a Rókus Kórházból, és átvitték a Belvárosi Ferences Templomba. Ott az alkápolnában egy jeltelen sírban helyezték el, és a sírt fedő táblát is befelé fordítva tették a fülke elé. Csak pár évtizedig voltak ott gróf Batthyány Lajos földi maradványai; gyászünnepség és hivatalos temetés keretében 1870. június 9-én helyezték el a Kerepesi temetőbe a Schikedanz Albert által készített mauzóleumban.
Az Újépületet a kiegyezés után polgári célokra akarták használni, végül 1897-ben lebontották, és részben a helyén alakították ki a Szabadság teret. Ekkor már értékes volt a telek, mivel egyrészt már állt az Országház jelenlegi épülete, másrészt a 19. század végén (a millenniumi ünnepségeknek és a az egyre növekvő budapesti lakosságnak köszönhetően is) gyors ütemben folyt az építkezés Budapesten.
Az egykori miniszterelnök előtt tisztelgő emlékmű felállításáról 1905-ben döntött Budapest.
A helye a hajdani Újépület egyik sarka lett.
Az erre kiírt tervpályázaton Pogány Móric nyert két évvel később – az ő nevéhez fűződik többek közt az 1911-es torinói világkiállítás magyar pavilonjának, a szegedi Hősök kapujának és a Deák téri Adria-palotának, a mai Hotel Meridiennek a megtervezése. A háború kitörése miatt csúszott az emlékmű elkészítése, csak 1926. október 6-án avatták fel az emlékmécsest.
A folyamatosan világító mécses bíborszín üvegkehelyben látható.
Na, de mi az az örökmécses? Az úgynevezett öröklámpák Jézus Krisztus jelenlétének jelképei voltak a római katolikus templomokban. A középkorban terjedt el a használatuk, 1614-től külön előírás szabályozta a meglétüket: a tabernákulum előtt legalább 1 lámpának éjjel-nappal világítania kellett. Később a szentségi oltár elé 5, a főoltár elé 3, a mellékoltárok elé egy-egy örökmécset írtak elő. 1917-ben már csak 1 örökmécs használatát rendelték el.
A főváros hatósága már évek előtt, nem sokkal az Uj-épület lebontása után elhatározta, hogy a szomorú emlékezetű régi kaszárnya telkének azt a pontját, a hol egykor gróf Batthyány Lajost kivégezték, örök-mécsessel jelöli meg. Ebben a dicséretes szándékban segítségére sietett a fővárosnak a Mérnök- és Építész-egyesület azzal, hogy pályázatot hirdetett egy ily örökmécses tervébe.
A pályázat szép sikerrel járt, két megvalósításra alkalmas terv is került ki belőle: Pogány Móriczé, a ki mint építészeti feladatot fogja fel a témát s az első díjat kapta az Ybl-éremmel együtt és Förk Ernőé, a második díj nyerteséé, a ki inkább iparművészeti jellegű alkotással pályázott.
Mi nálunk az ilyesmi természetű emlékmű újdonság-számba megy. Tudtunkkal, nem számítva a vallásos jellegű örökmécseseket, sem a fővárosban, sem egyebütt nem állítottak fel ilyet sehol. Pedig nagyon alkalmas formája a kegyelet nyilvántartásának, különösen olyan helyen, a melyhez gyász emlékei fűződnek.
Eredete kétségkívül a vallásos képzetekből fakad, legnagyobb divatja a középkorban volt s különösen Németországban, Angolországban s a Bretagneban akad rá számos és nevezetes példa. Rendszerint egyszerű, monumentális alkotások ezek, mentek minden részletezéstől, profán díszítéstől; a gyász jelei lévén, a gyász hangulatának komoly fenségét igyekeznek visszaadni. Még annak az arczképe sincs rajtuk, a kinek emlékére szólnak.
Ezek a hagyományok vezették a Batthyány-örökmécsesre hirdetett pályázat első díjának nyertesét, Pogány Móriczot. Hatalmas obeliszkszerű kőépítményt tervezett, ennek alján emelkedik fel az örökmécses oltára, mely virágáldozatok számára szolgál. Négy sarkában egy-egy bánatos karitid alak, melyek mintegy össze vannak nőve magának a toronynak a testével: mintegy belőlük nő ki a torony 10 méter magasságig, a hol egy nyílásból az örökmécses lángja világít messzire Batthyány ártatlanul szenvedett halálát jelképező liliomrácson át.
Az érdekes emlékmű helye nincs még egész pontosan kijelölve, az eddigiek szerint a Szabadság-tér melletti kis téren, az Aulich-utcza tengelyében fog állani. A főváros még nem döntött, hogy melyik mintát fogja rendelni: ha a Pogányé mellett dönt, kétségkívül értékes műemléket fog benne nyerni.
