MÚLT
A Rovatból

Amikor a gyermekek még belehaltak a játékba

Gyilkossá válhattak a játékok és játékszerek a középkorban. Sokkal kevésbé vigyáztak a szülők a gyermekekre, mint most.


Még a középkor végén is kész csoda volt, ha tíz megszületett gyermekből legalább öt megérte a felnőttkort és saját családot alapíthatott. Nem csupán a ma már védőoltással megelőzhető és gyógyszerekkel gyógyítható betegségek tizedelték a kicsiket. Otthon és a ház körül is számos veszély leselkedett rájuk.

Sajnos még ma is előfordulnak az alábbiakhoz hasonló esetek (például vízbefúlás), amelyek a felnőttek odafigyelésével könnyűszerrel megelőzhetők lettek volna.

Steve Gunn és Tomasz Gromelski több mint kilencezer, 16. századi halotti anyakönyvi kivonatot nézett át, melyekből kiderült, milyen veszélyekkel néztek szembe a Tudor-korban a gyermekek játék közben. A két kutató a nyilvánosság előtt is beszámol a kutatásairól. Az alábbi fotó az egyik előadásukon készült.

gunnek

Egy a sok megrázó haláleset közül

A hétéves George Lord Dacre 1569. május 17-én vesztette életét. Régóta ismert tény, hogy George-ot szokatlan módon érte a halál: egy fából készült ló zuhant rá Thetfordban. A 16. századi halotti anyakönyvi kivonatban meglepő részletességgel számoltak be az esetről.

Délután két óra lehetett. A kis George a norfolki herceg thetfordi palotájában ebédelt előkelő urak és hölgyek társaságában, majd miután végzett, felderítő útra indult. A ház felső részében lévő galérián egy 140 centiméter magas, közel két méter hosszú, fából készült lovat talált, amely négy falábon állt. A ló túl magas volt ahhoz, hogy a kisfiú a hátára pattanjon, ezért elkezdte piszkálni a faló egyik hátsó lábát tartó vasdarabot. A ló rádőlt a gyermekre, aki azonnal életét vesztette.

A kisfiú halála komoly következményeket vont maga után. Nagybátyja, Leonard magának követelte a Dacre címet és földeket, de a norfolki herceg, George mostohaapja és gyámja valamint testvérei kijátszották. Még abban az évben Leonard csatlakozott az északi lázadáshoz (mely során a katolikus nemesek megpróbálták letaszítani I. Erzsébetet az angol trónról, hogy helyére Máriát, a skótok királynőjét ültessék) és végül száműzetésben halt meg Brüsszelben. Erzsébet királynő szerencséjére Norfolk nem támogatta a lázadást. Ehelyett feleségül adta a Dacre lányokat a fiaihoz, ezzel biztosítva a földeket dinasztiája számára.

halalos6

A megvizsgált halotti anyakönyvi kivonatok számos, kevésbé híres gyermek halálát is megörökítették. Az 1551 és 1560 közötti időszakból származó 1031 regisztrált haláleset közül legalább száznegyvennél 13 éves vagy annál is fiatalabb gyermek volt az áldozat. Ez a szám 170-re növekszik, ha belevesszük azokat is, akiket egyszerűen csak gyermekként vagy valakinek a fiaként vagy lányaként említenek.

Legalább 37-en játék közben lelték halálukat. A gyermekek jól szórakoztak, de, mint minden életkorban, ennek is meg voltak a maga veszélyei. A kis George halálát okozó faló 10 shillinget ért (jóval többet, mint sok élő ló akkoriban), ám a legtöbb gyermek kénytelen volt beérni olcsóbb játékokkal.

gyerekek

A hároméves Christiana Jelyan a Lincolnshire megyei Wrangle-ben a kisgyermekek egyik klasszikus tevékenységével múlatta az időt: a sárban dagonyázva "sársütiket" készített, ám egy óvatlan pillanatban megcsúszott és beleesett egy árokba. Előfordult olyan eset is, hogy lányok és néha fiúk a vízparton, virágszedés közben belecsúsztak a vízbe és megfulladtak.

Az ötéves Nicholas Braunche egy konyhaasztalról felkapott késsel játszott. Futkározás közben megbotlott kistestvére bölcsőjében és torkon szúrta magát.

