Óvárról pazar a kilátás a Balatonra és egy remetetelep is van az oldalában
A Balaton menti vidék sok érdekességet rejt. A megszokott és ismert utakról érdemes néha letérni és felfedezni régmúlt korok emlékeit. Mert így olyan érdekességekre lehet bukkanni, mint egy korai vaskorban épült földvár maradványai, vagy a X. században már itt élt szerzetesek barlanglakásai.
Mindezekhez pedig elég a Tihanyi-félszigeten egy kicsit túrázni, sétálni.
Tihanyi-félsziget
Az 5 km hosszú és 3,5 km széles félsziget partját többnyire meredek dombsor alkotja, melyek szinte beszakadnak a tóba. Ezért is volt ideális hely a biztonságot keresőknek. Legmagasabb pontja a Csúcshegy 235 m, Óvár 214 m és a Hármashegy 212 m magasságával. A dombok egy völgykatlant vesznek körbe, itt található a Belső-tó és a Külső-tó. A félsziget homokkő, tufa és kovás mészkő anyaga vulkáni eredetű.
A félszigetet 1952-ben védetté nyilvánították, ez a terület volt az első tájvédelmi körzet Magyarországon.
A vidék felfedezését érdemes a hét megállós Lóczy-tanösvény bejárásával felfedezni. Sajkod mellől, az Apáti-templomnál indul, érinti a Nyereg-hegyet, Csúcs-hegyet, az Aranyházat, Óvárat, Barátlakásokat és a tihanyi hajóállomásnál ér véget.
Óvár
A 214 méter magasságban található Óvárnak nem csak a története érdekes, hanem arról is nevezetes, hogy innen nyílik az egyik legszebb kilátás a félszigetről a tóra és a környékre.
A bronzkor-vaskor idején épült és használt földvár maradványai még ma is láthatóak.
Ez a Balaton-vidék legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt ilyen emléke.
Az i.e. 1000-600 körül épült vár nagy részét már beépítették, az anyagát több helyen elhordták. A 1,5-2 méter magas sáncok menedéket nyújtottak az itt és a környéken élőknek is.
A festői vidéken számos különleges növény is él. Tavasszal a kisfészkű hangyabogáncs, a nagy pacsirtafű, a tavaszi hérics, ősszel a csillag gerebcsin virágzik. A nyugati ajtóscsiga hazánkban csak két helyen él, az egyik élőhelye itt található.
Barátlakások
Az Óvár különleges adottságait fedezhették fel a XI. században idetelepült szerzetesek is, akik a puha bazalttufa falba vájták celláikat. A Barátlakások üregei nem barlangok voltak, hanem mesterségesen alakították ki őket.
Az idő ugyan sokat rombolt rajta, de még így is
Közép-Európában ez az egyetlen viszonylag épségben megmaradt remetetelep.
A XI-XIV. században használhatták a barlangokat. Az első szerzeteseket I. András telepítette ide, ők vájhatták ki ezeket maguknak, készültek lakáscélú helyek, de volt kápolna és ebédlő is.
Az üregek kutatása során csontvázak is kerültek elő. A még épségben maradt cellák állapotát stabilizálták, így azok ma is látogathatóak.
Mára már csak három cella maradt fenn, de korai leírások hét, de van ahol még ennél is több üreget említenek.
Az elpusztult cellák valószínűleg beomlottak, és egy XIV. századi nagyobb sziklaomlás vethetett véget a szerzetesek itt tartózkodásának.
