Elköltöztetik Nagy Imre szobrát, de miért pont a Vértanúk terén állt eddig?
A Parlament és Szabadság tér között található kis tér mindig tele van turistákkal. Szinte képtelenség olyan pillanatot elcsípni, amikor a Nagy Imre szoborról úgy lehet képet készíteni, hogy éppen nem szelfizik vele senki, vagy nem fotóztatja magát vele egy csoport.
Az 1958-ban kivégzett volt miniszterelnököt csupán 1989-ben rehabilitálták, Nagy Imrének ez volt az első teljes alakos szobra Magyarországon.
Mi történt Nagy Imrével? És miről híres a környék? És mi volt itt Nagy Imre szobra előtt? Utánajártunk.
Az 1956. október 23-án kitört forradalomnak több fontos helyszíne is volt: többek közt a jelenlegi Széna tér, a Corvin-köz, a Kinizsi utca és környéke, a Magyar Rádió épülete – és az Országház környéke.
A Parlament egyik helyiségének ablakából mondta el ugyanis a beszédét Nagy Imre 1956. október 23-án este, amelyben akkor még nyugalomra intette a tüntetőket. „Bízzunk, barátaim! Töltsön el benneteket az a hit és bizalom a jövőben, amely engem is eltölt. Erre kérlek benneteket és a hidegvér, a józanság, a nyugalom megőrzésére, amelyre ma mindennél nagyobb szükségünk van. Búcsúzom ezzel tőletek! Menjünk szépen haza! Éljen a magyar ifjúság! Viszontlátásra!"
Mint kiderült, nem lehetett békés úton változtatni a fennálló rendszeren, mert másnap, október 24-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre.
1956. október 25-én kisebb tömeg gyűlt össze a Parlamentnél. A szovjetek először riasztólövéseket adtak le, azután megjelent egy harckocsi és belelőttek a téren gyülekező emberekbe. Máig nem lehet pontosan tudni, hogy mennyien haltak meg. Kő András és Nagy J. Lambert kutatásai szerint legalább 75-en, és 284 ember sebesült meg. A lövésekre most azok a falba fúródó golyók emlékeztetnek, amelyeket 2001-ben a túlélők kezdeményezésére helyeztek el az akkori Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium épületének árkádjai alatt.
A közelben, a Batthyány- örökmécsnél pedig már október 6-án tüntettek a diákok – ez a helyszín is évtizedekig volt az ellenállás, a forradalom, a hatalommal szembeni demonstráció jelképe.
Az 1956-os forradalom leverése után koncepciós perben döntöttek Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós halálos ítéletéről. A kivégzésük helyszíneként a Kisfogház udvarát jelölték ki, az elítélteket egyesével kísérték ki 1958. június 16-án. A kiküldött bíró Dr. Bimbó István volt, aki miután megállapította személyazonosságukat, felolvasta a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Népbírósági Tanácsának ítéletét, és a kegyelmi kérvények elutasítását. Ezt követően a hóhérnak adta át Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst.
Holttestüket a börtön udvarán temették el, kátránypapírba drótozva. Két és fél évvel később, 1961. február 24-én titokban hantolták ki az éj leple alatt Nagy, Maléter és Gimes földi maradványait, és ekkor vitté át őket a rákoskeresztúri Új köztemető főbejáratától legtávolabb eső, 301-es parcellájába. Arccal a föld felé fordítva temették el őket. A temetői nyilvántartásba pedig hamis neveket jegyeztek be.
1988-ban, Nagy Imre miniszterelnök, Maléter Pál honvédelmi miniszter és Gimes Miklós újságíró kivégzésének 30. évfordulóján nagy demonstrációt szerveztek Budapesten. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1988. június 14-i ülésén arról határoztak, hogy a rendőrség verje szét a 2 nappal későbbre tervezett, a Batthyány-örökmécsesnél tartandó megemlékezést. A helyszínt rendőrkordon vette körül, de a megemlékezést megtartották. A tömeg ezután a Szabadság téren, a Magyar Televízió épületénél gyűlt össze, a gumibotos oszlatás után a Vörösmarty térre indultak, sokan kiabálták, hogy „Nagy Imre!", „Demokráciát!". A rendőrség végül a Vörösmarty téren oszlatta fel a tömeget, erőszakkal.
Nagy Imrét rehabilitálták, 1989. június 16-án az újratemetése szimbolikus aktus volt, tömegek vettek részt az újratemetéshez kapcsolódó ünnepségen.
Egész alakos szobra viszont a rendszerváltás utáni években sem volt. A kilencvenes évek közepén határozták el, hogy a korábbi Vértanúk terén (a szocializmus alatt a Ságvári téren, majd a rendszerváltás után ismét a Vértanúk terén) felállítják Nagy Imre szobrát.
Itt korábban már állt egy emlékmű, amit második világháború alatt, az ostrom idején leromboltak.
A Nemzeti Vértanúk emlékművét 1934. március 18-án avatták fel a Vértanúk terén. A kőpillér tetején egy kőkoporsó volt, a pillér előtt Hungária alakja állt, a felirata az volt: „A nemzet vértanúinak 1918-1919.”
Mivel az egykori emlékmű helye megüresedett, itt helyezték el Nagy Imre szobrát. Varga Tamás alkotása a kivégzett miniszterelnököt egy hídon állva, az Országház épülete felé nézve ábrázolja. 1996. június 6-án, 100. születésnapja alkalmából, egyben az 1956-os év 40 évfordulóján állították fel.
Bár meglehetősen idealizált ez a szobor, és kicsit direkt is az utalás a híddal arra, hogy a demokráciát jelképező hídon félúton helyezkedik el Nagy Imre alakja, sokan szeretik, és tényleg az idősektől a fiatalokig aki csak tud, készít egy fotót arról, ahogyan mellette áll.
Erre azonban valószínűleg nem sokáig lesz rá mód, a legújabb tervek szerint ugyanis Nagy Imre szobrát elköltöztetik, és a helyére visszaállítják a Nemzeti Vértanúk emlékművét.
