A PASO-nak zenélt a Quimby
Mióta a Szigeten egyetlen félreeső sátorba száműzték a magyar zenekarokat, ki voltunk éhezve a szabadtéri koncertekre. És lássuk be, a Balaton Sound helyszíne a valaha volt egyik legjobb fesztivál-helyszín. A zamárdi szabadstrand, a zöld fű, a csillagos ég, a Balaton, háttérben a Tihanyi-félszigettel fantasztikus hangulatot teremt.
Az már az első nap órákig tartó sorbanállásából kiderült, nem csak mi készültünk nagyon. A 35 fokos kánikulában sokan gondolták úgy, az esti koncertekig a Balaton-part lesz a legjobb választás. És az is kiderült, hiába érte egész nyáron egyik fesztivál a másikat, maradt még bulizókedv és némi költeni való pénz.











Az árak és a főként egyetemista közönség között persze volt némi disszonancia, hiába adták a sört olcsóbban, mint a Szigeten, az 560 Ft még mindig indokolatlanul soknak tűnt, és a decinként 350 forintos borok sem tartoztak a pénztárcabarát-kategóriába. Az első nap ráadásul mintha árusból is kevés lett volna, a kinti sorbanállás odabent folytatódott a pultok előtt.
De megérte.
Mindenért kárpótoltak ugyanis a zenekarok, az első nap a Punnany, a második nap a Fall Out Boys, a harmadik nap pedig a Quimby, hogy csak a legnagyobb élményeket említsük.
Pedig nekik se volt könnyű dolguk, a két színpadot ugyanis annyira közel sikerült egymáshoz felépíteni, ráadásul egymással szemben, hogy zenekarok végig pontosan hallották, épp mit játszanak a másik színpadon. Kiss Tibi így először Senának integetett, majd a PASO beállását hallgatta végig, utána pedig a egész Quimby reggae-t kezdett játszani, hogy kicsit szinkronba kerüljön a két műsor.
Eközben a PASO derekasan küzdött a másik oldalon. Valószínűleg régen láthattuk őket ilyen kicsi színpadon, és ennyire gyenge hangosítással. Mi a Nouvelle Vague-ról lemaradtunk, de nem nehéz elképzelni, mit szólhattak mindehhez a franciák.










A legszebb azonban az, hogy legnépszerűbb magyar zenekarok mindezt inkább kihívásnak tekintették, és csakazértis fergeteges bulikat produkáltak. A tömeg pedig a hajnalig tartó pogózás közben elfelejtette a sorokat, az árakat, a rossz időt, az elmaradt tűzijátékot és a port, mindenki önfeledten ropta az utolsó nyári fesztiválján.
Mi a tanulság? Legyen jövőre is Zamárdiban Strand Fesztivál, olyan, amit maguk a szervezők is komolyan vesznek. Mert a magyar zene megérdemli. Ahogy ez a fantasztikus közönség is.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!