Ebben az időszakban az állatok gyakori játszótársai voltak a gyermekeknek. Egy kétéves kislány egy kéthónapos csikóval játszott és az állat homlokon rúgta.

halalos7

Egy még fiatalabb kisfiú pedig egy kislibát követett a ház hátsó udvarán lévő tóba, és vízbe fulladt.

Az állatok közelében a játék az idősebb gyermekek számára is veszélyt jelentett. Egyik reggel a hétéves John Watson egy kanca és annak csikójának karámjába osont be. A csikó oldalba rúgta és John öt órával később belehalt sérüléseibe.

A vele egykorú Robert Cranefold többet kapott, mint, amire számított, amikor egy vékony gallyal rácsapott egy kikötött szürke lóra. A feldühödött állat fejbe rúgta a fiút.

halalos5

A biztonságosabb játékokat játszó gyermekek esetében a rossz helyszínválasztás vezetett tragédiához. Joan Middleton és Richard Sone a chichesteri városfalnál játszottak, amikor egy novemberi szélvihar lesodorta őket a 18 méteres mélységbe.

Robert Alcocke az apja kovácsműhelyében játszott pajtásaival, amikor egy kasza és egy hatalmas kalapács a fejére esett.

Gyakori esetnek számított, hogy a gyerekek a szekér kerekei közé szorulva lelték halálukat. De előfordult az is, hogy lezuhantak a kocsiról és úgy hajtottak át rajtuk.

Az úton játszó gyermekeket gyakran lovak taposták el, szekerek gázolták halálra vagy szétzúzták testüket az útjelző oszlopok egyikén. A víz közelébe játszó gyermekek tavakba, kútba, árokba, patakokba és folyókba estek. Az sem volt ritka, hogy a gyermekek vízzel teli kádban, hordóban, áztató vödörben, korpában vagy sózott halak között fulladtak meg. A beszámolók szerint az egyik kislány épp a tükörképét nézte a vízben, amikor beleesett.

A felnőttek és az idősebb testvérek munka közben való megfigyelése érdekes volt, de egyben veszélyes is. William Gregorys apja épp egy szekeret javított a pajtában, amikor az egyik kerék leesett és agyonütötte a kis William-et.

halalos1

William Russhe a nővérét követte több más gyermekkel együtt, amikor teheneket hajtottak a vízhez. A kisfiú útközben megbotlott, és rázuhant egy késre.

A felnőttek az egészen kicsi gyermekeket székbe kötözték, hogy távol tartsák őket a bajtól, de ha a szék felborult, könnyen belezuhanhattak a tűzbe.

Az idősebb gyermekek gyakran tóparton vagy bokrok tövében aludtak olyan helyeken, ahol gyakran jártak szekerek. George Nycolson a Newcastle-i Sandgate-ben egy mészégető mellett aludt és megfulladt a füstben.

Catherine Else-t a Marlow-híd alatt nyomta el az álom és egy hullám a vízbe sodorta az érkező hajók közé.

halalos4

Ahogy nőttek, a gyermekek a munka veszélyeinek is egyre inkább ki voltak téve. Az 1550-as években történt, hatéves vagy annál fiatalabb gyermeket érintő 61 haláleset közül csak egy esetben jegyezték fel, hogy a gyermek dolgozott – disznókat hajtott. 79 hét és tizenhárom év közötti gyermek közül minden negyediket munka közben ért el a vég. A lányok vizet hordtak, mostak, a fiúk kocsikat hajtottak, szénát pakoltak vagy állatokat tereltek.

Néha a munkát és a játékot elválasztó határ nem egyértelmű.

A hétéves Jane Nune beleesett a Loughton patakba Buckinghamshire-ben, miközben egy vízben úszó libatollért nyúlt.

A tízéves Thomas Hubbard alig várta, hogy beléphessen a felnőtt férfiak világába. A Suffolk megyei Brundish térségében található földekre küldték, hogy ételt és italt vigyen a szántóknak. Ő is megpróbálkozott a szántással, de megbotlott egy kőben vagy egy földdarabban és véletlenül rácsapott egy elhaladó csikóra az ostorral, amivel az igavonó lovat irányította. A ló tarkón rúgta a fiút, aki négy órával később belehalt sérüléseibe.

