Kétszeres Oscar-díjas főszereplő, űrexpedíciós tematika, szép látványvilág - minden adott volt, hogy a Netflix szeptemberi nagy dobása üssön, ám ők inkább izgalmas sci-fi helyett egy túllelkizett drámát csináltak az űrben.

Az igazság feltárása helyett inkább önsajnálatba mártott dicshimnuszt kapunk az év egyik legjobban várt könyvétől.

Bár ezzel a mutatvánnyal a mai vírushelyzetben leginkább egy jó kis állami karantént lehetne nyerni, majdnem húsz évvel ezelőtt néhány jól irányzott köhögés egymillió fontot ért.

Jobban is kiröhöghette volna az Eurovíziót Will Ferrell a Netflix számára készített filmben, de azért néhány kacajt így is kicsikar.

1990. június 22-én végleg nyugdíjba küldték a hidegháború egyik ikonikus helyszínét Berlinben. Itt néztek egymással szembe a szovjet és az amerikai tankok, de a berlini fal 136 hivatalos áldozata közül az egyik legismertebb is itt vívta haláltusáját.

Aki tudott, kinyitott, és aki tudott, az kiült a körútra a kijárási korlátozások megszűnését követő este.

10 millió a cél, és az, hogy a karanténban se lustuljon el senki.

Vajon mivel magyarázza Stephen King azt, ha egy brutális gyilkosság első számú gyanúsítottja egyszerre bukkant fel két helyen a bűntény idején? Az HBO új sorozatában, A kívülállóban adja meg minderre a választ.

Zúgolódik a pszichológusszakma: a február 15-től életbe lépett új törvénymódosítás kimondja, hogy ezentúl csak orvosi vagy klinikai szakpszichológusi szakképesítéssel végezhetnek pszichoterápiát, és ezzel ugyan valóban kiszűrik a kuruzslókat, de egy sor legitim segítőt is.

Ismét egy meghurcolt hőst választott főszereplőnek, ám ezúttal nem Tom Hankset csinálják ki amiatt, mert megmentett egy repülőnyi embert, hanem egy kissé együgyű, ám végletekig elhivatott biztonsági őrt, aki időben találta meg a bombát.

Sorrentino pápaparádéja a tőle megszokott magas minőségben mutatja be, mi a teendő abban a kínos helyzetben, ha felébred a kómából a kissé bogaras pápa, de közben már választottak egy újat – és az sem épp a legkönnyebb eset.