Balatonfüred egyik legérdekesebb épülete
Aki követ Instagramon, annak talán feltűnt, hogy pár napot Balatonfüreden töltöttem. Az eredeti cél hassüttetés és (bor)fesztiválozás volt, ámde - igencsak helyesen - az időjárás közbeszólt, így beiktattunk némi városnézést is. Miután annyi mindent láttunk, s az egyes látványosságokról készült fotók mennyiségük alapján megértek egy önálló bejegyzésre, így nem fárasztanám annyira a kedves Olvasót a tőlem megszokott lehetetlenül hosszú irománnyal, inkább több felé szedtem az élményhalmazt, hogy számos, emészthetőbb terjedelmű anyagot közöljek. Az első bejegyzés a csodálatos, a maga nemében itthon ritkaságszámba menő balatonfüredi Kerektemplomról született.
"A füredi „Savanyóvízhez” járó vendégek már a XVIII. század ötvenes éveitől kezdve kérték, hogy legyen a fürdőtelepen egy kápolna. (…) A telket Sipos Bertók Jánostól vették. Az alapkőletétel 1841. szeptember 21-én történt. A munka közben elfogyott a pénz, ezért az építtető tihanyi bencés apátság 1845-ben gróf Zichy Róberttől kölcsönt vett fel az építkezés folytatására." (Az idézetek forrása innen.)
A Körtemplom (Kerektemplom vagy Kerek-templom) falára akasztott, kézzel írt ismertető értelmében a "Kerek-templom Füred egyik legérdekesebb nevezetessége. 1841-tól 1846-ig épült késő klasszicista stílusban Frumann Antal építész, győri rajztanár tervei szerint. A tervező a római Pantheon mintájára készült esztergomi Szent Anna-templom ihletésében alkotta finom művét. Az építkezést Rigler József építőmester vezette. A kőfaragásokat a győri Birkmayer és a keszthelyi Kugler, az asztalosmunkát Sturm Károly készítette.
A kör alaprajzú, centrális elrendezésű épületnek három oldala görögkereszt alakú, kiálló szárnyvégződésekkel lezárt. Homlokzatán nyitott előcsarnok, amelynek háromszögletes oromzatát négy ion oszlop hordja. Kupolájának közepén levilágító laterna nyúlik fel. A kupola-mennyezet rozettákkal díszített kazettás osztású. A kupolába átmenő csegelyeket Bucker Ferenc "Négy evangelista" képe ékesíti.
A főoltár falán Kaergling Henriettának 1846-ban készült képe van: "Krisztus és a szamarai asszony". A jobb oldali mellékoltár képét Vaszary János festette 1891-ben: "Krisztus a kereszten". A templom az istentisztelet helye: az imádság és az áldozatbemutatás felszentelt otthona."
"A templom lanternájára a keresztet 1844. december 4-én tette fel Hayek Vencel uradalmi ácsmester, a felszentelést 1846. június 21-én végezte Bresztyenszky Béla tihanyi apát. A szentbeszédet Vezerle Ignác veszprémi teológia tanár mondta. Az ünnepségen részt vett Deák Ferenc is."
A Körtemplom (Kerektemplom) látogatásunkkor félig-meddig zárva volt: a nagykapun még beléphettünk, de a templombelsőt rácsos vaskapu választotta el tőlünk, így a képek is ennek megfelelő távolságból készültek.
A templom falára akasztott másik ismertető táblára írva az alábbiakat olvashatjuk:
"A Főoltárkép: Jézus és a szamariai asszony Jákob kutjánál. Szent János evangéliumában, 4. fejezet 1-30 tartó versében egy megkapóan mély és szép esemény leírását találjuk. Jézus Jákob kutjánál elfáradva és megszomjazva inni kér a szamariai asszonytól és hosszan elbeszélget vele. Az asszony csodálkozó viselkedésére Jézus kijelenti: "Ha tudnád Isten ajándékát és azt aki mondja neked: adj innom, inkább te kérnéd őt és ő élő vizet adna neked. Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok nem szomjazik meg soha többé." A hosszú beszélgetés folyamán kiderül, hogy Jézus a Messiás, a Fölkent. Jézus kinyilatkoztatja az asszonynak: "Én vagyok az, aki veled beszélek." A szamariai asszonyt öröm tölti el, a hit kegyelme és az örömhírt elmondja a város lakóinak is. Ezt az újszövetségi eseményt ábrázolja a művész Kärling Henrietta osztrák festő. A kép 1846-ban készült. Alkotója akkor a hírek szerint 17 éves. A művészek ritkán ábrázolják ezt a jelenetet és még ritkábban lett ez a főoltárok képe."
Valószínűleg a tapasztalat ihlette a fenti szöveget, szomorú: "Figyelem! A persely kifosztását a rejtett kamera a rendőrségnek felveszi."
"Az épület fennállásának százötvenedik évfordulójára kívül és belül megújult. Az oltárok restaurálását és aranyozását Csekőné Ruff Ilona pápai aranyozó végezte." (Forrás innen.)
"A bejárat mellett két bronz dombormű látható, az 1919-es kommunista terror elől Balatonfüreden menedéket találtak emlékére. A „Mit féltek, kicsinyhitűek” domborművet 1928-ben, Úrnapján avatták fel, alkotója Boldogfai Farkas Sándor. Az 1940-es évek végén történt eltávolítása után a domborművet a balatonfüredi plébánián őrizték, majd az 1990-es évek elején helyezték vissza. A menekültek neveit felsoroló domborművet ekkor készítették, az eredeti, papíralapú, megrongálódott kép után."