A kilencéves Thomas Cokerell egy szekeret vezetett a norfolki Reymerston-nál apja felügyelete alatt. Hirtelen, anélkül, hogy az apjával megbeszélte volna , a fiú elszaladt és ráugrott a mozgó szekérre. A megriadt lovak felborították a szekeret, a fiú pedig halálos fejsérülést szenvedett.

halalos3

A felnőttek játékát nézni szintén veszélyes mulatság volt. 1552-ben több, 8 és 10 év közötti gyermek egy íjászgyakorlat nézése közben a Lincolnshire megyei Louthban valamint egy Corféban rendezett kalapácsvető versenyen vesztette életét.

A serdülők már részt vehettek a versenyeken, de az életkor nem jelentett biztonságot. A 15 éves John Tyler és a 16 éves Thomas Wylson focizás közben vesztette életét. Egyikük szerencsétlenül esett miután elbotlott egy vakondtúrásban. A másik fiú az egyik kicselezett játékos övébe tűzött késsel véletlenül combon szúrta magát.

Az élet örömeivel és veszélyeivel nem csupán gyermekkorban szembesültek az emberek. Ám a több száz, kevésbé híres fiatal szomorú sorsa rávilágít arra, milyen is lehetett a 16. századi Angliában felnőni. Amennyiben sikerült egyáltalán megérni a felnőttkort...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Kétezer letérdeltetett magyar foglyot kaszaboltak le a törökök Mohácsnál – régészek derítettek fényt a mészárlásra
A sebekből ítélve a törökök éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal végeztek a magyar katonákkal. Igazi mészárlásról árulkodnak a leletek.


A mohácsi csata IV. tömegsírjánál idén nyáron megkezdett feltárás is igazolni látszik azt a feltevést, hogy az eddig megtalált öt tömegsírban a törökök által kivégzett magyar és közép-európai hadifoglyok nyugszanak. A régészeti-antropológiai feltárás tapasztalatai arra mutatnak, hogy

a mintegy 2000 letérdeltetett foglyot szablyával kaszabolták le, majd rendezetlen tömegsírokban hantolták el őket

írja közleményében a Szegedi Tudományegyetem.

A IV. tömegsír ásatási helyszínén az antropológiai feltárás munkáját Dr. Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem TTIK Biológiai Intézet Embertani Tanszékének vezetője végzi munkatársaival és PhD-hallgatóival. Az SZTE „Mohács 500” kutatócsoportja a 2020 és 2022 között feltárt III. tömegsír csontmaradványainak anatómiai illesztését és antropológiai vizsgálatát az egyetem Lövölde utcai helyszínén folytatja. A tömegsír régészeti feltárását a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának vezetője, Neményi Réka vezeti.

A 2024 júniusában megbontott IV. tömegsírban szemmel láthatóan kaotikusan, egymásra roskadva fekszenek az emberi maradványok. A feltárás jelenleg is zajlik, sokfelé egy-egy koponyán, csontvázon már számozott címke látható, valamint speciális kódok segítenek a maradványok későbbi összeillesztésben. A levágott fejekkel a legnehezebb a munka; a III. tömegsírhoz hasonlóan itt is sok különálló koponya van. Pálfi György a régészekkel egybehangzóan azt valószínűsíti, hogy

a csata után itt végezték ki azt a mintegy 2000 hadifoglyot, akiket a csatatéren és a magyar tábor lerohanásakor ejtettek.

A történet drámája, hogy a kivégzetteket meglepetésként érhette a kivégzési parancs.

„Valószínű, hogy a törökök tanácskozása előtt még úgy gondolták, hadifogolyként elviszik őket a birodalom területére. A török források szerint Szulejmán szultán váratlanul döntött a kivégzésről. Ez sokkoló meglepetés lehetett a szerencsétlen embereknek, különösen, amikor látták, hogy egy-két sorral arrébb már buknak föl a társaik” – mondta az SZTE antropológusa.

A sebekből ítélve a török kivégzők éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal, hátulról-oldalról, akár egyszerre több foglyot is kaszabolva ölték meg az egymás mellé térdeltetett, lehajtott fejű keresztény katonákat. A vágások Pálfi György szerint nem kifejezetten a lefejezésre, hanem az egyén gyors elpusztítására irányultak. Általában kettőt-négyet csaptak a nyakra, koponyaalapra.

