Napkelte a Balatonon: mikor még a víz is megáll egy pillanatra
Aki volt már kora hajnalban egyedül egy vízparton, az tudja, milyen a csend a természetben. Az egyik csend feltölt, andalít, elringat. Mikor a víz lustán csobban a parti kőre, mikor az ébredő madár halkan pittyen, mikor a vitorláson finoman felpendül egy fémhuzal.
És van az a bizonyos pár pillanat, mikor az első napsugár áttör a sötét égbolton. Még csak ígéri, hogy hamarosan teljes pompájában előbukkan, még nem melegít, még ő is készülődik. De jelzi: állj meg, várj. Ilyenkor tényleg megáll minden arra a pillanatra.
A víz elsimul, a csónak nem ring, a madár elhalkul a fészekben. Az ember pedig ül, a lélegzetét visszafojtja, és átadja magát a természetnek.
A varázslat pedig ahogy jött, úgy illan el. Egy pillanat alatt. Helyére pedig lassan bekúszik az ébredő világ. Egy hal ugrik fel a nádas mellett, egy madár röppen fel valahol hangosat rikoltva. A nád suhogva hajlong, és a virágok is illatozni kezdenek. Megkezdődik egy újabb szép nyári nap.
Ha már volt részed benne, akkor a képeket látva újra átélheted mindezt. Ha még nem jutott neked e csodából, akkor írd fel a bakancslistádra, és próbáld ki. Hidd el, megéri.
