Az önkontroll létfontosságú erő és a sikeres, jól működő mindennapi életet meghatározó tényező.

Ragyogó mosoly, vicces arckifejezések, ostoba nevetés – a bohócok évszázadok óta a szórakoztatás képviselői. Mégis van, hogy ijesztő. De mikor lettek ilyen félelmetesek?

Egy új tanulmány szerint még a majmok is rugalmasabbak, mint mi, emberek. De miért ragaszkodunk ahhoz, amiről tudjuk, hogy régóta működik, holott előfordulhat, hogy sokkal jobb és egyszerűbb megoldások is léteznek?

Még a legracionálisabban gondolkodó ismerősünk is biztosan megtapasztalta: „ez már megtörtént velem!”. A miértekre ad választ a 7köznapi pszichológia blog szerzője.

Amikor valami furcsasággal találkozunk, ösztönösen elfogadjuk a legrosszabbat és az „üss vagy fuss” elvével reagálunk. Azért, hogy ez ne legyen így, meg kell ismerni az ismeretlent is!

A pszichológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy megértsék azoknak az embereknek a működését, akik rendszeresen bántanak másokat – legyen az a tisztességtelenség, kapzsiság, manipuláció, felelőtlenség, másokkal való tiszteletlen bánásmód, agresszió, vagy éppen szexuális zaklatás.

De képzeljük el, milyen nehéz azoknak, akik egyáltalán vagy csak nagyon nehezen ismerik fel saját érzelmeiket. Ők az alexitímiások, köznyelvben az érzelmi analfabéták.

Természetes jelenség, hogy a fájdalmas tapasztalásainkon, félelmeinken töprengünk. De azért ne vigyük túlzásba az agyalást!

Sokan esünk abba a hibába, hogy a másikat hibáztatjuk, ha ő valamire nem úgy reagál, ahogyan mi szerettük volna. Miért nem találja ki, hogy mire vágyunk?! Olyan régóta ismer, miért nem gondolatolvasó?