A tömegsírok állapotából, elhelyezkedéséből ítélve Pálfi György és régész munkatársai, Bertók Gábor igazgató és Neményi Réka ásatásvezető (JPM) szerint is elképzelhető, hogy a látvány kegyetlen pompája megrészegítette a török kivégzőket. Mivel a vágások nagy részét nyaktájra mérték, Pálfi György szerint a kivégzettek legalább felénél megsértették a nyaki ütőeret.

Kétezer emberből többezer liter vér ömölhetett ki, valószínűleg mozdulni sem lehetett a halottaktól és ez a kegyetlen rendetlenség akár a tömegsírok létesítését is meghatározhatta.

Pálfi György szerint az első halmokat különösen rendezetlenül hordhatták a négy tömegsírba, és csak később, a távolabb eső, jóval nagyobb V. tömegsírban fejezték be a temetést, ott már sokkal rendezettebben. Az antropológus hozzátette, hogy ezt igazolni nem lehet, csak elképzelni. Van kutató, aki éppen fordítva látja maga előtt: a legrendezetlenebb III-IV. tömegsírok lehettek az utolsók, talán ezt a munkát már nem nézte a szultán, és itt sietősebben vetették gödörbe a testeket.

A tömegsírokból a többségükben fiatal férfiak csontvázai mellett néhány 10-12 éves gyerek és néhány nő maradványa is előkerült. A gyerekek apródként vagy lovászfiúként szolgálhattak, a nők talán a táborban láthattak el feladatot. Az elhunytak születési régióinak megállapítására az SZTE Embertani Tanszék munkatársai a III. és a IV. tömegsír maradványain a stronciumizotóp-arányok vizsgálatát tervezik. Ezzel az eljárással a fogakból a születéskori földrajzi környezetet, a csontokból pedig a halál előtti időszak földrajzi környezetét lehet megállapítani.

Pálfi György azt is elmondta,

az 500 éves évfordulóra tervezett kiállításra legalább egy tucatnyi személy esetében arcrekonstrukcióval mutatják be, hogyan is néztek ki a mohácsi csatában részt vevő katonák.

A feltárás után a csontokat a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen megépülő kápolna kriptájában helyezik majd méltó nyugalomra az évfordulón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Azt szimulálták, hogyan nézett ki az egyik legkeményebb kivégzés az ókori Görögországban
A Brazen Bull-t nem megrendelésre készítették el, hanem egy athéni férfi saját önszántából tett kísérletet a kínzóeszköz létrehozására, amit később egy zsarnoknak ajándékozott oda.
Karkó Ádám - szmo.hu
2024. augusztus 09.



A Brazen Bull egy hírhedt kínzóeszköz volt, amelyet a Kr.e. 6. században talált fel egy athéni férfi, Perilaus – írja a LadBible.

Ez az eszköz egy nagy, bronzból készült üreges bika alakú szobor volt, aminek lényege abban állt, hogy az áldozatokat élve megsüssék, kegyetlen és fájdalmas halált okozva nekik.

Az áldozatot a bika belsejébe zárták egy csapóajtón keresztül, majd tüzet gyújtottak a szobor alatt. A bika alakú szobor felmelegedett, és az áldozat lassan megfőtt benne.

A találmány különös kegyetlensége abban rejlett, hogy Perilaus csöveket épített be a szoborba, amelyek az áldozat sikolyait állathangokká torzították, így a kívülállók számára az áldozat fájdalmának hangjai egy bika bömbölésére hasonlítottak. Perilaus nem kapott megbízást erre a kegyetlen eszközre, hanem saját kezdeményezésből készítette el, majd elvitte Phalarisnak, Akragas szicíliai zsarnokának, remélve, hogy az érdeklődni fog iránta.

Phalaris, aki híres volt kegyetlenségéről, és akiről egyes történelmi feljegyzések szerint azt állították, hogy kannibál volt, valóban érdeklődést mutatott a Brazen Bull iránt.

