„Ha egyszer nem tilos, miért ne buliznék?” – Dübörög az éjszakai élet a Gozsdu Udvarban
Kevesebb mint egy hónapja érkeztek meg az első hírek a koronavírus omikron variánsáról, de a világ országainak jelentős része máris újabb, minden eddiginél súlyosabb járványhullámtól tart.
Legutóbb Hollandia jelentett be teljes zárlatot: eszerint a nem létfontosságú üzletek, iskolák, bárok, éttermek és egyéb nyilvános helyszínek legalább január közepéig zárva lesznek.
Az olaszoknál bezárásról egyelőre nincs szó, arról viszont igen, hogy az oltottak is csak negatív teszt birtokában mehetnének szórakozni.
Magyarországon ezzel szemben semmi ilyesmit nem tervez a kormány: nyitva vannak a bárok és a szórakozóhelyek, a zenés-táncos rendezvények kivételével ráadásul védettségi igazolványra sincs szükség ezek látogatásához.
Az Oxfordi Egyetem által kidolgozott a szigorúsági index értéke jelenleg nálunk a második legalacsonyabb Európában, csak Svédország alkalmaz kevesebb szankciót, globálisan pedig csak néhány afrikai országnál tapasztalható a miénknél is enyhébb szigor. A 0 és 100 közötti skálán 25 ponton állunk, ez utoljára akkor emelkedett, miután újra kötelezővé tették a maszkviselést zárt térben.
Arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak a budapesti bulizók a világviszonylatban is kifejezetten megengedő szabályokról, ezért elmentünk a Bulinegyed szívcsakrájának számító Gozsdu Udvarba.
Elsőként egy ciprusi férfit szólitottunk meg, aki egy hónapja költözött Magyarországra: náluk lezárás ugyan nincs, de az oltottakat erősen diszkriminálják az oltatlanokkal szemben. Szerinte nagyon jó, hogy Magyarországon nincs szó ilyesmiről, mert már elege van abból, hogy korlátozzák az életünket és hátrányosan megkülönböztetik az egyik embert a másiktól.
Úgy véli, mindenkit hagyni kellene, hogy úgy élje az életét, ahogyan szeretné. Ezen a ponton megindult a sor a szórakozóhely előtt, ahol ő is várakozott, többet így nem tudtunk meg tőle.

„Szuper, hogy itt minden nyitva van, de szerintem is szigorúbban kellene ellenőrizni, ki mehet be ezekre a helyekre” – ezt már a 20 éves, Szlovákiából érkezett Karolina mondja. Náluk jelenleg be vannak zárva a szórakozóhelyek, és az üzletek többségébe is csak oltottak mehetnek.
Mindazonáltal így is eljött bulizni, bár tisztában van vele, hogy ez nem teljesen kockázatmentes. Ennyi rizikót mégis bevállal, mivel egyrészt be van oltva, másrészt nagyon egészségesen él, sok zöldséget eszik és vitaminokat is szed, ezért nem tartja magát veszélyeztetettnek.

„Nem tudom, mennyire biztonságos, de mindenképp örülök neki” – válaszolja kérdésünkre a Franciaországból érkezett Jacob. Náluk ugyan zárva vannak a szórakozóhelyek, de állítása szerint nem kimondottan bulizni jött Budapestre, azonban ha már itt van, ebből sem szeretne kimaradni.
Indoklásként azt említi, hogy lassan már két éve tart ez a rendkívüli, korlátozásokra épülő állapot, és mindenki belefáradt. Ha rajta múlna, otthon is mindent kinyitna, mivel magas az átoltottság – ő és a barátai is mindannyian be vannak oltva –, így szerinte ez egy vállalható mértékű kockázat. Többet viszont nem szeretne mondani a témáról.
„Beengedtetek az országba, azt is engeditek, hogy bulizni menjek, én csak élek a lehetőséggel. Ha tilos lenne, nyilván nem jöttem volna” – mondja az angliai David, aki szintén városnézésre jött, ennek keretében iktattak be némi kocsmázást is.
Vele lévő barátja hozzáteszi, ő mindenképpen kötelező teszteléshez kötné a szórakozóhelyek látogatását, a teljes korlátozással viszont egyáltalán nem ért egyet, ezért reméli, hogy otthon sem fog sor kerülni rá.

„Nincs igazán jó megoldás erre a helyzetre, de ha aggódnánk, nem buliznánk itt. Nem lehet félelemben leélni egy egész életet” – fogalmaz a 30 éves Levente, akit csak néhány mondatra tudtunk elkapni sorbanállás közben.
Szerinte alapvető emberi jogokat nem szabad korlátozni csak azért, mert jön egy olyan dolog (esetünkben járvány), amire senki nem számított. Nem szeretné minősíteni azokat az országokat, amelyek a lezárás mellett döntöttek, ugyanakkor örül annak, hogy Magyarország nem tartozik közéjük, így itt lehet.
– mondja a 22 éves Laura. Ő személy szerint nem érzi biztonságban magát, de az érveket és ellenérveket mérlegre téve mégis úgy döntött, hogy kockáztat. A helyzetét nehezíti, hogy egy háztartásban él a 82 éves nagymamájával, de ügyelni fog rá, hogy legalább 3 napig távolságot tartson tőle.
„Nem mondanám, hogy ez egy arany középút, mert még mindig szar. De sokkal jobb annál, mintha otthon ülnék depresszióba zuhanva” – teszi hozzá.
Ugyanennek a társaságnak egy másik tagja, a 23 éves Botond pedig azt mondja, ha egyszer a kormány megengedte, hogy nyitva legyenek a helyek, semmivel nem lenne jobb attól, ha konkrétan ő otthon maradna, hiszen mások úgyis eljárnak bulizni.
„Be vagyok oltva, boltba pedig amúgy is kellene járnom, ahol szintén rengeteg ember gyűlik össze. A törvényeket kivétel nélkül betartom, de annak semmi értelmét nem látom, hogy ennél jobban korlátozzam magamat” – összegez.