A zsarnok úgy döntött, hogy teszteli a szerkezetet, és Perilaust, a feltalálót helyezte el elsőként a bika belsejében. Tüzet gyújtottak a szobor alatt, és Perilaus hamarosan megtapasztalta saját találmányának borzalmait.

Phalaris azonban mielőtt Perilaus meghalt volna, kivette őt a bikából, hogy megkímélje az életét, de csak azért, hogy később más módon végezzék ki: Perilaust végül ledobták egy dombról.

Phalaris élvezettel használta új kínzóeszközét, és a Brazen Bullban történő kivégzések szórakoztatták őt. Azt mondják, hogy különösen élvezte, ahogy a bika szobra ringott, miközben az áldozat élve sült meg benne.

Phalaris uralma azonban nem tartott örökké. Amikor 554-ben megbuktatták, az új uralkodók úgy döntöttek, hogy Phalarisnak is meg kell tapasztalnia saját kegyetlenségének eszközét. A zsarnokot a Brazen Bullba zárták, és ő is ugyanazt a borzalmas sorsot szenvedte el, mint korábbi áldozatai.

A szimulációról készült rövid videót ITT lehet megtekinteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan!” - Hazai szex-mérföldkövek a rendszerváltás után
Felelevenítjük az első magyar szexshopot, pornófilmet, swinger klubot, erotikus újságot és expót, valamint a szexuális oktatási reformokat.


Az első magyar szexshop

A rendszerváltás egyik legizgalmasabb hozománya az volt, amikor megnyílt az első magyar szexshop 1989-ben Budapesten, a Múzeum körúton. Az üzlet hamar népszerűvé vált azok körében, akik mindaddig csak külföldön találkozhattak efféle üzlettel. A Dunántúli Napló így számolt be a hasábjain erről a tabudöngető mérföldkőről: „…Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan! Illetve eddig ezt hihettük, hiszen a központi napilapok nagy ovációval számoltak be a bolt megnyitásáról. Most azonban, az Esti Hírlap információja szerint kiderült, hogy szó sincs engedélyekről. Az újság egyik munkatársa felhívta a Művelődési Minisztériumot, s azt az információt kapta, hogy a boltnak nincs joga olyan malacságok árusítására, amelyek a polcokon megtalálhatók. Az ügyet kivizsgálják, de a boltot egyelőre nem zárják be.

Azonban olyannyira nem sikerült bezáratni a helyet, hogy az ország egyik legnagyobb forgalmú szexshopjaként a mai napig működik.

Az első magyar pornófilm

Az első magyar profi felnőttfilm a Kovi-féle Pornósztár volt őnagysága volt, amit 1989-ben forgattak Leiter Laura főszereplésével. Ő volt a sztárja az 1994-es Hótehénke című filmnek is, szintén Kovi rendezésében, de utána a lány eltűnt a szakmából.

A Pornósztár volt őnagysága inkább volt erotikus film, mint pornó, hiszen az akkoriban világhírű, érzéki Emmanuelle-filmek mintájára készült. Olyan tipikus kliséket vonultatott fel az alkotás, mint a főnök-titkárnő, rendező-színész és fotós-modell szituációk.

Az első magyar swingerklub

A swinger életforma az ezredforduló környékén vált ismertté Magyarországon: az első magyar swingerklub 2002-ben nyitotta meg kapuit Budapest XVI. kerületében. Ennek jelenleg egy kőbányai swingerklub a fő konkurense, de még jópár hasonló hely nyílt időközben az országban. A swinger-műfaj hazai előfutára és egyben bevezetője Elizabeth King (született Király Tünde) pornószínésznő volt, aki nem csupán ezzel írt történelmet, hanem hogy elsőként teljesítette rajongói kívánságait az interneten, webkamerán keresztül.

A rendszerváltás pornográf újságjai

A már akkoriban is széles lapkínálatban csak kettő folyóirat bővelkedett a fotók mellett irodalmi élményekkel is. Az egyik az 1988-as alapítású Erato volt – az első hivatalosan engedélyezett erotikus magazinok egyike volt Magyarországon –, a másik pedig az egy évvel később indult Apolló, de mindkettő 1991-ig húzta. A Szexepír 1990-től hat szám erejéig borzolta a kedélyeket, méghozzá a szokatlan férfiaktjaival. Létezett egy irodalmi lap is, a Kamaszságok, de azt két szám után elkaszálták. Különféle szexlapok (pl. a Rajzszegx, Playsir, Play Eros) is közöltek folytatásos regényeket, elbeszéléseket. Az Aréna magazin 1989-ben egy független dunántúli képes hetilap nyári különkiadásának indult pikáns rejtvényújságként, fotókkal és novellákkal bővítve, és körülbelül 3 év alatt 19 számot élt meg.

Az erotika expók világa

Az 1997-ben szervezett, budapesti Erotika Kiállítás volt az első ilyen jellegű rendezvény hazánkban. A szervező Strausz Ildikó nevéhez többek között kertészeti és szerszámkészítési szakvásárok is kötődnek, és Bécsben ihletődött meg, hogy itthon is lenne igény erotikus szakkiállításra. Az első években még alig voltak látogatók, aztán úgy beindult a biznisz, hogy 2000-re már a plafonon is lógtak, ezért az Építők Sportcsarnokából a több tízezres látógatószámra dagadó rendezvényt áttették a nagyobb Lurdy Házba. 2005-től pedig elindult az Erotika Parádé és az Erotika Expo is Tomor András szervezésében, aki a rendszerváltás után pornófilmeket is gyártott Tom-Média nevű cégével.

A magyar szexuális oktatás reformja

A WHO 2010-ben kiadott „Az európai szexuális nevelés irányelvei” című ajánlása részletesen, korosztályokra lebontva taglalja a megfelelő ismereteket. Ezt az oktatási programot a magyar iskolákban is bevezették, megcélozva a fiatalok szexuális egészségének javítását és a felelős szexuális viselkedés népszerűsítését. A modernizált irányelvek a holisztikus szexuális nevelésre buzdítanak az olyan negatív megközelítéssel szemben, mint a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő betegségek. A holisztikus megközelítés elősegíti, hogy a fiatalok képesebbé váljanak nemiségük és partnerkapcsolataik kielégítőbb és felelősebb alakítására, amely készségek a lehetséges veszélyek megelőzésében is lényegesek.

Források: 1,2,3,4,5,6,7


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Az első orgazmus a vásznon és a bluetooth feltalálása – a magyar származású színésznő tudósként is brillírozott
Méghogy nem lehet egy nő egyszerre gyönyörű és okos: Hedy Lamarr dívaként és matematikusként is elismerésre méltó újításokat vezetett be.


Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután” – mondta ezt Hedy Lamarr (1914-2000), korának egyik legszebb nője, aki imádta palira venni a férfiakat, miközben jóval többet tudott náluk. Annyi találmánya volt, és olyannyira hozzájárult a haditechnológia fejlődéséhez, hogy születésnapját nyilvánították az Európai Feltalálók Napjának. Bécs városa 2018 óta adja át a Hedy Lamarr-díjat, amely kizárólag olyan nőket illet, akik digitális területen alkottak maradandót.

Egy különös karrier

Na de ki volt ez a csodaszép lány, és hogyan érte el ekkora sikereket?

Hedy, azaz eredeti nevén Hedwig Kiesler egy bécsi bankár és egy magyar zongorista jómódú lányaként már kiskorában négy nyelven beszélt, illetve tánc- és zongoraleckéket vett, majd 16 évesen Bécs leghíresebb színiiskolájának lett a növendéke.

19 évesen beleugrott első házasságába egy fegyvergyárossal, és az ifjú ara annyira érdeklődött a fegyverek iránt, hogy férje örömmel megmutatta neki a tervezési folyamatokat. A lány komoly ismereteket szerzett a fegyverekről, a torpedókról és irányítástechnikáról. Házassága féltékenység miatt ért véget, úgyhogy Hedy inkább Hollywoodig menekült, ahol rögtön befutott. Mivel korábban Bécsben szerepet kapott az Extase című hangosfilmben (1933), ahol áramvonalasan nőies teste kétszer is látható volt meztelenül – a világon először –, nem váratta sokáig az első filmszerep a Metro-Goldwyn-Mayernél. Az ottani stúdiófőnök javasolta neki a névváltoztatást.

Az igéző szépségű nő megjelenésével egycsapásra átformálta a frizuradivatot az 1938-as Algier című filmben: ezt követően váltottak a színésznők a középen elválasztott, barna hajra az addigi szőke helyett. Hedy hozta divatba továbbá a különféle fejfedőket, például sálakat és turbánokat is. A termékeny színésznő összesen 31 filmben játszott 1930 és 1958 között, és ő demonstrálta először a filmvásznon a női orgazmust is. Ám nem tudott kitörni sohasem a szépasszonyi klisékből, szerepeit nem színészi tehetségéért dicsérték.

Egy zongorista és egy színésznő forradalmasítják a technológiát

A második világháború idején Hedy az első férjétől elcsent katonai tervrajzokkal állított be egy amerikai katonai fejlesztő laboratóriumba, felajánlva szakmai szolgálatait. A nő ugyanis hallotta a hírekből, hogy a pontatlan célzás miatt a szövetségesek túl sok torpedót pazarolnak el a tengereken. Fantasztikus találmányát – amely a bluetooth őseként ezt a problémát is megoldotta – nem csak az addigi ismereteinek, hanem a véletlennek is köszönhette. Ugyanis szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre, azaz a frekvenciaugrásos adásmódot, miközben csupán egy mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akartak szinkronizálni.

Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak.

Ők akkor még nem tudták, hogy a wifi, a mobil és bluetooth technológiák feltalálói lettek – ráadásul kettejük közt úgy indult az ominózus beszélgetés, hogy Hedy arról faggatta a zongoristát, nem kéne-e nagyobbra csináltatnia a melleit, és ebből kanyarodtak a szövetségesek háborús erőfeszítéseinek támogatásáig. Éles váltás, az biztos.

A találmány részletei és szabadalmaztatása

A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként (Secret Communication System) nyújtották be az Országos Feltalálói Tanácshoz 1940-ben, ahol a szervezet elnöke, a General Motors kutatási igazgatója vetette fel a szabadalmaztatás ötletét. Két évvel később be is jegyezték a rendszert, amelynek lényege, hogy a torpedókat irányító rádiócsatornát védi a felderítés és a zavarás ellen, ezzel megnövelve a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűségét. A találmányt felajánlották a haditengerészetnek, de az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő egy cég, és 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először a blokádban résztvevő hajókon. A haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civilek számára az egyidejű frekvenciaváltást.

Antheil már 1959-ben meghalt, de Hedy 2000-ig élt, folytatva a fejlesztéseket hollywoodi laboratóriumában, folyamatosan ingázva a tudomány, a film és a szépségipar között. Találmányáért 1997-ben megkapta az Electronic Frontier Foundation, a technika úttörőjének járó kitüntetést, és még ebben az évben első női kitüntetettje lett a „feltalálói Oscar-díjnak” is. A bluetooth technológiája végül az 1990-es években forrt ki, lehetővé téve a különböző eszközök közötti adatátvitelt rövid távolságon belül.

Magánéleti kudarcok

Igaz, hogy Hedy szeretett technikai problémákon elmélkedni, de férjhez menni is imádott, hatszor sikerült is neki. Ezzel kapcsolatosan is akadt egy híres idézete:

„Talán az volt a problémám a házasságban - és ez sok nő problémája -, hogy egyszerre akartam intimitást és függetlenséget. Nehéz ezek közt egyensúlyozni… Abba kell hagynom, hogy olyan férfiakhoz menjek feleségül, akik alacsonyabb rendűnek érzik magukat nálam.”

Lamarr időskorát ráadásul olyan botrányok övezték, mint egy áruházi lopás, amely közben lebukott, valamint egy hosszú pereskedés egy számítástechnikai céggel, miután ők a megkérdezése nélkül felhasználták Lamarr egyik retusált fényképét egy szoftver csomagolásán.

Bár szülővárosát, Bécset tekintette igazi otthonának, Floridában halt meg dúsgazdagon. Végakarata szerint hamvai egy részét a bécsi erdőben szórták szét, és a bécsi központi temetőben díszsírhelyet kapott.

Hat házasság, 31 filmszerep és számtalan találmány: Hedy Lamarr, a fiatal tudósnők meseszép példaképének izgalmas életútja szerintem szintén filmre kívánkozik.

Források: 1,2,3,4


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk